12. Fejezet: Csak a tiéd

Sziasztok!

Sajnálom a rengeteg késést, és hogy ilyen rövid részt hoztam.

Nem kezdek el magyarázkodni, hogy miért késtem, mivel tudom, hogy senkit nem érdekel.

Békés karácsonyt mindenkinek!

Gigi

Nem is rossz - gondoltam magamban, mikor egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben. A ruhám meseszép. Remélem, tetszeni fog Liam-nek . A nyakamban a már megszokott medál, míg ujjaimon a gyűrű pihent.
- Kész vagy? - kopogott Zayn türelmetlenül az ajtón, immár vagy tizedjére.
- Igen - léptem ki. Zayn felnézett, majd szemei kikerekedtek.
- Wow - nyögte - Gyönyörű vagy - mosolyodott el, majd a kezét nyújtotta felém - Mehetünk?
- Igen - bólintottam, majd belé karolva kezdtük meg a rövidnek nem mondható utat a nagyterem felé, ahol már Liam vár. Nos, elméletileg vár.
- Liam-nek csorogni fog a nyála - mondta Zayn, mikor megálltunk a Hugrabuk klubháza előtt.
- Sziasztok - jelent meg Perrie. Eszméletlen gyönyörű volt. Hosszú, zöld ruhát viselt fekete magassarkúval. Haja kiengedve pihent vállán. Ajkain halványrózsaszín rúzs, míg nyakában és fülében egy-egy csodaszép ékszer pihent.
- Meseszép vagy - csókolta meg Zayn, míg én csak bólintottam.
Immár hármasban folytattuk utunkat, ám pár perc múlva Derek és Ruth is csatlakozott hozzánk. Ruth is meseszép volt és azt kell mondjam, kezdem magam kellemetlenül érezni. Ők olyan gyönyörűek, míg én....Én nem vagyok olyan szép mint ők.
- Húgi - állított meg Derek egy sarokkal a terem előtt, s intett a többieknek, hogy menjenek - Elég a nyomasztó gondolatokból! - szemöldök ráncolva néztem rá, mire csak megforgatta szemeit - Hallom a gondolataidat - Tényleg! Bakker ezt el is felejtettem. Az elemek képesek belehallgatni mások gondolataiba!
- Én...
- Gyönyörű vagy! És fogadok, hogy Liam le sem tudja majd venni rólad a szemét - ölelt meg, s ezzel meg is nyugtatott.
- Köszönöm - súgtam, majd elengedtem. Fél karjával átkarolt, így mentünk tovább.
A sarkon lefordulva egyből Liam hatalmas, barna szemeibe ütköztem. Arcomon piros pír jelent meg, így lehajtottam a fejem.
- Wow - ámuldozott Liam, mikor mellé értünk. Derek karon ragadta Ruth-ot, majd be is mentek.
Arcom hamar vörös színre váltott, miközben Liam engem vizslatott.
- Gyönyörű vagy - húzott magához, s részesített egy rövidke kis csókban - És csak az enyém - mosolyodott el miután elváltunk.
- Csak a tiéd - válaszoltam szinte transzba esve. Liam ismét csókot nyomott ajkaimra, ám ez másabb volt, mint az előző. Az rövid és visszafogott volt. Ez pedig vad és szenvedélyes. Karjait derekam köré fonta, míg én hajába túrva adtam át magam az élvezetnek. Nyelve bejutásért könyörgött, amit meg is adtam. Nyelveink vad táncba kezdtek, s éreztem, hogy körülöttünk kezd forrósodni a levegő. Liam kezei elindultak lefelé, majd a fenekemen állapodtak meg. Halk nyögés hagyta el a számat, mikor megmarkolta. Szenvedélyes csókunk megszakadt, mikor egy erőteljes köhintést hallottunk magunk mögött. Azonnal elengedtük egymást, miközben zavarodottan - én pipacs vörösen - néztünk Harry-re és Reginára.
- Bocs ha megzavartunk valamit - vakargatta tarkóját Harry, míg Regina ölni tudott volna szemeivel - Már megyünk is - kezdte húzni maga után Reginát, ám ő nem mozdult.
- Én még szeretnék pár szót váltani Roxanne-el - mondta majd látva, hogy senki nem mozdul hozzátette - Négyszemközt!
A fiúk bementek a nagyterembe így mi kettesben maradtunk.
- Miről akarsz beszélni?
- Lehet hogy Liam-et sikerült az ujjaid köré csavarnod, de én átlátok rajtad! Tudom, hogy csak kihasználod őt és várod a megfelelő alkalmat, mikor törd össze a szívét! És csak hogy tudd, nem a nővéreihez fog szaladni hogy elsírja a bánatát, hanem hozzám - nyomta meg az utolsó szót, majd beviharzott. Meglepetten és lesokkolva álltam az ajtó mellett. Mégis miért mondta ezt? Azt hittem barátok - vagy valami olyasmik - vagyunk.
pár perc múlva rászántam magam, s bementem a terembe. Egyből kiszúrtam Liam-et ahogy felém közeledett.
- Jól vagy? - zárt azonnal karjaiba, mikor elém ért.
- Nem - erőltettem magamra egy halvány mosolyt - Minden rendben.
Utálok neki hazudni, de ez most szükséges volt. Ha elmondtam volna mi történt, csak tönkretettem volna ezt a csodás estét, amelyen annyit dolgoztunk.
- Hát - húzta mosolyra szépen ívelt ajkait - Akkor tegyük emlékezetessé ezt a csodás estét!

Szülinap!

Sziasztok!
Nemsokára megérkezik a várva várt új rész!
Addig is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!
Na meg persze boldog szülinapot kívánok a mi imádott Louis-unknak!

11.Fejezet: Mi vagyok én, holmi kis dzsinn?!

Hi Ladies!

El sem hiszem, de túlléptük a 2000(!) oldalmegjelenítést!

Imádlak titeket drága olvasóim, és remélem, hogy idővel gyarapszik majd a létszámotok!

Remélem, mindenki szeret velem tartani a történetben, melyben egyre inkább összekuszálódnak a szálak!

Köszönöm mindenkinek, aki olvassa, figyeli és érdeklődik a blog iránt!

Puszillak titeket, Gigi! <3

- Roxanne, kérlek szólalj meg! - könyörög Liam ma már huszadjára.

Egy teljes hét telt el azóta, mióta megtudtam az igazságot. Az igazságot, melyet mindenki tudott, rajtam kívül. Na meg persze Liam-en. Miután sikítva estem össze ismét ő kapott el. Visszamentem abba az időbe, amikor anyám teherbe esett velem. Láttam, amikor megkérik Marcus-t, hogy ejtse teherbe anyát. Miután felébredtem, Derekkel kezdtem üvöltözni. Tudom, hogy ő nem tehet erről, ám tudott róla és ez fáj a legjobban. Tudta, de mégsem mondta el. Tudnom kellett volna, hogy a gyilkos, aki felelős négy család életéért, nem csak a rokonom, hanem az apám. Az ő vére csörgedezik az ereimben. Az ő főbb tulajdonságait hordozom magamban, s ez megrémiszt. Megrémiszt a tudat, miszerint rá hasonlítok jobban. Akkor én is gyilkos leszek? Képes leszek embereket ölni csupán azért, hogy bosszút álljak? Nem tudom. Remélem, hogy nem. Soha nem lennék képes embert ölni, ezt tudom. 

- Hagyd Liam - hallom meg Derek hangját - Nem fog megszólalni.

Az utóbbi egy hétben mást sem csináltam, mint órára jártam, tanultam és a szobámban gubbasztottam. Még enni sem voltam hajlandó lemenni, ezért Minerva hozta fel nekem az ennivalót. 

Átváltozni, azóta nem voltam képes. Az erőmet sem használtam, sőt. Még Narina-val sem beszéltem. Fáj, hogy mindenkit eltaszítok magamtól, de az jobban fáj, hogy hazudtak. Lehet, hogy Liam nem, de most nincs erőm vele lenni. Nem tudok most azzal törődni, hogy a barátnője vagyok. Félek, hogy miattam veszélybe kerülne. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam baja esne. Inkább elengedem most, mintsem később a halál vegye el tőlem. Jobb lesz neki ha békén hagyom. Igen. Ez lesz a legjobb.

- Miért nem szólalsz meg? - kérdezte meggyötört hangon Liam.

- Nem tudom - felelte Derek - Azt tudom, hogy ránk haragszik, mert nem mondtuk el neki. Azt viszont nem tudom, hogy veled miért nem beszél.

- Félti őt - lépett be Minerva az ajtón, majd ült le mellém - Fél, hogy bajba sodorja. Hogy elveszíti azért, ami és aki ő valójában. 

- Honnan tudja? 

- Gondolatolvasás, Liam.

- Ezért nem beszél velem?! Azért, hogy megóvjon? - nevetett fel keserűen, majd elém guggolt. Tekintetemet rávezettem, s egyenesen szemeibe néztem - Azt hiszed, ezzel nekem jobb lesz?! Hogy jó lesz nekem, ha elkerülsz?! Ha úgy teszel, mintha már nem lennél a barátnőm?! Hát tudd meg hogy nem lesz jobb, sőt! Sokkal rosszabb! Könyörgöm neked , Roxy, Szólalj meg! Engedd hogy segíthessek. Ne haragudj Derekékre. Jót akartak neked, értsd meg! Kérlek - fulladt suttogásba hangja, ami még nagyobb fájdalmat okozott nekem.
- Hagyd Liam - suttogta Derek - Nem érsz el vele semmit. Menjünk!
Liam felállt, majd mindhárman elhagyták volna a szobát. Volna...
- Ne - suttogtam elhaló hangon, ám meghallották. Liam kirekedett szemekkel fordult felém, majd miután felfogta a tényt, miszerint megszólaltam, ismét előttem termett.
- Roxy?
- Liam - suttogtam. Felállt, majd karjaiba kapott, afféle "menyasszony stílusban". Erősen szorított magához, míg Minerva kiment, Derek pedig halvány mosollyal az arcán figyelt - Tegyél le - kértem, majd miután ez megtörtén Derek karjaiba vetettem magam. Erősen szorítottam ölelésemben, amit nem volt rest viszonozni.
- Sajnálom - suttogta - Sajnálom, hogy hazudtam, de nem tudtam hogy mondjam el. Így is annyit szenvedtél már. Nem akartam, hogy megint fájdalom érjen.
- Nem haragszom - ráztam aprót fejemen, majd könnyeim hullani kezdtek - Nem akarok olyanná válni mint ő. Én nem akarok gyilkos lenni. Nem, nem...
- Shh - hallgattatott el, majd letörölte könnyeimet - Nem vagy olyan mint ő, és nem is leszel. Te más vagy, mint ő!
Bólogattam, miszerint értem. Ismét magához ölelt, s én kezdtem megnyugodni. Az ölelése megnyugtat, akárcsak Liam-é vagy Zayn-é.
- Akkor...- emeltem fel fejem mellkasáról, s szemébe néztem - Mi..mi testvérek vagyunk, vagy..nem? - nyögtem ki nagy nehezen, mire szaggatottan fújta ki a levegőt.
- Azok vagyunk. Még ha csak féltestvérek is, de akkor is testvérek vagyunk! Te vagy az én kishúgom - mosolyodott el halványan - És mindentől meg foglak védeni!
- Én azt hiszem, megyek - hallottam meg Liam hangját, mire mindketten ránéztünk.
- Nem, majd én megyek - állította meg Derek, amiért most hálás voltam - Van mit megbeszélnetek - majd távozott.
Leültem az ágyra, Liam pedig mellém. Kínos csönd vette kezdetét. Nem tudtam, mit is kellene mondanom neki. Úgy látszik, ő tudta, mivel beszélni kezdett.
- Akkor...még a barátnőm vagy? - nézett szemeimbe, s én is így tettem. Ismét elvesztem, azokban a gyönyörű, barna szemekben.
- Igen..gondolom - javítottam ki magam, mivel nem tudtam, ő hogy gondolja ezt.
- Gondolod? - húzta fel szemöldökeit.
- Hát..izé...nem tudom, te mit gondolsz erről...vagy egyáltalán akarod-e...hogy én..meg te... - dadogtam össze vissza, mire csábosan elmosolyodott. Szívem, eszeveszett tempót vett fel. Légzésem felgyorsult.
- Nem tudod, hogy akarom-e, hogy a barátnőm legyél? - bólintottam - Jaj, te bolond nőszemély - húzott magához nevetve, majd fülembe suttogott - Még szép hogy akarom.
Jóleső borzongás futott végig rajtam, mire ismét elmosolyodott, majd lassan közeledni kezdett felém - Szabad? - kérdezte, mire aprót bólintottam.
Ajkai vészese közeledtek felém. Először csak egy apró puszit nyomott ajkaimra, majd finoman tapasztotta rájuk övéit. Lassan és finoman kezdett mozgásba ajka, amit serényen viszonoztam. Kezeit derekam köré fonta, mire én egyik kezemmel nyakát öleltem át, míg másikkal hajába túrtam. Ajkaim szétnyíltak, így nyelve könnyedén tudott átcsúszni a számba. Nyelveink lágy táncba kezdtek. Levegő hiányában váltunk el, ám még így is alig volt köztünk hely. Homlokát enyémnek döntötte, majd mindketten mosolyogni kezdtünk.
- Szeretlek -súgta, majd egy lágy csókban részesített.
- Én is téged - válaszoltam, mikor ajkaink elváltak egymástól. Szorosan átölelt, mintha attól félne, köddé válok.

Nem tudom mennyi idő telt el mióta egy helyben fekszünk, de nem is érdekel. Biztosan órák óta fekszünk itt és beszélgetünk.
Sok mindent megtudtam Liam-ről, s ő is rólam. Elmondta gyerekkorának fontosabb és meghatározóbb eseményeit. Élveztem minden egyes percét, amíg őt hallgattam. Valami felemelő érzés volt nézni csillogó szemeit, miközben azt meséli, hogyan verték át a nővérei. Hogy mennyire örült az anyukája, mikor megtudta, hogy griffendéles lett. Látszik rajta, mennyire szereti a családját.
- Most minden olyan nyugodt - szólaltam meg fejemet Liam mellkasán pihentetve. Egyik kezével hátamat simogatja, míg a másikat összekulcsolta az enyémmel - Vajon meddig lesz ez így?
- Nem tudom, de jobban tesszük, ha kiélvezzük minden percét - mondja, miközben ujjaival lágyan simogatja kézfejemet.
- Igazad van - bújtam még jobban hozzá. Illata orromba kúszva kábította el összes érzékszervemet. Teljesen megnyugtatott és ellazított.
- Tudod már, hogy hol fogjátok Derekkel tölteni a téli szünetet? - kérdezte, mire fejemet felemeltem s értetlenül néztem rá.
- Nem, de én azt hittem itt leszünk.
- Nem - rázott aprót a fején - Minerva azt mondta, hogy kiválaszthattok egy családot, akikkel együtt töltitek az ünnepeket. Zayn nyilván vele lesz - magyarázta. Így már világos.
- Hát akkor nem tudom hogy hol leszünk, majd Derek eldönti - rántottam egyet vállaimon, majd fejemet visszatettem mellkasára - Miért kérded?
- Csak, mert arra gondoltam, hogy mi lenne, ha nálunk töltenétek? Így megtudnátok nézni a házatokat is.
- A házunkat?
- Igen. Nem tudtad, hogy a szüleid a mi szomszédjaink voltak? Sőt, te meg én egy helyen, napon és egy időben születtünk. Nem tudtad?
- Nem - ültem fel, s néztem szemeibe.
- Akkor szerintem Derek sem tudott róla, hisz' akkor elmondta volna.
- Persze - nevettem fel gúnyosan, utalva arra hogy mit tudtam meg róla alig egy hete.
- Roxy - sóhajtotta - Ne haragudj már rá! Csak jót akart neked!
- Én nem haragszom, csak már nem tudok benne teljes mértékben megbízni, ahogy Zayn-ben sem.
- Hagyjuk - sóhajtotta megtörten, majd felállni készült, ám megragadtam a karját.
- Most meg hová mész?
- A griffendél klubházába. Tanulnom kell - motyogja, majd se szó se beszéd, elment.
Ez meg mi volt? Mi baja lett hirtelen? Nem mondtam semmi olyat, amivel megbánthattam volna, vagy..igen? Nem. Határozottan nem.
Azonnal felpattantam és utána siettem. Lábaimmal gyorsan szedtem a lépcsőfokokat, majd pár perc múlva már a griffendél klubházának ajtaja előtt álltam. Tudtam, hogy a dáma úgy sem fog beengedni. Mást kellett kitalálnom. De mit?
- Hát te meg mit keresel itt, Hale? - hallottam meg Niall hangját. Felnéztem, s valóban. Ott állt előttem.
- Liam-et keresem - feleltem egyszerűen, miközben a szemkontaktust egy pillanatra sem szakítom meg - Bent van?
- Ha elmondom, teljesítened kell egy kívánságom - húzta ravasz mosolyra ajkait.
- Mégis mi vagyok én, holmi kis dzsinn? - ráncoltam össze szemöldököm, majd tudván, azt hogy nincs más leehetőségem, folytattam - Mi lenne az?
Niall hirtelen fordított helyzetünkön, s immár a falhoz szorított. Arcával fülemhez hajolt, majd belesúgott.
- Csókolj meg!
A levegő a torkomon akadt. Normális ez? Nekem barátom van, akit épp ki akarok békíteni!
- Engedd el a csajom, Horan!
- Áh, hát itt vagy Payne!
- Akadj le róla, világos?! - húzott magához Liam, miközben farkasszemet nézett Niall-lal. Karjait védelmezően fonta körém, ezáltal megnyugtatva engem. Tökéletesebb időpontot nem is választhatott volna érkezésének.
- Az - fintorgott a szőke, majd távozott. Liam felém fordult, homlokát enyémnek döntve kezdett suttogásba.
- Mit keresel itt?
- Ne haragudj - motyogtam - Nem akartalak megbántani, igazad van. Nem haragudhatok rájuk örökké. Sajnálom.
- Nem haragszom - sóhajtotta - Csak nem értem, miért nem hunysz szemet efelett a dolog felett? Miért akarod őket még büntetni?
- Nem akarom! - ráztam meg fejemet hevesen - Nem akarom.
- Rendben - mosolyodott el, majd ajkait ismét enyéimre helyezte.

***

- Remek, miss Hale! Úgy látom tanulni kezdett. Ha így folytatja, akkor egy hónap múlva le is teheti az RBF vizsgáját - mondta Carrow professzor, miután kiváló lett a feleletem. Büszke mosollyal az arcomon ültem le, majd köszöntem meg a dicsérő szavakat.
Már egy hónap is eltelt, mióta Derekkel és Zayn-nel kibékültem. Most december másodika van. Holnap este lesz az a bizonyos karácsonyi bál, melyre mindenkinek kötelező elmenni. Mint ahogy a mugli iskolákban, úgy itt is párokban illik megjelenni. Én - természetesen - Liam-mel megyek. Zayn Perrie-vel, míg Derek Ruth-tot hívta el. Igen. Ez alatt az egy hónap alatt volt szerencsém megismerni Liam nővérét, aki egyben az én drága bátyám nagy szerelme.
- Nos, azt hiszem, mára ennyi - rántott vissza a valóságba "szeretett" tanárunk hangja - Össze lehet pakolni, és mehettek is ebédelni. Holnap minden óra elmarad a bál miatt. Holnap után pedig mehettek is haza - mondta, mire mi lelkesen összepakoltunk, és szinte futva hagytuk el a termet, s mentünk a nagyterembe.
Hogy hol töltjük Derekkel az ünnepeket? Természetesen a szülővárosunkban, azaz Liam-éknél. Hosszas győzködés után meggyőztük Dereket, és ez nem csak a mi érdemünk volt ám. Ruth-tal kezdenek rendbe jönni a dolgaik. Rájöttek, hogy az egész szakítás ügy meg sem történt volna, ha Nicola nem zavar bele a képbe. Tehát ismét együtt vannak. Örülök, hogy végre Derek is boldog lehet.
- Na mi volt? - kérdezett rá egyből Derek, amint leültem mellé, s enni kezdtem Liam-mel együtt.
- Kiváló lett - csicseregtem boldogan, majd egy hatalmas ölelésben részesítettem őt is és Zayn-t is.
- Én megmondtam, hogy nem lesz itt gond - mosolygott rám Zayn, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Tudod már, hogy melyik mugli dalt fogod elénekelni holnap?
- Igen - feleltem Harry kérdésére. Minerva megkért, hogy énekeljek egy mugli dalt a bálon. Mivel, imádok énekelni, ahogy mások előtt szerepelni, nem fog gondot okozni számomra a dolog. Sőt! Már alig várom.
- Egyébként...nem akarom elrontani ezt a csodás napot, de muszáj megkérdeznem - szólalt meg Liam - Csak én érzem úgy, hogy túl nagy a csend?

10.Fejezet: Peter-nek nem lehetett gyereke!

Hi Darlins!

Hogy vagytok? Íme egy extra izgalmas rész mára! Remélem tetszeni fog, és hogy ezt ki is fogjátok mutatni! Szóval komizni és feliratkozni ér!!

Gigi<3

- Nos, miss  Hale, ideje lenne, megtanulnia az alapvető varázsigéket is! Nem csak a saját képességeit - morogta Amycus Carrow tanár úr. Sötét varázslatok kivédése. Gyűlölöm ezt a tantárgyat, ahogy az összes többit. De sajna igaza van. Rá kéne állnom a tanulásra, mivel idén muszáj lesz letennem az RBF-t. Ez az ára, ha évekkel később kezded meg a sulit. Moon-ék. Ez is az ő hibájuk!
- Igen, tanár úr - bólintottam illedelmesen, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni Liam kíváncsi tekintetét. 
- De ha már ennyi időt fordít a kiképzésekre, nem tartana nekünk egy bemutatót? A bátyjának és Mr Malik-nak lyukasórája van. 
- Öhm...- hatalmasat nyeltem. Nem állok még olyan jól, hogy mindenki előtt bizonyítsak, főleg, mióta NÉGY elemet kell irányítanom. Veszettül kell tepernem, hogy minél előbb irányítani tudjam őket. Már a vízzel is meggyűlt a bajom, hát még a másik hárommal. A legrosszabb az egészben az, hogy a fiúk is csak két elemmel tudnak segíteni. Zayn a széllel, míg Derek a vízzel. Szerintük a másik kettőre - a tűzre és a földre - magamtól kell rájönnöm. Nehéz. Túlságosan is.
- Vállalja? Nagyszerű! - kiáltotta Carrow professzor, mire csak fintorogtam egyet, amit szerencsére nem látott - Osztály, kérem álljanak fel és menjünk a gyakorlati terembe - tapsolt egyet, mire mindenki felállt és megindult az említett hely felé - Hale! Maga menjen ki a kviddics pályára, és kérje le Minervától a két jómadarat - majd faképnél hagyott. 
Sorsomba beletörődve indultam meg úti célom felé. Minél előbb túl leszek ezen, annál előbb szabadulok. Csak az a baj, hogy ha Carrow-on  múlik, nem leszek kész egyhamar.

- McGalagony professzor - szólítottam meg, miközben hevesen beszélt valamiről a két évfolyamnak.
- Igen. Miss Hale?
- Carrow professzor szeretné elkérni Zayn-t és Dereket.
- Oh, mi ügyben - nézett az említettekre, akik már a cuccaikat szedték össze.
- Szeretné, ha bemutatót tartanánk neki a párbajteremben - motyogtam, mert tudtam, nem hagyja szó nélkül.
- Igazán? Nos akkor gyerekek, szedje össze mindenki a holmiját és mi is megnézzük a bemutatót - ne. Ettől féltem.

Immár két másik osztállyal karöltve léptem be a terembe, ahol évfolyamtársaim izgatottan várták, mi fog történni. Míg Minerva elrendezte a dolgokat, addig én az épp készülődő Derekhez és Zayn-hez léptem.
- Srácok, én még nem állok készen erre - sipítottam remegve a félelemtől.
- Nyugi - tette kezeit vállamra Derek, ami enyhített félelmemen - Csak csinálj mindent úgy mint a kiképzéseken, és menni fog. Már két elemet a markodban tartasz - felhúzott szemöldököm láttán azonnal kijavította állítását - Mármint, majdnem a markodban tartasz. Hidd el sikerülni fog. Ha Liam itt van jó leszel. Hisz' vele sokkalta könnyebb a dolgod.
- Rendben - sóhajtottam majd a hatalmas "színpad" túloldalára sétáltam. Levettem a taláromat és egyéb felesleges dolgaimat, így már csak a nadrágom - kiharcoltam hogy ne kelljen szoknyát hordanom - és a pólóm volt rajtam. Cipőimet is levettem, mivel azt már nem engedték meg, hogy edzőcipőt hordjak, na meg nem lenne kényelmes topánkában harcolni.
- Gyerekek, lépjetek fel - szólt fennhangon Carrow, mire csend lett a teremben. Mindhárman felléptünk, majd vártuk mit mond a professzor - Hale - nézett rám - maga lesz Malik és a másik Hale ellen. Lássuk mit tud!
- Oké - vette át a szót Derek - Változzatok át. Testem remegni kezdett, majd fénycsóva vett körül. Fejem most is majd szét robbant, ám most sem törődtem vele, mivel tudtam, pár perc múlva jobb lesz. És tényleg. Alig pár másodperc múlva a fény eltűnt s én szembetaláltam magam új külsőmmel. Bőröm, ezúttal eredeti színében pompázott, nem fedte semmilyen eltérő szín, mint a fiúkét. Hajam fonattá varázsolva, ajkaimon vérvörös rúzs míg szemeim szintén feketék lettek. Ruhám kissé talán kihívó volt, ám az én tetszésemet elnyerte. Cipőim kényelmesnek bizonyultak, ahogy a jobb karomon lévő különös karkötő...gyűrű. Passz. 
- Szóval ilyen egy avatár - kiáltotta Zayn, majd füttyentett egyet - Dögös vagy! - Szemeim összeszűköltek poénnak szánt megjegyzésére. Éreztem Liam auráját megmozdulni, keveredni a benne keletkezett dühvel, ám mielőtt Zayn-nek ronthatott volna, cselekedtem. 
Kezeimmel jégbombát formáztam hátam mögött, miközben Zayn még mindig nevetett. Ajkaimra gúnyos mosoly ült ki, majd felé dobtam. Pont a jobb karját sikerült eltalálnom, ám tudtam ha figyelt volna, a közelébe sem jutott volna a jég.
- Na ezt kár volt - fordult felém, majd támadott. 
Kezeivel tornádót hozott létre, majd felém küldte. Minden koncentrációmat bevetve emeltem fel kezeimet, majd löktem vissza hozzá. Számat kinyitottam, majd egy szélfuvallatot küldtem a tornádó mellé. Zayn ügyesen kivédte, majd átadta helyét Dereknek. Tudtam, hogy ezután majd egyszerre fognak támadni, de mégis reménykedtem az ellenkezőjében.
Bátyám hatalmas vigyorral az arcán lökött felém egy hatalmas hullámot, melyet "könnyűszerrel" kivédtem. Majd ismét jeget küldtem volna, ám nem ez történt. Kezeim közt egy tűzgolyó keletkezett, melyen mindenki meglepődött. Amint úgy éreztem eldobtam, majd örömmel konstatáltam, hogy talált. Derek karja lángba borult, mire ő ijedten kezdte égő karját hűteni egy kis vízzel. 
Ekkor Zayn ismét nekilendült, s ekkor már Derek is támadott. Zayn egy szélgolyót, Derek pedig jégcsapokat küldött felém.
Gondolkodás nélkül dobbantottam jobb lábammal, mire egy földtábla emelkedett fel kezeim elé. Azonnal magam elé irányítottam, ezzel kivédve Zayn-ék támadását. Amint ez megtörtént, már repítettem is feléjük pajzsomat, mely a földre terítette őket.
Az összes diák sikítani kezdett, s nekem nem kellett megfordulnom, hogy tudjam miért. Éreztem magam mögött sötét, fagyos auráját, s ugyanezt a tigrisénél. Marcus és Narvon. 
- Mi szél hozott Marcus - kérdeztem gúnyos hangon. Szemeim acélkékek lettek, s bőröm is színeződni kezdett. Hirtelen fordultam meg mire kissé hátrahőkölt.
- Nyugalom kicsi Roxanne, csupán csak látni akartam az én drága unokaöcsémet és unokahúgomat. Ez olyan nagy baj?
- Marcus Hale - hallottam meg Minerva suttogását, s erre Marcus ránézett.
- Áh, McGalagony professzor! Hogy van mostanság? Tudja rég találkoztunk. Mikor is? Talán akkor, mikor letettem a záróvizsgáimat - tűnődött el s ennyi idő épp elég volt, hogy Narina mellém kerüljön. Fogalmam sincs hogyan csinálta, ám nem is érdekelt. A lényeg hogy velem volt.
- Bizony - mondta Minerva kimérten, majd vádlóan folytatta - Akkor még azt hittem, hogy jó ember lesz belőled, de kár volt hinnem. Aki egyszer öl, az újra megteszi!
- Fogd be vén boszorkány! - kiáltotta Marcus, majd egy jégbombát dobott volna Minerva felé, ám nem sikerült neki. Kezeimmel tűzpajzsot emeltem s a jég eltűnt. Fogalmam sincs hogy csinálhattam, de nem is érdekel.
- Ne merészeld - szűrtem ki a fogaim közül, a pajzsot még mindig magasan tartva - Inkább áruld el, hogy kit öltél meg az elemeken kívül!
- Senkit! - kiáltotta, s remegni kezdett. Szíve iszonyat tempóban vert. Hazudik - Baleset volt! Nem akartam őt megölni!
- Kit?!
- Hát Steven Hale-t az ikertestvéremet!
Hatalmas csend lett a teremben. Elmém képtelen volt feldolgozni az új információt. Hét ezt titkolták. Derek tudott erről, ahogy Zayn is. De miért nem árulták el nekem?
- Csak gyakorolni akartunk, én pedig eltaláltam egy jégtömbbel, belehalt - halkult el hangja - S hogy erről miért hallgatott a bátyád? Miért? Miért?! - kiáltotta - Azért, mert ő Derek apja! - ordította - Derek csak a féltestvéred! Miután Steven meghalt, anyád beleszeretett Peter-be, miközben belém kellett volna! Én is szerettem! Én megadtam volna neki azt, amit Peter nem! S tudod, mit nem tudott ő megadni neki?! Peter-nek nem lehetett gyereke! Nem Peter az apád! Én vagyok az apád, Roxanne! - üvöltötte. Nem. Az lehetetlen. Nekem egy gyilkos nem lehet az apám. Nem!
- Nem! - kiáltottam sírva, majd térdre rogytam - Nem! Hazudsz! Te nem lehetsz az én apám! Nem! Nem, nem, nem, nem ,nem, NEM! - üvöltöttem, majd testem elernyedt, s én visszautaztam a múltba...

9.Fejezet: A tied vagyok, senki másé!

Liam szemszöge:

Épp időben kaptam el Roxanne-t, így nem lett baja. Derek rémülten rohant felém Zayn-nel, majd egyszerre kezdtük szólongatni a karjaimban fekvő lányt.
- Roxanne - rázta meg kissé erősebben Derek, ám hasztalan volt. Roxy ugyanúgy feküdt karjaimban, mint eddig - Vigyük a szobájába - bólintottam, majd felálltam vele. Karjaimat még erősebben fontam köré, majd a kastély felé indultunk. Nagyobbakat léptem, hátha hamarabb beérünk. A többi diák még mindig minket bámul, ami kezdett kissé zavaró lenni.

Leérve a mardekár klubhelységéhez, Zayn elém lépett, majd elmormolta a jelszavukat. Semmit sem értettem, bár nem mintha tudni akartam volna.  Egy hatalmas nappali szerűségben találtam magam, ám nem álltunk meg. Itt is, mint nálunk, a felfelé vezető lépcsőnek a jobb oldalán volt a lányok hálója. Bementünk, majd a hatodikosok hálóját kerestük meg. Belépve az említett helyiségbe, két lánnyal találtuk magunkat szembe. Az egyik Regina - utálom őt - a másik pedig azt hiszem Elena. Igen. Így hívják.
- Tűnés - morogta Zayn, mire azok ketten lehajtott fejjel távoztak. Óvatosan lefektettem Roxy-t az ágyára, majd mellé ültem, s kezét az enyémbe zártam.

***

- Mégis mi a fene történik vele?! Több mint négy órája ülünk itt és várjuk, hogy felébredjen, de semmi! - kiáltottam rá Derekre, aki még mindig nyugodtan ült Roxy ágya mellett. A kétségbeesés a felé, hogy elveszítem őt, egyre erősödött. Nem tudom mi baja van, és ez idegesít! Itt ülünk több mint négy órája és semmi! Még csak meg sem moccan. Ha nem venne levegőt, és Zayn-ék nem hallanák a szívének dobbanásait - hozzátenném, nagyon lassan dobog, túlságosan is lassan - azt hinném meghalt.
- Várj már, had gondolkozzak!
- Gondolkozz?! Várjak?! Azt teszem már órák óta! Sikerült már kiötlened valamit, vagy várjak még el nem telik újabb négy óra?!
- Liam, ha idegeskedsz nem lesz jobb - szólt erélyesen Zayn, s én tudtam, hogy igaza van - Szóltunk Minervának. Ennél többet nem tehetünk. Derek is gondolkozik, hogy vajon mi lehet...
- Meg van! - szakította félbe őt Derek kiáltása, mire mindketten rákaptuk tekintetünket - Tudom mi történik vele! Épp regenerálódik!
- Hogy mit csinál? - fogalmam sem volt mit akar ezzel mondani.
- Regenerálódik. Nálunk ez azt jelenti, hogy a teste gyakorlatilag újra kifejlődik. De ez is csak egy-egy különlegesebb elemnél van. Ilyen elem száz évente egyszer születik.
- Miféle elem?
- Egy avatár - szólalt meg Zayn is - Azokat az elemeket nevezik így, akik az összes elemi erőt képesek irányítani. Az ő testüknek szüksége van a regenerálódásra, hogy tudja majd irányítani az erejét. Ha ez nem történik meg, idővel belehalhat a hatalmába.
- Szóval éppen regenerálódik, hogy még erősebb legyen? - azt hiszem kezdem megérteni, miről is beszélnek.
- Lényegében igen - bólint Derek.
Csendbe burkolódzunk. Senki nem beszél. Mindhárman csak a mellettem fekvő szépségre koncentrálunk. Olyan gyönyörű, és én annyira szeretem. Fogalmam sincs, hogy hogyan, mikor és miért szerettem belé, de megtörtént. És ezen nem akarok változtatni. Azt akarom, hogy az enyém legyen. Hogy tudjam, csak engem szeret. Egyedül erre van most szükségem. Semmi másra.
- Lemegyek, elmondom Minervának, mi van vele - közölte Zayn, majd kiment. Ketten maradtunk. ismét csend uralkodott a szobában.
- Szereted? - törte meg a csendet Derek.
- Mindennél jobban - mondtam neki. Bólintott, majd újra megszólalt.
- Tudod, mikor Zayn elmondta, hogy te vagy a végzete, azt hittem megőrülök. Gyűlöltem még a gondolatát is annak, hogy idővel veled lesz. Egy Payne-el. De aztán. Láttam, ahogy egymásra néztetek. Látom a tekintetedben, hogy szereted, és bármit megtennél érte. Épp ezért döntöttem úgy, hogy nem szólok bele a kettőtök dolgába. Talán te nem olyan vagy, mint Ruth.
- Szeret téged - mondtam el ismét a nyilvánvaló tényt. Jól estek a szavai. Örülök, hogy bízik bennem, és hogy engedi, hogy Roxanne velem legyen. Idővel.
- Nem. Nem szeret - rázta fejét lemondóan.
- De igen. Derek, ő...azt hiszi megcsaltad. Igaz ez?
- Persze hogy nem! Soha nem tennék ilyet! - csattant fel, s szemei acélkékek lettek
- Hiszek neked. Bár tudtommal Nicola sosem hazudna senkinek, de...
- Várj! Nicola?!
- Igen. Ő mondta Ruth-nak, hogy látott téged egy másik lánnyal.
- A francba! Tudtam - kiáltotta, majd tarkóját kezdte masszírozni - Nicola szerelmes belém. Megmondta, hogy keresztbe fog tenni nekem, de nem hittem volna hogy így.
- Mi?! - már értem. Már értem, miért mosolygott mindig Ruth szenvedésén, ha Derekről volt szó - Beszélned kell Ruth-tal!
- Tudom - sóhajtotta - Majd beszélek vele.
- Rendben - csönd. Ismét csönd. Kezeimmel ismét körbe zártam Roxy kezeit, ám azonnal el is engedtem - Áh! Ez forró!
- Igen, mivel a teste kezdi feldolgozni az erejét. Még pár óra és felébred.
Pár óra?! Ne már! Pedig, ma akartam elmondani neki, mit érzek iránta. Erre tessék. Regenerálódik a teste. Klassz.
- Jaj, nyughass már - sóhajtott fel Derek, majd hirtelen felpattant, és átváltozott - Itt van! - morogta, majd maga mögé rántott, s szembe állt az ajtóval - Vedd elő a pálcádat!
 Úgy tettem, ahogy mondta, majd vártam mi történik. Az ajtó nagy hanggal tört ki a helyéről, míg én a földre estem. Derek sziklaszilárdan állt előbbi helyén, miközben egy fekete csuklyás alak lépett be.
- Áh, Derek - monda, majd beljebb jött. Derekből kitört egy morgás, majd Narina, Aaron, Zayn és Navo jelent meg az ajtóban. Zayn átváltozott, míg a tigrisek morogni kezdtek. Felpattantam, majd pálcámat a gyilkos felé tartottam - ugyan, Liam. Úgyse tennéd meg.
- Dehogynem - morogtam szikrát szóró szemeimmel őt kémlelve.
- Ki a franc vagy?! 
- Nyugalom, Zayn. Te nem ismersz, de Derek igen. Emlékezz csak ifjú Hale! 
- Fogalmam sincs ki vagy - rázta fejét Derek, mire a csuklyás alak csak ennyit mondott:
- A száműzött - mi? Ez meg mit jelent?!
- Marcus - lehelte Derek elfehéredve, mire az alak lerántotta köpenyét. Na ne!

Roxanne szemszöge:

Egy igen ismerős helyen ébredtem. Ez a szobám! Pontosabban a gyerekszobám. Mit keresek én itt? Megint álmodok?

Lábdobogást hallottam az ajtó mögül, majd az említett tárgy kinyílt, s a három éves Derek rontott be rajta. zihált, miközben karjaiba kapta egy éves énemet, s kirohant. Követtem egészen a nappaliig, ahol megláttam a szüleimet harcolni...Marcus-szal. Mit keres ő itt?

Derek beleültette a "fiatal Roxanne-t" az etetőjébe, ahonnan tökéletesen látott mindent. Eközben Anyáék tovább harcoltak, amibe most már Derek is beszállt. 

Órákon át harcoltak a túlélésért, ahogy a tigrisek is. Egy óvatlan pillanatban, azonban Marcus eltalálta Dereket, aki a földre zuhant, majd elájult. Hát így történt! Ezért van az, hogy csak én láttam, amikor meghaltak. Marcus elkapta anya torkát, majd magához rántotta. Szabad kezével jégbombát formált, majd anya fejéhez tartotta. Hogyan képes ilyenre? Ő nem elem!

- Ne! Kérlek Marcus ne tedd ezt! Bátyám, könyörgöm ne! - rogyott térdre apa, ám szemeit nem vette le anyáékról. Bátyám?! Marcus apa bátyja?! Akkor ő is víz elem! A nagybátyám a gyilkos?! De miért?!

- Akkor bezzeg nem könyörögtél így, mikor száműztetek az elemek közül, öcsém. Kidobtatok, csak mert nem akartam hogy sárvérűek közt nőjenek fel az utódaink! Épp ezért állok most bosszút! Az összes elem és családja halott, így már csak ti maradtatok. Csak figyelj Peter - nevetett, majd megtette. Megölte anyát! Apa hatalmasat kiáltott, majd neki ugrott. Ám Marcus gyorsabb volt, s apa holtan esett össze.

- Ne! - kiáltottam - Nem, nem, nem! Hogy tehetted ezt?!

Motorhang csapta meg fülemet, amit Marcus is meghallott. Átlépte Dereket, majd a síró Roxanne-hez ment.

- Ez volt a száműzött bosszúja - mondta, majd megsimította fejét - Még találkozunk, kicsi Roxanne.

Elment. Minerváék rontottak be Zayn-nel, elszörnyedve néztek körül, majd Dereket és engem felkapva hagyták el a házat...

Szemeim kipattantak, majd felültem. Amint realizáltam, miszerint a szobámban vagyok, s a bátyám, Zayn és a tigrisek Marcus ellen küzdenek, felpattantam. Azonnal átváltoztam, ám most nem úgy néztem ki, mint ezelőtt. Testemet kék, vörös, barna és szürke szín uralta. Mi?!

Nem törődtem kinézetemmel, csak cselekedtem.

- A száműzött - mondtam gúnyosan, mire mindannyian megálltak. Felém kapták tekintetüket, majd Marcus elvigyorodott.

- Hát emlékszel rám, kicsi Roxanne?

- Ne merészelj így hívni te gyilkos! - kiáltottam, majd nekimentem. Kitért ütésem elöl, majd a falhoz vágott. Hátam reccsent egy nagyot, mikor találkozott a kemény fallal. Felszisszentem, majd újra támadtam. Ismét kitért, ám most lefogott, és a fülembe suttogott.

- Még nem kicsi Roxanne. Még nem - súgta, majd eltűnt. Fáradtan rogytam össze, ám mielőtt testem találkozhatott volna a padlóval, valaki elkapott. Érzékeim azonnal megismerték ez illető auráját, s illatát. Liam! Karjaival szorosan fogott, majd megfordított. Karjaimat azonnal átkulcsoltam nyakán, mire még szorosabban ölelt. Közelsége megnyugtatott, s éreztem, szívverésem lelassul.

- Jól vagy? - kérdezte Derek. Bólintottam, ám Liam-et nem engedtem el. Szükségem volt rá!

- Magatokra hagyunk - mondta Zayn, majd kimentek.

- Szeretlek - súgta Liam, mire megborzongtam. Szívverésem felgyorsult, s a levegőt is gyorsabban vettem - Azt akarom, hogy a barátnőm legyél. Csak az enyém, senki másé!

- Én is szeretlek - súgtam - A tiéd vagyok. Csak a tiéd, senki másé!

8.Fejezet: Elnyelt a sötétség...

Sziasztok Drágáim!
Íme, itt is volnék a legújabb fejezettel! :)
Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett komikat, illetve azt is, hogy túl léptük az 1000 (?) oldalmegjelenítést!
Puszillak titeket!

Izgatottan ültem Zayn mellett a nagyteremben. Minden idegszálammal azt lestem, mikor nyílik már ki az ajtó, és lép be rajta a bátyám. Bizony. Ma van a nagy nap. Végre megismerhetem őt.
- Nyugi már - szólt rám Harry vagy huszadjára, ám most sem használt.
- Hé, Roxanne! - szólalt meg a pár székkel arrébb ülő Josh - Miért kék a szemed?
Na igen. Az átváltozásom - azaz tegnap - óta a szemem kék. Fogalmam sincs miért, és legnagyobb meglepetésemre Zayn sem tudja az okát. Liam-nek az az ötlete támadt, hogy nem változtam vissza rendesen. Liam. Tegnap óta egy szót sem beszéltünk, sőt. Mintha...nem is tudom, kerülne. Lehetséges ez? Talán annyira félne, hogy menekül előlem?
- Nem tudom - válaszoltam a kérdésre, s már épp fordultam volna vissza az ajtóhoz, mikor is Minerva hangja csendült fel:
- Diákok, egy kis figyelmet kérnék! - természetesen mindenki ránézett, így folytatta - Ma érkezett hozzánk egy fiú, aki mától megkezdi tanulmányait, a mardekárban - Derek - Kérek mindenkit legyen kedves és elnéző vele. Derek Hale!
Ekkor nyitódott az ajtó, s szembetaláltam magam vele. Magas alakja, hatalmas szemei s varázslatos félmosolya volt. Szemeivel engem kémlelt, s én is őt. Olyan mint én. Futott át agyamban a gondolat.
Hirtelen pattantam fel, s kezdtem felé futni. Lábaimat gyorsan szedtem, majd hatalmas erővel csapódtam kitárt karjai közé. Finom illata orromba kúszva nyugtatott le. Karjaim - akárcsak az övéi - a derekát karolták át, míg fejemet mellkasába fúrtam.
- Roxanne...tényleg te vagy az? - suttogta, s karjaival erősebben fogott.
- Igen - leheltem, mire felkapott s forogni kezdett velem. Jóízűen kacagtam, amit ő is megtett.
- El sem hiszem - ölelt meg újra, mikor letett.
- Gyere - fordultam meg s húztam magam után, mikor feltűnt, hogy mindenki minket néz. Upsz. Odavezettem az asztalunkhoz, mire mindenki enni kezdett. Zayn azonnal felállt, majd megölelte testvéremet. Testvéremet. Jól hangzik.
- Derek!
- Zaynie! - borzolta össze legjobb barátom haját, mire elmosolyodtam. Leültünk, majd mi is enni kezdtünk.
- Mesélj, milyen volt Minervával élni? - kérdezett Derek, mire abbahagytam az evést. Most mégis mit mondjak? Hogy nagyon jó volt, vagy az igazat, miszerint egy mugli családban nőttem fel, akik gyűlöltek? Melyik a jobb?
- Hát...- Zayn-re pillantottam, aki bólintott miszerint az igazat mondjam - Egy mugli családban nevelkedtem. Utáltak - nevettem fel keserűen - Nem tudták elfogadni, hogy nem a saját lányuk vagyok. Minden évben máshová költöztünk, nehogy Minerva ránk találjon, és elhozzon ide. Idén viszont nem jött össze, így elkezdtem a roxfortba járni.
- Mi?! - képedett el Derek. Látszólag dühítette a dolog, miszerint nem igazán - na jó kit áltatok - egyáltalán nem vagyok kiképezve - Mégis miért nem kerültél Minervához?!
- Minden igazgató csak egy gyereket kaphatott - magyarázta meg a dolgot Zayn, amiért hálás voltam neki - Mivel a harmadik nem vállalta, Roxy-t egy családhoz adták. Azt viszont nem tudhatták, hogy így bánnak majd vele.
- Értem - nyugodott meg Derek. Tovább beszélgettünk. Szinte mindent tudni akart rólam, ahogy én is róla. Elmesélte, milyen csínyeket csinált a volt tanárai ellen, s hogy ezért ki nem állhatták őt. Egy-egy viccen jókat nevettünk Zayn-nel, majd mi is mesélni kezdtünk. Elmeséltem, hogy a barátnőm idekerült, az összetűzéseinket Horannal, s hogy átváltoztam.
- Komolyan?
- Igen, és nem bántottam senkit - húztam ki magam büszkén. Derek elismerően bólintott, s én tudtam, büszke rám. A mi fajtánknál nagy szó, ha valaki az átváltozása közben nem öl meg senkit. 
- Elnézést, de te Roxanne bátyja vagy? - ült Regina egészen közel Derekhez. Mit képzel ez?! Pár napja még csak rám sem bagózott, most meg képes lenne itt helyben leteperni a bátyámat?! Csalódtam benne. Azt hittem jóban leszünk, de nem. Harry-vel egész jóba lettem, de vele. Képtelenség.
Úgy tűnik Dereket is zavarta Regina félreérthetetlen közeledése, mivel jó messzire csusszant tőle.
- Igen - válaszolt kimérten, majd ismét velünk kezdett el beszélgetni. 
Jó pár órán át beszélgettünk, amihez Liam is csatlakozott. Nagy meglepetésemre a fiú mellém ült, s velem is önfeledten kezdett beszélgetésbe. Közelségbe, s illata szinte transzba ejtett. Arcomon élénk színű pír ült, s emiatt lehetetlenség lett volna leplezni a zavaromat.
- Egyébként Ruth még mindig szeret téged, Derek - mondta Liam, mire bátyám fülig pirult, ám nem azért mert zavarban lett volna. Nem. Sokkal inkább a dühtől.
- Ha annyira szeret, akkor miért dobott? - köpte oda, majd felállt s elviharzott.  Értetlen tekintetemet látva Liam heves magyarázkodásba kezdett:
- Ruth, a nővérem, és Derek együtt voltak két évig, és egy éve Ruth szakított vele, azzal az ürüggyel, miszerint nem szereti, pedig igen. És Derek is szereti őt.
- Ruth Derek végzete - egészítette ki Zayn Liam-et aki bólintott megerősítésképpen. Szóval tudja mit jelent nálunk a végzet szó - Úgy mint neked Liam - tette hozzá Zayn, mire Liam csak egy csábító mosolyt küldött felém. Én pedig - akárcsak Derek - felpattantam, s a klubhelység felé vezetett utam.

Belépve az említett helységbe, Dereket láttam meg a kanapén ülni. Leültem mellé, majd átöleltem. Készségesen ölelt vissza, ami engem is lenyugtatott, akárcsak őt. Nem tudom meddig ültünk így, csendben, ám nem is érdekelt. Nem volt szükség szavakra. Csupán arra volt szükségünk, hogy érezzük egymás közelségét, amit már oly' régóta nem érezhettünk. Közelsége, és ölelése eltüntette a bennem felgyülemlett haragot Zayn-nel szemben. Megnyugtató csend ült körülöttünk, egészen addig, míg valaki meg nem törte ezt, azzal hogy belépett az ajtón. Az ismerős aura azonnal megcsapta érzékszerveimet, s fel sem kellett néznem hogy tudjam, ki az.
- Sajnálom - ült le mellénk, mire elengedtük egymást.
- Nem haragszom - mondtuk teljesen egyszerre, ami mosolygásra késztetett mindkettőnket. Zayn felé fordultam, majd őt is átöleltem, amit viszonzott.
- Nagyon szeretlek húgi - morogta a hajamba, mire könnyek kezdtek kicsordulni csukott szemeimből.
- Én is téged - szorítottam magamhoz még jobban - Téged is Derek - tettem hozzá, mivel tudtam, hogy rosszul érintette volna őt, ha nem mondom ki. Másrészt, épp itt volt az ideje.
- Én is húgi - mondta, majd végigsimított a hátamon, és felment. Elengedtem Zayn-t, majd jó éj-t kívánva neki, mentem fel, s tértem én is nyugovóra. 

***



- Újra! - kiáltotta Derek kemény hangon, mire én ismét támadást indítottam Zayn ellen. Ma csütörtök van, s mi megállás nélkül csak gyakorlunk. Mióta Derek megtudta, hogy a gyilkos errefelé ólálkodik, folyton rajtam tartja a szemét. Úgy érzem tudnak valamit Zayn-nel amit én nem. Miért titkolóznak? 
Négy nap alatt sokat fejlődtem. Könnyebben megy az átváltozás és már nem is olyan fájdalmas. A szemem is visszaváltott barnára, aminek kimondottan örültem. Kissé idegesítő volt, hogy mindenki megbámult, bár...most is ezt teszik.
Liam-mel nem beszéltem, mivel nem igazán volt időm rá. Bár ő próbált velem beszélni, én mindig leráztam, amit sajnálok, de még nem vagyok kész erre.
- Szép volt Roxy! - dicsért meg Derek, s kezdett a "kis" közönségünk is tapsba, mikor egy kisebb vízbombával leterítettem Zayn-t - Zayn! Ez égő - nevetni kezdtem megjegyzésén, ám az említett nem találta ennyire viccesnek. Zayn morogva tápászkodott fel, majd röpített felém egy kisebb szél fuvallatot, amit egy jégpajzzsal kivédtem. 
- Oké, oké - állt közénk Derek - Elég lesz. Pihenjetek.
Mindketten megindultunk Narina és Aaron irányába, ám engem megakadályozott valaki.
- Roxanne! - mikor hátrafordultam azt a személyt pillantottam meg, kinek auráját már messziről éreztem - Beszélnünk kell - jelentette ki, mikor elém ért. Karon ragadott, s el is indultunk volna, ám lábaim hirtelen mondták fel a szolgálatot, s én a földre estem. Fejembe éles fájdalom nyilallt, mire felkiáltottam. Mindenki rémülten nézett rám, ám most ez érdekelt a legkevésbé. Csak is az elviselhetetlen fájdalomra tudtam gondolni, mely kezdett szétáradni testemben. Óriásit sikítottam, majd elnyelt a sötétség...

7.Fejezet: Megmenteni Narina-t!

Vajon mit csinálnak most Moon-ék? - tettem fel magamban a kérdést, miközben az ágyamon feküdtem. Szombat van, így nincs tanítás. Reggel óta fekszek mozdulatlanul, és gondolkodom. Gondolkodom az eddig történteken.
Kiderült, hogy a szüleim nem is a szüleim, hogy boszorkány vagyok, hogy elem vagyok és hogy a családom gyilkosa rám, Zayn-re és a bátyámra vadászik.
A bátyám. Minerva beszélt a Durmstrang igazgatójával, így ha minden igaz holnap este fog megérkezni. Mardekáros lesz. Már alig várom. Vajon meg fog ismerni? Ha igen, akkor mit fog tenni? Úgy fogad, mintha csak tegnap váltunk volna el; avagy úgy bánik majd velem, mint egy idegennel? Nem tudom. 

Emellett itt a másik gondolat, ami egy ideje ott motoszkál a fejemben. Pontosabban a személy, aki ott motoszkál a fejemben. Liam. Napok óta csak rá gondolok. A magas, izmos alakjára, felzselézett barna hajára és gyönyörű barna íriszeire. Tökéletes. Ez az egy szó jut róla eszembe. Vajon miért keltette fel ennyire a figyelmem? Miért érzem azt, hogy ő más? Mintha egy láthatatlan energia húzna hozzá...
Talán el kéne mondanom Zayn-nek. Áh, nem. Így is van elég gondja. De lehet jobb lenne, ha tudna róla... Igen. Elmondom.

Felpattantam, majd rohantam a klubhelységbe. Lent Regina-t láttam meg a kanapén terpeszkedni. 
- Reg! - kiáltásomra felkapta a fejét és érdeklődve nézett rám - Nem láttad Zayn-t?
- De. Pár perc múlva lesz vége a kviddics edzésének.
- Köszi - szóltam vissza, miközben már az ajtó felé rohantam. Végig futottam több folyosón is, míg kiértem. Lábaimmal egyből a pálya felé futottam. Már messziről kiszúrtam Zayn magas alakját, s felzselézett haját.
- Zayn! - rám kapta tekintetét, mely most barnán csillogott.
- Mi az? - kérdezte mikor melléértem. Épp Harry-vel és Liam-mel beszélgetett. Utóbbinak láttán szívem hevesebben kezdett verni, s féltem hogy valaki meghallja - Mitől ver ilyen gyorsan a szíved? - tette fel a kérdést Zayn, miközben arcán kaján vigyor ült. Pontosan tudta heves szívverésem okát.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - hagytam figyelmen kívül a kínosnak ígérkező kérdést, mire bólintott. Félrevonultunk, majd nekikezdtem:
- Megmondanád mitől van az, hogy Liam ennyire felkeltette az érdeklődésemet? Miért ver hevesebben a szívem, ha rágondolok? Miért gondolok folyton rá? Miért érzem úgy, hogy valami vonz hozzá? - zúdítottam rá kérdéseimet, mire mosolya szélesebb lett.
- Mert beleszerettél!
- Mi?! - hangom vagy két oktávval ugrott feljebb, ám nem érdekelt - Mi az hogy beleszerettem?! Nem! Kizárt! - kiáltottam rá, mire mindenki ránk kapta a tekintetét.
- Roxanne ez ellen nem tudsz mit tenni! Ő a "végzeted" és kész! Őt neked rendelte a sors! - emelte fel a hangját immár ő is. Megszeppenve néztem rá, mikor keze megemelkedett. Azt hittem megüt, így kezeimet automatikusan kaptam arcom elé - Nem akarlak bántani. Ne haragudj.
- Nem haragszom.
- Egyébként Liam és a családja a szomszédotok volt. A ház azt hiszem még ma is áll.
- Mi?! És ezt csak így mondod?! - kiáltottam rá, s éreztem, hogy dühöm ellepi az elmémet. Át fogok változni!

Testem remegni kezdett, látásom homályosulni kezdett. Szemeimben bizsergést éreztem. Kék lett. Kezeim ökölbe szorultak, míg fejembe elviselhetetlen fájdalom nyílalt, ám ezúttal nem érdekelt. 
- Roxanne nyugi - kezdett nyugtatni Zayn, hasztalanul - Roxy le kell nyugodnod! Nyugodj le!
- Nem....megy - nyögtem ki nehezen. Elkezdődött. 
Testemet kékes fény vette körbe. Fénye olyan erős volt, hogy szemeimet le kellett hunynom, ha nem akartam megvakulni. Egész testemet átjárta a bizsergés. Bőröm fájni kezdett. Fejem hátra, majd oldalra bicsaklott, míg hajam a levegőbe szállt. Fájdalmasan felkiáltottam, mikor lüktető fájdalom terjedt szét egész testemben. Homlokomon verejtékcseppek jelentek meg, miközben egy utolsót sikítottam. A fájdalom elmúlt, én pedig térdre rogytam. A levegőt nehezen vettem, tüdőm fájdalmasan szúrt.
- Te... - kezdte Zayn, mire felnéztem rá - Átváltoztál.
S valóban. Bőröm halvány kék volt. A reggel felvett ruhák helyett most egy kék testhez simuló háromnegyedes nadrág, egy ugyancsak kék féloldalas felső, mely hosszabbított volt, tele mindenféle mintákkal, díszekkel. Lábaimat kék balerinacipő fedte, s ez is mintázott volt. Jobb felkaromat egy különös mintájú "H" betű tarkította. Hajam oldalfonatként pihent vállamon. Körmeim ugyanúgy acélkékké váltak, mint a többi testrészem.
- Hűha - halottam meg Liam hangját magam mellett. Pillantásomat ráemeltem, mire ijedten hátrált egy lépést.
- Félsz tőlem? - hangom szokatlan volt, kissé rekedt. Liam hevesen kezdte rázni fejét, mire hitetlenül felnevettem volna, ám Narina fájdalmas üvöltése megzavart.
Tekintetem a tiltott rengeteg felé kaptam.
- Eszedbe ne jusson... - kezdte Zayn, ám késő volt. Azonnal felpattantam, s rohanni kezdtem a hang irányába. Lábaim feltűnően gyorsan mozogtak. Szóval szupergyorsak vagyunk.
Érzékszerveim beindultak, ahogy a célom felé rohantam. Látásom élesebb lett, ahogy a hallásom is. A szagokat intenzívebben kezdtem érezni. Az adrenalin csak úgy tombolt bennem, miközben csak egy cél lebegett szemem előtt. Megmenteni Narina-t! 

- Narina! - kiáltottam a tiltott rengeteg azon részén állva, ahová megérzésem vezetett. Körbe- körbe fordultam hátha meglátom az ismerős csíkokat, ám sajnálatomra ez nem történt meg - Narina hol vagy?!
- Roxy...- hallottam egy halk hangot a bokrok mögül, majd egy újabb üvöltést. Azonnal odarohantam, ám tigrisem nem volt egyedül.
- Aaron - suttogtam - Marcus - néztem rá a férfira, aki a tigrisem mellett ült - Mit keresel itt?
- Üvöltést hallottam így megnéztem mi történt. Már itt feküdtek, mire ideértem - magyarázta. Furcsa. Úgy tudtam, Marcus fél elhagyni az rengeteg legmélyét. Különös.
- Narina mi történt? - térdeltem mellé, s megsimítottam puha, selymes szőrét. 
- Egy fekete csuklyás férfi megtámadott minket.
- Roxanne...- morgott Aaron, majd rám emelte tekintetét. Könnyeim folyni kezdtek, mikor sebes szemeit megpillantottam. Arca tele volt hegekkel, s a bal szemét egy vérző seb keresztezte - Hívd Zayn-t!
- Hogyan - kérdeztem remegő hanggal. Fogalmam sem volt, hogyan hívhatnám ide.
- Sikíts - szólt Marcus. Megfogadtam tanácsát.
Hatalmasat sikítottam, mire a környéken lévő összes madár felszállt.
- Mi történt termett melletem Zayn Liam-mel az oldalán, immár átváltozva. Pillantása, rólam, Aaronékra esett, s megértette - Istenem - rogyott le tigrise mellé megtörve - Csináld amit én.
Szót fogadtam, s figyeltem mit csinál. Két keze fogta Aaron egyik mancsát, így én is ezt tettem Narinával. 
- Koncentrálj arra hogy meggyógyuljon - suttogta. Bólintottam, majd lehunytam a szemem. Magam elé képzeltem Narina egészséges alakját. Ahogy felém fut, majd rám ugrik.
Bizsergést éreztem kezeimben, így szemeim kipattantak. Kék fény vette körbe kezeimet, melyek Nar mancsát szorongatták. Sebei hirtelen kezdtek eltűnni, úgy  mint Aaronnál. 
- Wow - nyögtem ki, mikor Narina és Aaron egészségesen ugrottak talpra, majd ránk. 
- Én megyek is - szólt Marcus. Bólintottam miszerint mehet, ám Zayn nem így gondolta.
- Hogy kerülsz egyáltalán ide? Azt mondtad félsz errefelé - nézett rá gyanúsan, mire a válasz ugyanaz volt mint nekem - Aha - még a vak is láthatta, hogy Zayn nem hitte el a magyarázatot. Mindegy. 
- Nem megyünk vissza? - kérdezte Liam. Liam. Fél tőlem. Miért fáj ez ennyire? Talán igaza van Zayn-nek, és én tényleg...szeretem őt? Talán.
- De menjünk - mondtam, majd már ott sem voltunk.

6.Fejezet: Ez meleg volt

Sziasztok!
A szünetnek vége, s ismét itt az új rész! Ne feledjétek, komizni, feliratkozni és a csoporthoz csatlakozni ér!!
Akinek tetszik hagyjon maga után nyomot! :)

- Nyissák ki a könyveiket a második oldalon - utasította a többieket Minerva. Harry döbbenten figyelt a legelső padból, miközben próbált rájönni mi történt - Roxanne, Te velem jössz - kapta el a karom, majd az ajtó felé húzott, ahonnan még visszaszólt, a mellettem ülő fiúnak - Liam! Maga a főnök.
Szóval, Liam.
Több folyosón is átgázoltunk, míg nem egy nyitott ajtóhoz értünk. A teremből Horatius hangja hallatszott, s nekem igen furcsa érzésem támadt. Egy ismerős személy jelenlétét éreztem, kinek kiléte nem maradt sokáig fedve.
- Lumpsluck professzor - szólt Minerva, mire az említett elhallgatott. A teremben lévő összes személy felénk kapta tekintetét, s leginkább az Én szemem vonzotta tekintetüket - Elkérhetném Mr Malik-ot?
Zayn. Hát persze. Azonnal megpillantottam Őt a hátsó padban. Belenézett szemeimbe, majd büszke mosolyra húzta ajkait.
- Persze - hebegett a tanár úr. Zayn azonnal felpattant, s cuccait felkapva indult meg felénk. Már az ajtón léptünk volna ki, mikor Horatius utánunk szólt - Megtudhatnám, miért?
- A szemem miatt - fordultam meg, s villantottam rá acélkék szemeimet egy önelégült mosollyal ajkaimon. Láthatólag megijedt új kinézetem láttán. Szép. Megfordultam, majd folytattuk utunkat. Egészen Minerva irodájáig meg sem álltunk. Beérve Minerva leült a székére, míg mi állva maradtunk.
- Zayn - kezdte Minerva homlokát támasztva - Miért kék a szeme?
- Mert elkezdődött. Az ereje működésbe lépett, hála Narina-nak.
- Zayn..- kezdte volna a szidást Minerva, miszerint nem tudhatok ezekről, de belé fojtottam a szót:
- Mindent tudok - arca hirtelen vált fehérré és sápadttá - Kezdve azzal, hogy van egy bátyám - Ha lehet még fehérebb lett, s már fordult volna Zayn felé, hogy leordítsa tettéért, mikor ismét megszólaltam - Megálmodtam, mindent. Neki már csak a hiányzó részletekbe kellett beavatnia.
- Na de...
- Lenne egy kérésem - szakítottam ismételten félbe - Intézze el, hogy Derek ide járhasson!
- Nem tehetem.
- Ó, dehogy nem! - szólt Zayn erényesen - Ha azt el tudtad intézni, hogy Roxy ide járjon, akkor ezt is könnyű szerrel elérheted!
- Miért olyan fontos ez? - kérdezte Minerva beletörődve, hogy nem tágítok.
- Mert szeretném megismerni. Tudni akarok róla mindent! Kezdve a kedvenc színével egészen addig hogy hányas pólót hord!
- Biztos vagy ebben, Roxanne?
- Soha semmiben nem voltam még ilyen biztos - jelentettem ki, mire Minerva beleegyezően bólintott.
- Menjenek! Kezdje el kitanítani - nézett Zayn-re - És mondjon el neki mindent.

Ismét a dombon ültünk, néma csendben. Gondolataim ezerfelé cikáztak. Narina ölembe hajtotta fejét, miközben mellettem feküdt. Aaron is hasonlóan cselekedett Zayn mellett. Összezavarodtam. Kissé furcsa belegondolni abba, amit ma megtudtam. Mintha ez csak egy álom lenne. Egy álom, amelyben minden a feje tetejére állt. Melyben megtudom, hogy van egy bátyám, egy tigrisem és kék lett a szemem. Apropó szemek. Még mindig acélkéken csillognak szemeim, de egyáltalán nem zavar. Sőt. Kifejezetten tetszik. Ettől úgy érzem, különleges vagyok. Bár már attól is különleges lettem, ami vagyok. Egy elem. Irányítom a vizet. 
- Min töröd a fejed? - rántott vissza a valóságba Zayn hangja. Zayn. Úgy érzem, ezalatt a pár óra alatt elég közel kerültünk egymáshoz. Szinte már legjobb barátomként, testvéremként nézek rá, ha ez lehetséges. Tudom, hogy rá bármikor számíthatok.
- Mindenen. Elmondod amit még tudnom kell? - emeltem rá acélkék tekintetemet, s csak most vettem észre, hogy az Ő szemei szürkén csillogtak.
- El - felelte kimérten - Tulajdonképpen annyit kell tudnod, hogy a négy családot egy azon személy ölte meg. Ez a személy nyomtalanul eltűnt, ám annyit sikerült kideríteniük Minerváéknak, hogy el fog jönni értünk - néz rám. Szemei rémületet tükröznek, amitől Én is remegni kezdek félelmemben - Minket akar, Roxanne. Be akarja fejezni, amit elkezdett 15 évvel ezelőtt a követőivel. Ezért kell kiképezzelek. Meg kell tanulnod irányítani az erődet, hogy mire eljön az idő a harcra, mi nyerjünk.
- É-én - kezdtem, de folytatni nem tudtam. Egyetlen egy értelmes szó sem tudta elhagyni számat, hiába próbáltam. Sokkolt a tény miszerint valaki a halálunkra vágyik. Ha ez egy álom, kezd rémálommá válni. 
- Nyugalom - ölelt át Zayn. Arcomat vállába fúrtam, míg Ő hátamat simogatta - Minden rendben lesz. Nyugi. Itt vagyok.
- Nézzétek a gerlepárt! - hallottunk meg egy ismerős hangot. Niall. Azonnal elengedtem Zayn-t, s fejem a hang irányába fordítottam. Niall pár méterre állt mögöttünk. Mellette állt Hannah aki mellett egy barna hajú, kék szemű srác vigyorgott.
Vicsorgó hangot hallattam, miközben felálltam, és eléjük sétáltam. Ismét rám tört a fájdalom, melyet korábban is éreztem, ám most nem érdekelt. Mérhetetlen dühöt éreztem Niall iránt, aki elvette tőlem barátnőmet, s még most sem képes békén hagyni. Kezeim ökölbe szorultak a dühtől, melytől remegtem.
- Nem tudnál leszállni rólunk? - néztem rá Niall-re. Gúnyos mosollyal az arcán nézett szemeimbe, ám ez a mosoly hamar elhalványult.
- A-a szemed - dadogta, s olyannyira megijedt, hogy majdnem hátra esett.
- Igen. Kék - bólintottam önelégült mosollyal az arcomon - Meglep téged? Nyilván. Azért kék, mert... - hirtelen elviselhetetlen fájdalom nyilallt testem minden porcikájába, majd a földön találtam magam. Összegömbölyödtem a nyirkos füvön várva, hogy elmúljon fájdalmam, ám nem így lett - Áááh - kiáltottam, s az érzés egyre intenzívebb lett. 
Hirtelen Zayn termett mellettem, immár átváltozva. Kezei közé kapva állt fel velem, s indult meg a tiltott rengeteg felé.

***

Órák múlva tértem magamhoz, egy elég kényelmetlen ágyban. Egy kisebb szobában voltam. Falai fából voltak, ahogy az ágy is. Felültem, s ekkor láttam meg az ajtó alatt egy minimális fényt beszűrődni. Kikeltem a fekvőhelyemről, s az ajtóhoz lépdeltem. Kinyitottam, majd kiléptem rajta. Egy konyha-nappali szerűségben találtam magam. Az asztalnál Zayn és egy idegen férfi ült. Jelenlétemmel láthatóan megszakítottam eddigi beszélgetésüket. Az idegen azonnal felpattant s felém igyekezett. Ijedten kezdtem hátrálni, ezzel megállítva őt. Sötét hajú, szemű, magas testalkatú férfi volt. Arcát kisebb szakáll díszítette.
- Nem bántalak, Roxanne - nézett mélyen rémülettel teli szemeimbe. Zayn-re kaptam tekintetem. Megértette mit szeretnék, mert felpattant, majd karjaiba zárt.
- Nyugalom. Shh - ringatott, s éreztem amint egyre nyugodtabb leszek - Ő itt Marcus. Apám régi barátja. Itt él a tiltott rengetegben. Rengeteget tud rólunk, ezért hoztalak ide.
- Mi történt velem? - emeltem rá tekintetem. Ő csak Marcus-ra pillantott. Leültettek az asztalhoz, majd miután ők is leültek, megkaptam a magyarázatot.
- Változni kezdtél - kezdte Marcus - Mérhetetlen düh keletkezett benned, ez pedig elindította a változásod folyamatát. igen érdekes, nem de?
- Hol van Narina?
- Ő jól van, bár kissé fájtak neki a te fájdalmaid, hisz' ő is érezte - magyarázta Marcus értetlen tekintetem láttán - Most éppen valahol az erdőben lehet.
- Értem - pár percig néma csend telepedett rám. Próbáltam feldolgozni mi történt, de sehogy sem ment. Majdnem átváltoztam! Alig egy fél napja tudok mindent, és ez történik! Hihetelne. Mint egy tündérmese. Komolyan. Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy "Hé lesz egy tigrised és irányítani fogod a vizet!" Biztosan a képébe mondtam volna, hogy hülye. Most mégis itt ülök egy idegen ember és a legjobb barátom társaságában, a tiltott rengetegben!
- Nekünk mennünk kéne - állt fel Zayn rám pillantva. Én is felálltam, majd miután elbúcsúztunk Marcus-tól, a kastély felé lépkedtünk.

***

- Sikerült visszatalálni? - fogadott minket egy roppant idegesítő hang, amint a kastélyba léptünk. Frics. Franc egye meg! Hogy lehet ez az ember mindig ott ahol mi?!
- Igen - bólintott Zayn hamis vigyorral az arcán.
- Az igazgatónőhöz! Most! - kiáltotta Frics, majd karjainkat megragadva húzott minket maga után. Itt mindenkinek az a szokása, hogy rángat minket? - Professzor asszony! Ezeket a tiltott rengetegből láttam kijönni - nyitott be kopogás nélkül Minerva irodájába. Az említett, csak ránk nézett, majd Frics felé fordult.
- Menjen nyugodtan a dolgára, Frics. Bízza csak rám őket - Frics undorító vigyorral az arcán távozott, s nekem kedvem lett volna ott helyben kinyírni - Mi történt?
- Majdnem átváltozott, mert Niall dühbe gurította - rántottam meg a vállát Zayn, mintha csak a holnapi programját tárgyaltuk volna meg.
- Ez igaz? - nézett rám. Én csak szégyenkezve lehajtottam a fejem. Más tudta is a választ. Nem volt szükség szavakra.  Szégyelltem magam, amiért nem tudtam uralkodni magamon.
- De nem bántott senkit! A hangsúly a majdnem-en van. Ott voltam, és elkaptam, mielőtt kárt tett volna valakiben.
- Vigyázzanak jobban - mondta Minerva aggodalmasan de mégis határozottan - Most pedig menjenek. És örüljenek, hogy ennyivel megúszták!
- Ez meleg volt - sóhajtott Zayn drámaian, mikor már a klubhelyiség felé tartottunk. 

5.Fejezet: Acélkék szemek

Sziasztoook!!!
Íme az újabb rész!
Komizni és feliratkozni ér, illetve az előbbi kötelezőő!!
A csoporthoz pedig bármikor lehet csatlakozni!
Puszillak titeket kis Tigriseim, Gigi

- Igen, igaz. A Durmstrangba jár....


Mi? Van egy bátyám?! Miért nem mondta el?!
- Szóval... - szólaltam meg pár perc csend után - Van egy bátyám - bólintott - Akit Dereknek hívnak - bólintás.
Hát ez szuper.
- Értem - suttogtam megtörten, majd felálltam s elindultam volna a kastélyba, ha Zayn nem kapja el a karom - Engedj el! - utasítottam keményem, ám nem az történt amit vártam. Nem hogy elengedett volna, nem. Inkább felállt s maga felé fordított.
- Roxanne! Kérlek! Ne haragudj ránk.
- Ránk? - néztem rá értetlenül, mire lehajtotta a fejét. Minden világossá vált. Hazudtak Nekem! Mind hazudtak! - Oh. Szóval, mindannyian tudtátok, csak Én nem.
- Igen, de nem mondhattuk el. Mi akartuk, de...Minerva megtiltotta.
- Jaj - sóhajtottam - Legalább ne kend Minervára. Legyen már annyi merszed, hogy elismerd, hogy hazudtál Nekem...
- Nem hazudok! - emelte fel a hangját - Nem mondhattuk el, mivel Minerva szerint sok lett volna Neked. Épp elég volt azt feldolgoznod, hogy árva vagy. Hát még ha megtudtad volna, hogy van egy bátyád - vitte lejjebb a hangját - Így is sok mindent nem tudsz még.
- Akkor mondd el! - kiáltottam - Mondj el mindent amit nem tudok! Hátha megértem mire volt ez jó!
Pár percig némán nézett szemeimben, majd miután rájött nem tágítok, megszólalt:
- Rendben - sóhajtott, majd leült és intett, hogy Én is kövessem.
- Szóval? - sürgettem. Ismét sóhajtott, majd belekezdett:
- 15 évvel ezelőtt volt négy igencsak különleges képességekkel megáldott család. A Brown, Carl, Malik és Hale. Úgy is emlegették Őket, hogy elemek. Gondolom tudod melyik a négy elem - pillantott rám, mire bólintottam - Oké. A Brown család a földet, a Carl a tüzet, a Malik a szelet, míg a Hale a vizet irányította. Nos, ezen családok minden tagjának volt egy tigrise. A tüzeknek tűztigris, a vizeknek víztigris, stb. Ezek a tigrisek védték és őrizték a gazdájukat. A gazdáikat úgy is nevezték, hogy őrzöttek. Ezek a tigrisek egy napon születtek és haltak meg a gazdájukkal, illetve Ők is irányították az adott elemet. 2001-ben mind a négy család gyilkosság áldozatává vált. Mindössze három gyerek és azok tigrisei élték túl. Én, Te és Derek - fejezte be mondókáját, Én pedig dermedten néztem magam elé.
Ezek szerint irányítanám a vizet? Én? Akkor ezért volt gyerekkoromban az a sok furcsaság. Mikor elmentem a szökőkút mellett, s annak vize lespriccelte az összes arra járót - kivéve Engem? Ez lenne a magyarázat? Akkor azt hittem ez puszta véletlen, de most már biztos vagyok benne, hogy ennek semmi köze nincs a véletlenhez. Én tettem. Ha nem is akarattal, de Én voltam. Hihetetlen. Ilyen különleges lennék? Ez lennék Én? Mindig is éreztem, több vagyok annál, mint aminek látszódom, de sosem hittem volna hogy ennyivel. Hihetetlen.

- Hihetetlen - nyögtem ki pár perc múlva, mire Zayn felkuncogott - Mióta tudod?
- Születésem óta - húzta ki magát, büszkén - Három éves korom óta át is tudok változni.
- Mi?! Átváltozni? Azt is tudunk?
- Persze. Így is tudjuk használni az erőnket, de az elem alakunkban valamivel erősebbek vagyunk.
- És hogy lehet átváltozni?
- Neked még nem fog sikerülni, hisz' még csak most fog előjönni az erőd - kuncogott izgatottságomon - De először - általában - a düh segít. Utána már magadtól is menni fog.
- Átváltoznál? - kérdeztem izgatottan.
- Persze - nevetett, majd felállt. Behunyta gyönyörű, barna szemeit, majd hatalmas, szürke fénycsóva vette körbe. Kezemet a szeme elé kellett kapnom, ha nem akartam megvakulni. Pár pillanat múlva a fény elmúlt, és egy teljesen más Zayn állt előttem.
Hajában szürke csíkok voltak s a szemei is szürkésen világítottak. Hosszú szürke nadrág, és egy ugyanilyen színű izomtrikó volt rajta egy cipővel. Bőre is szürke volt, ám egészen halvány.
- Wow - tátottam el a számat - Gyönyörű vagy.
- Köszi - villantotta meg népszerű mosolyát - Te majd kék leszel.
- Mindenem?
- Nem. Csak a ruhád, szemed egy két hajtincsed s a bőröd is de csak halványan.
- Hűha - sokkolt amit mondott. Már alig várom, hogy átváltozzak.
- Idehívjam a tigrisem? - lelkesedett fel, mire bólintottam - Aaron! - kiáltotta.
Pár pillanat múlva egy nagyobb tigris jelent meg a fáknál. Mikor Zayn-t meglátta, futni kezdett, majd egyenesen ráugrott.
- Hé - nevetett Zayn, mire Én is elmosolyodtam. Vajon az Én tigrisem is ilyen?
- Tiszteletem - rántott ki egy mélyebb hang elmélkedésemből. Zayn-re kaptam tekintetem, Ő pedig Aaronra mutatott - Szia - szólalt meg, mire felsikítottam, ami Zayn-ből egy jóízű nevetést csalt elő.
- Nyugi - kuncogott még mindig - Tudnak beszélni. Sőt Halljuk egymás gondolatait illetve érezzük egymás érzéseit is.
- Az Én tigrisem is itt van? - kérdeztem azt, mi már régóta érdekelt.
- Ha hívod idejön - rántott vállat Zayn.
- Hogy hívják?
- Benne volt az álmodban, nem? - húzta fel szemöldökeit, Én pedig gondolkodni kezdtem. Pár perc múlva elkiáltottam magam:
- Narina!
Néma csend. Csak a a szél suhogását hallottuk. Majd egy pillanat múlva, egy nagyobb, fehér folt száguldott felém, s rám ugrott. Szemeimet szorosan behunytam, remélve támadóm békén hagy majd. Nem ez történt. Valami nedveset éreztem meg az arcomon, mire szemeim kipattantak. Narina nehezedett fölém teljes testsúlyával, s nyalogatta arcomat. Gyönyörű volt. Acélkék szemei boldogsággal telve csillogtak rám.
- Narina - suttogtam, mire újra megnyalt. Jó ízűen felnevettem, ami Zayn-t is nevetésre késztette.
- Szia Roxy - szólalt meg Narina. Kissé sokkolt, annak ellenére,hogy Aaron már beszélt hozzám. Szokatlan volt még.
- Szia - mosolyogtam. Nar leszállt rólam, így Én is fel tudtam állni.
- Szia Nar - köszönt Zayn és Aaron is, majd Zayn kissé ijedten felkiáltott - Elkéstünk!
Kellett pár másodperc, míg megértettem mire gondol.
- Bakker - szaladt ki a számon, majd egy gyors elköszönés után, rohanni kezdtünk a kastélyba. 
- Első emelet, harmadik terem - lihegte Zayn, mire bólintottam.
Csak úgy száguldottam a folyosókon, s meglepő módon, nem éreztem fáradságot. Mintha még jól is esett volna. Már majdnem a teremnél voltam - ahol átváltozástanom van Minervával - mikor szúrni kezdett a szemem s a látásom is kezdett elhomályosulni. A fejem lüktetett, s meg kellett kapaszkodnom a falban, ha nem akartam összeesni. Mély levegőket vettem, ami meg is hozta az eredményét. Már nem fájt a fejem, s rendesen láttam. Tovább haladtam a terem felé, majd egy gyors kopogás után, benyitottam.
- Elnézést a késésért - szóltam Minervának, majd az egyetlen szabad hely felé tartottam, ahol egy barna hajú, griffendéles fiú ült. Hatalmas barna szemei voltak, s kissé tüsibb haja. Talárja hanyagul lógott rajta, s elnyúlva ült a széken.
Leültem mellé, mire tekinteté rám kapta. Képes lettem volna elveszni tekintetében, ám Minerva nem így gondolta.
- Örülök, hogy méltóztatott megjelenni, Miss Hale. Megkérhetném, hogy nézzen a szemembe? - fogalmam sem volt, miért kéri. Ez valami teszt akar lenni? Vagy netán el akar varázsolni? Mindenesetre megtettem, amit kért, amit kisebb döbbenettel az arcán fogadott - Merlyin szakállára! Hogy lett kék a szemed? - sipította, mire az állam a földet súrolta. Kék?! A szemem?!
- Mi? - kérdeztem, mire egy tükröt tartott elém. S valóban. A szemem acélkéken csillogott...