10.Fejezet: Peter-nek nem lehetett gyereke!

Hi Darlins!

Hogy vagytok? Íme egy extra izgalmas rész mára! Remélem tetszeni fog, és hogy ezt ki is fogjátok mutatni! Szóval komizni és feliratkozni ér!!

Gigi<3

- Nos, miss  Hale, ideje lenne, megtanulnia az alapvető varázsigéket is! Nem csak a saját képességeit - morogta Amycus Carrow tanár úr. Sötét varázslatok kivédése. Gyűlölöm ezt a tantárgyat, ahogy az összes többit. De sajna igaza van. Rá kéne állnom a tanulásra, mivel idén muszáj lesz letennem az RBF-t. Ez az ára, ha évekkel később kezded meg a sulit. Moon-ék. Ez is az ő hibájuk!
- Igen, tanár úr - bólintottam illedelmesen, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni Liam kíváncsi tekintetét. 
- De ha már ennyi időt fordít a kiképzésekre, nem tartana nekünk egy bemutatót? A bátyjának és Mr Malik-nak lyukasórája van. 
- Öhm...- hatalmasat nyeltem. Nem állok még olyan jól, hogy mindenki előtt bizonyítsak, főleg, mióta NÉGY elemet kell irányítanom. Veszettül kell tepernem, hogy minél előbb irányítani tudjam őket. Már a vízzel is meggyűlt a bajom, hát még a másik hárommal. A legrosszabb az egészben az, hogy a fiúk is csak két elemmel tudnak segíteni. Zayn a széllel, míg Derek a vízzel. Szerintük a másik kettőre - a tűzre és a földre - magamtól kell rájönnöm. Nehéz. Túlságosan is.
- Vállalja? Nagyszerű! - kiáltotta Carrow professzor, mire csak fintorogtam egyet, amit szerencsére nem látott - Osztály, kérem álljanak fel és menjünk a gyakorlati terembe - tapsolt egyet, mire mindenki felállt és megindult az említett hely felé - Hale! Maga menjen ki a kviddics pályára, és kérje le Minervától a két jómadarat - majd faképnél hagyott. 
Sorsomba beletörődve indultam meg úti célom felé. Minél előbb túl leszek ezen, annál előbb szabadulok. Csak az a baj, hogy ha Carrow-on  múlik, nem leszek kész egyhamar.

- McGalagony professzor - szólítottam meg, miközben hevesen beszélt valamiről a két évfolyamnak.
- Igen. Miss Hale?
- Carrow professzor szeretné elkérni Zayn-t és Dereket.
- Oh, mi ügyben - nézett az említettekre, akik már a cuccaikat szedték össze.
- Szeretné, ha bemutatót tartanánk neki a párbajteremben - motyogtam, mert tudtam, nem hagyja szó nélkül.
- Igazán? Nos akkor gyerekek, szedje össze mindenki a holmiját és mi is megnézzük a bemutatót - ne. Ettől féltem.

Immár két másik osztállyal karöltve léptem be a terembe, ahol évfolyamtársaim izgatottan várták, mi fog történni. Míg Minerva elrendezte a dolgokat, addig én az épp készülődő Derekhez és Zayn-hez léptem.
- Srácok, én még nem állok készen erre - sipítottam remegve a félelemtől.
- Nyugi - tette kezeit vállamra Derek, ami enyhített félelmemen - Csak csinálj mindent úgy mint a kiképzéseken, és menni fog. Már két elemet a markodban tartasz - felhúzott szemöldököm láttán azonnal kijavította állítását - Mármint, majdnem a markodban tartasz. Hidd el sikerülni fog. Ha Liam itt van jó leszel. Hisz' vele sokkalta könnyebb a dolgod.
- Rendben - sóhajtottam majd a hatalmas "színpad" túloldalára sétáltam. Levettem a taláromat és egyéb felesleges dolgaimat, így már csak a nadrágom - kiharcoltam hogy ne kelljen szoknyát hordanom - és a pólóm volt rajtam. Cipőimet is levettem, mivel azt már nem engedték meg, hogy edzőcipőt hordjak, na meg nem lenne kényelmes topánkában harcolni.
- Gyerekek, lépjetek fel - szólt fennhangon Carrow, mire csend lett a teremben. Mindhárman felléptünk, majd vártuk mit mond a professzor - Hale - nézett rám - maga lesz Malik és a másik Hale ellen. Lássuk mit tud!
- Oké - vette át a szót Derek - Változzatok át. Testem remegni kezdett, majd fénycsóva vett körül. Fejem most is majd szét robbant, ám most sem törődtem vele, mivel tudtam, pár perc múlva jobb lesz. És tényleg. Alig pár másodperc múlva a fény eltűnt s én szembetaláltam magam új külsőmmel. Bőröm, ezúttal eredeti színében pompázott, nem fedte semmilyen eltérő szín, mint a fiúkét. Hajam fonattá varázsolva, ajkaimon vérvörös rúzs míg szemeim szintén feketék lettek. Ruhám kissé talán kihívó volt, ám az én tetszésemet elnyerte. Cipőim kényelmesnek bizonyultak, ahogy a jobb karomon lévő különös karkötő...gyűrű. Passz. 
- Szóval ilyen egy avatár - kiáltotta Zayn, majd füttyentett egyet - Dögös vagy! - Szemeim összeszűköltek poénnak szánt megjegyzésére. Éreztem Liam auráját megmozdulni, keveredni a benne keletkezett dühvel, ám mielőtt Zayn-nek ronthatott volna, cselekedtem. 
Kezeimmel jégbombát formáztam hátam mögött, miközben Zayn még mindig nevetett. Ajkaimra gúnyos mosoly ült ki, majd felé dobtam. Pont a jobb karját sikerült eltalálnom, ám tudtam ha figyelt volna, a közelébe sem jutott volna a jég.
- Na ezt kár volt - fordult felém, majd támadott. 
Kezeivel tornádót hozott létre, majd felém küldte. Minden koncentrációmat bevetve emeltem fel kezeimet, majd löktem vissza hozzá. Számat kinyitottam, majd egy szélfuvallatot küldtem a tornádó mellé. Zayn ügyesen kivédte, majd átadta helyét Dereknek. Tudtam, hogy ezután majd egyszerre fognak támadni, de mégis reménykedtem az ellenkezőjében.
Bátyám hatalmas vigyorral az arcán lökött felém egy hatalmas hullámot, melyet "könnyűszerrel" kivédtem. Majd ismét jeget küldtem volna, ám nem ez történt. Kezeim közt egy tűzgolyó keletkezett, melyen mindenki meglepődött. Amint úgy éreztem eldobtam, majd örömmel konstatáltam, hogy talált. Derek karja lángba borult, mire ő ijedten kezdte égő karját hűteni egy kis vízzel. 
Ekkor Zayn ismét nekilendült, s ekkor már Derek is támadott. Zayn egy szélgolyót, Derek pedig jégcsapokat küldött felém.
Gondolkodás nélkül dobbantottam jobb lábammal, mire egy földtábla emelkedett fel kezeim elé. Azonnal magam elé irányítottam, ezzel kivédve Zayn-ék támadását. Amint ez megtörtént, már repítettem is feléjük pajzsomat, mely a földre terítette őket.
Az összes diák sikítani kezdett, s nekem nem kellett megfordulnom, hogy tudjam miért. Éreztem magam mögött sötét, fagyos auráját, s ugyanezt a tigrisénél. Marcus és Narvon. 
- Mi szél hozott Marcus - kérdeztem gúnyos hangon. Szemeim acélkékek lettek, s bőröm is színeződni kezdett. Hirtelen fordultam meg mire kissé hátrahőkölt.
- Nyugalom kicsi Roxanne, csupán csak látni akartam az én drága unokaöcsémet és unokahúgomat. Ez olyan nagy baj?
- Marcus Hale - hallottam meg Minerva suttogását, s erre Marcus ránézett.
- Áh, McGalagony professzor! Hogy van mostanság? Tudja rég találkoztunk. Mikor is? Talán akkor, mikor letettem a záróvizsgáimat - tűnődött el s ennyi idő épp elég volt, hogy Narina mellém kerüljön. Fogalmam sincs hogyan csinálta, ám nem is érdekelt. A lényeg hogy velem volt.
- Bizony - mondta Minerva kimérten, majd vádlóan folytatta - Akkor még azt hittem, hogy jó ember lesz belőled, de kár volt hinnem. Aki egyszer öl, az újra megteszi!
- Fogd be vén boszorkány! - kiáltotta Marcus, majd egy jégbombát dobott volna Minerva felé, ám nem sikerült neki. Kezeimmel tűzpajzsot emeltem s a jég eltűnt. Fogalmam sincs hogy csinálhattam, de nem is érdekel.
- Ne merészeld - szűrtem ki a fogaim közül, a pajzsot még mindig magasan tartva - Inkább áruld el, hogy kit öltél meg az elemeken kívül!
- Senkit! - kiáltotta, s remegni kezdett. Szíve iszonyat tempóban vert. Hazudik - Baleset volt! Nem akartam őt megölni!
- Kit?!
- Hát Steven Hale-t az ikertestvéremet!
Hatalmas csend lett a teremben. Elmém képtelen volt feldolgozni az új információt. Hét ezt titkolták. Derek tudott erről, ahogy Zayn is. De miért nem árulták el nekem?
- Csak gyakorolni akartunk, én pedig eltaláltam egy jégtömbbel, belehalt - halkult el hangja - S hogy erről miért hallgatott a bátyád? Miért? Miért?! - kiáltotta - Azért, mert ő Derek apja! - ordította - Derek csak a féltestvéred! Miután Steven meghalt, anyád beleszeretett Peter-be, miközben belém kellett volna! Én is szerettem! Én megadtam volna neki azt, amit Peter nem! S tudod, mit nem tudott ő megadni neki?! Peter-nek nem lehetett gyereke! Nem Peter az apád! Én vagyok az apád, Roxanne! - üvöltötte. Nem. Az lehetetlen. Nekem egy gyilkos nem lehet az apám. Nem!
- Nem! - kiáltottam sírva, majd térdre rogytam - Nem! Hazudsz! Te nem lehetsz az én apám! Nem! Nem, nem, nem, nem ,nem, NEM! - üvöltöttem, majd testem elernyedt, s én visszautaztam a múltba...