Íme az újabb rész!
Komizni és feliratkozni ér, illetve az előbbi kötelezőő!!
A csoporthoz pedig bármikor lehet csatlakozni!
Puszillak titeket kis Tigriseim, Gigi
- Igen, igaz. A Durmstrangba jár....
Mi? Van egy bátyám?! Miért nem mondta el?!
- Szóval... - szólaltam meg pár perc csend után - Van egy bátyám - bólintott - Akit Dereknek hívnak - bólintás.
Hát ez szuper.
- Értem - suttogtam megtörten, majd felálltam s elindultam volna a kastélyba, ha Zayn nem kapja el a karom - Engedj el! - utasítottam keményem, ám nem az történt amit vártam. Nem hogy elengedett volna, nem. Inkább felállt s maga felé fordított.
- Roxanne! Kérlek! Ne haragudj ránk.
- Ránk? - néztem rá értetlenül, mire lehajtotta a fejét. Minden világossá vált. Hazudtak Nekem! Mind hazudtak! - Oh. Szóval, mindannyian tudtátok, csak Én nem.
- Igen, de nem mondhattuk el. Mi akartuk, de...Minerva megtiltotta.
- Jaj - sóhajtottam - Legalább ne kend Minervára. Legyen már annyi merszed, hogy elismerd, hogy hazudtál Nekem...
- Nem hazudok! - emelte fel a hangját - Nem mondhattuk el, mivel Minerva szerint sok lett volna Neked. Épp elég volt azt feldolgoznod, hogy árva vagy. Hát még ha megtudtad volna, hogy van egy bátyád - vitte lejjebb a hangját - Így is sok mindent nem tudsz még.
- Akkor mondd el! - kiáltottam - Mondj el mindent amit nem tudok! Hátha megértem mire volt ez jó!
Pár percig némán nézett szemeimben, majd miután rájött nem tágítok, megszólalt:
- Rendben - sóhajtott, majd leült és intett, hogy Én is kövessem.
- Szóval? - sürgettem. Ismét sóhajtott, majd belekezdett:
- 15 évvel ezelőtt volt négy igencsak különleges képességekkel megáldott család. A Brown, Carl, Malik és Hale. Úgy is emlegették Őket, hogy elemek. Gondolom tudod melyik a négy elem - pillantott rám, mire bólintottam - Oké. A Brown család a földet, a Carl a tüzet, a Malik a szelet, míg a Hale a vizet irányította. Nos, ezen családok minden tagjának volt egy tigrise. A tüzeknek tűztigris, a vizeknek víztigris, stb. Ezek a tigrisek védték és őrizték a gazdájukat. A gazdáikat úgy is nevezték, hogy őrzöttek. Ezek a tigrisek egy napon születtek és haltak meg a gazdájukkal, illetve Ők is irányították az adott elemet. 2001-ben mind a négy család gyilkosság áldozatává vált. Mindössze három gyerek és azok tigrisei élték túl. Én, Te és Derek - fejezte be mondókáját, Én pedig dermedten néztem magam elé.
Ezek szerint irányítanám a vizet? Én? Akkor ezért volt gyerekkoromban az a sok furcsaság. Mikor elmentem a szökőkút mellett, s annak vize lespriccelte az összes arra járót - kivéve Engem? Ez lenne a magyarázat? Akkor azt hittem ez puszta véletlen, de most már biztos vagyok benne, hogy ennek semmi köze nincs a véletlenhez. Én tettem. Ha nem is akarattal, de Én voltam. Hihetetlen. Ilyen különleges lennék? Ez lennék Én? Mindig is éreztem, több vagyok annál, mint aminek látszódom, de sosem hittem volna hogy ennyivel. Hihetetlen.
- Hihetetlen - nyögtem ki pár perc múlva, mire Zayn felkuncogott - Mióta tudod?
- Születésem óta - húzta ki magát, büszkén - Három éves korom óta át is tudok változni.
- Mi?! Átváltozni? Azt is tudunk?
- Persze. Így is tudjuk használni az erőnket, de az elem alakunkban valamivel erősebbek vagyunk.
- És hogy lehet átváltozni?
- Neked még nem fog sikerülni, hisz' még csak most fog előjönni az erőd - kuncogott izgatottságomon - De először - általában - a düh segít. Utána már magadtól is menni fog.
- Átváltoznál? - kérdeztem izgatottan.
- Persze - nevetett, majd felállt. Behunyta gyönyörű, barna szemeit, majd hatalmas, szürke fénycsóva vette körbe. Kezemet a szeme elé kellett kapnom, ha nem akartam megvakulni. Pár pillanat múlva a fény elmúlt, és egy teljesen más Zayn állt előttem.
Hajában szürke csíkok voltak s a szemei is szürkésen világítottak. Hosszú szürke nadrág, és egy ugyanilyen színű izomtrikó volt rajta egy cipővel. Bőre is szürke volt, ám egészen halvány.
- Wow - tátottam el a számat - Gyönyörű vagy.
- Köszi - villantotta meg népszerű mosolyát - Te majd kék leszel.
- Mindenem?
- Nem. Csak a ruhád, szemed egy két hajtincsed s a bőröd is de csak halványan.
- Hűha - sokkolt amit mondott. Már alig várom, hogy átváltozzak.
- Idehívjam a tigrisem? - lelkesedett fel, mire bólintottam - Aaron! - kiáltotta.
Pár pillanat múlva egy nagyobb tigris jelent meg a fáknál. Mikor Zayn-t meglátta, futni kezdett, majd egyenesen ráugrott.
- Hé - nevetett Zayn, mire Én is elmosolyodtam. Vajon az Én tigrisem is ilyen?
- Tiszteletem - rántott ki egy mélyebb hang elmélkedésemből. Zayn-re kaptam tekintetem, Ő pedig Aaronra mutatott - Szia - szólalt meg, mire felsikítottam, ami Zayn-ből egy jóízű nevetést csalt elő.
- Nyugi - kuncogott még mindig - Tudnak beszélni. Sőt Halljuk egymás gondolatait illetve érezzük egymás érzéseit is.
- Az Én tigrisem is itt van? - kérdeztem azt, mi már régóta érdekelt.
- Ha hívod idejön - rántott vállat Zayn.
- Hogy hívják?
- Benne volt az álmodban, nem? - húzta fel szemöldökeit, Én pedig gondolkodni kezdtem. Pár perc múlva elkiáltottam magam:
- Narina!
Néma csend. Csak a a szél suhogását hallottuk. Majd egy pillanat múlva, egy nagyobb, fehér folt száguldott felém, s rám ugrott. Szemeimet szorosan behunytam, remélve támadóm békén hagy majd. Nem ez történt. Valami nedveset éreztem meg az arcomon, mire szemeim kipattantak. Narina nehezedett fölém teljes testsúlyával, s nyalogatta arcomat. Gyönyörű volt. Acélkék szemei boldogsággal telve csillogtak rám.
- Narina - suttogtam, mire újra megnyalt. Jó ízűen felnevettem, ami Zayn-t is nevetésre késztette.
- Szia Roxy - szólalt meg Narina. Kissé sokkolt, annak ellenére,hogy Aaron már beszélt hozzám. Szokatlan volt még.
- Szia - mosolyogtam. Nar leszállt rólam, így Én is fel tudtam állni.
- Szia Nar - köszönt Zayn és Aaron is, majd Zayn kissé ijedten felkiáltott - Elkéstünk!
Kellett pár másodperc, míg megértettem mire gondol.
- Bakker - szaladt ki a számon, majd egy gyors elköszönés után, rohanni kezdtünk a kastélyba.
- Első emelet, harmadik terem - lihegte Zayn, mire bólintottam.
Csak úgy száguldottam a folyosókon, s meglepő módon, nem éreztem fáradságot. Mintha még jól is esett volna. Már majdnem a teremnél voltam - ahol átváltozástanom van Minervával - mikor szúrni kezdett a szemem s a látásom is kezdett elhomályosulni. A fejem lüktetett, s meg kellett kapaszkodnom a falban, ha nem akartam összeesni. Mély levegőket vettem, ami meg is hozta az eredményét. Már nem fájt a fejem, s rendesen láttam. Tovább haladtam a terem felé, majd egy gyors kopogás után, benyitottam.
- Elnézést a késésért - szóltam Minervának, majd az egyetlen szabad hely felé tartottam, ahol egy barna hajú, griffendéles fiú ült. Hatalmas barna szemei voltak, s kissé tüsibb haja. Talárja hanyagul lógott rajta, s elnyúlva ült a széken.
Leültem mellé, mire tekinteté rám kapta. Képes lettem volna elveszni tekintetében, ám Minerva nem így gondolta.
- Örülök, hogy méltóztatott megjelenni, Miss Hale. Megkérhetném, hogy nézzen a szemembe? - fogalmam sem volt, miért kéri. Ez valami teszt akar lenni? Vagy netán el akar varázsolni? Mindenesetre megtettem, amit kért, amit kisebb döbbenettel az arcán fogadott - Merlyin szakállára! Hogy lett kék a szemed? - sipította, mire az állam a földet súrolta. Kék?! A szemem?!
- Mi? - kérdeztem, mire egy tükröt tartott elém. S valóban. A szemem acélkéken csillogott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése