2.Évad: 7. Fejezet: Tűnj el onnan vagy meghalsz!

Hi! Íme az új rész! Hagyjatok nyomot! :D

- Louis?! - nézek az előttem álló végzős diákra kikerekedett szemekkel. Ez nem lehet igaz! Ha nem a saját szememmel látnám őt, el sem hinném. A nagy Louis Tomlinson egy vérfarkas? Na ne! Ez ugye csak egy rossz vicc?
- Roxanne - bólint, majd megöleli Miranda-t - Jó újra látni!
- Téged is! - mosolyog rá Miranda - El voltál ám veszve!
- Sok dolgom volt - mondja majd rám néz - Szóval tegnap változtál át először?
- Igen - bólintok - Te vérfarkas vagy? - nem bírom ki így felteszem a kérdést. Muszáj tudnom, elvégre nem mindegy, hogy ki fog engem tanítani.
- Igen - mosolyog - De most ne velem foglalkozzunk! Milyen volt? Mondd el mit éreztél közben?
- Hát...sikítottam. Fájt. Nagyon. Úgy éreztem menten szétrobban a fejem. Majd a fogaim és a kezeim is fájni kezdtek. Azt hittem szétroppan az állkapcsom. Majd a fájdalom enyhült és azt hiszem elájultam - fejezem be rövidke kis történetemet. Szörnyű visszaemlékezni. Még mindig érzem a fájdalmat, de nem ez a legrosszabb. Hanem a tudat, hogy nem vagy ura önmagadnak. Nem tudod irányítani a tetteidet. Nem tudsz önállóan dönteni. Kiszolgáltatott lettél alig egy perc alatt.
- Hát - kezdi Louis - A fájdalom még sokáig jelen lesz. Mivel nem szokványos alakváltóról van szó így sokkal nehezebb dolgunk lesz. Nos. Az első lecke: légy dühös! Amennyire csak tudsz!
- Minek?
- Mert ha dühös vagy, felgyorsul a pulzusod és akkor robbansz! Nekünk pedig pont ez kell!
- Én azt hiszem jobb ha elmegyek - int Miranda, majd lassan elsétál. Figyelmemet ismét Louis-nak szentelem,majd igyekszem megtenni amit kért.
Felidézem életem legdühösebb pillanatait, ám semmi. Hiába erőlködök, a karmaim, agyaraim meg sem mozdulnak. Semmit nem érzek. De vajon miért nem?
- Nem megy - nyögök fel.
- Akkor gondolj másra! Mondjuk - gondolkodik el egy pillanatra - Liam-re! Hiszen szereted, tehát ha rá gondolsz a pulzusod az egekbe szökhet!
- Rendben...de ha átváltozom és megvadulok...hogyan fogsz..
- Nyugi! Nem vagyok kezdő így nem lesz gond - nyugtat - Csak csináld!
Bólintok, majd nekikezdek. Ha sikerült vele egyre többször kapcsolatot teremteni, akkor ez is gyerekjáték lesz, nem?
Megjelenik előttem Liam arca, teste. Látom ahogy mosolyog, hallom a hangját amint kiejti a nevemet csodásan ívelt ajkain. Roxanne. Csodásan hangzik! éloldalas mosoly kerekedik ajkaira, majd kacsint egyet. Hatalmas barna szemeiben elveszek, s már nem is figyelek másra. Csakis a szemeire. Csak arra!
Szépen ívelt ajkai könyörtelenül hívogatják magukhoz enyéimet. Sóvárgok csókja után. Kell nekem! Olyan mint valami féle drog. Az a fajta drog amit kizárólag nekem készítettek! Egyedül nekem!

A várt hatás nem várat magára sokáig. Pulzusom megemelkedik, a levegőt pedig egyre gyorsabban veszem. Szívem hevesen dobog, a fájdalom pedig átveszi az uralkodást testem felett. Sikítok, majd térdre rogyok. Kezeimet fejemre tapasztom, hátha enyhül a fájdalom, ám inkább csak erősödik. Érzem amint körmeim karmokká vállnak. Fogaim helyére két szépen ívelt agyar kerül, a fájdalom pedig elmúlik.
Ölnöm kell!

- Roxanne! - hallok meg egy igencsak távoli hangot - Hallasz?! Roxanne nyugodj meg! Én vagyok az Louis!
Louis, Louis, Louis. Kattog agyamban ez az egy név. Fejemet a hang irányába kapom, és ott áll velem szemben. Szemeiben kisebb félelmet látok, ám magabiztosan áll előttem. 
- Roxanne nyugalom! Gondolj másra! Az édesanyádra, Derekre vagy Zayn-re! - kiáltja nekem hevesen gesztikulálva. Agyam lassan fogja fel amit mond, és már cselekedek is. Először anyára gondolok, de csak még dühösebb leszek. Derek gondolata sokkal nyugtatóbban hat rám, ám még ez sem az igazi. 
Fejembe akaratlanul is bekúszik Liam arcának képe. Szívem ismét felpörög én pedig semmit sem tudok tenni ellene. Torkomból éles sikítás, nem is, üvöltés szökik fel, majd bevetem magamat a fák sűrűjébe. Még hallom magam mögött Louis kiáltásának foszlányait, ám nem érdekel.  
Csak futok és futok. Hogy merre azt még én sem tudom. Élvezem ahogyan a meleg levegő arcomba csapódik. Ahogy lábaim repítenek engem egyre távolabb attól az embertől akit az apámnak merek nevezni. Élvezem a szabadságot! Hogy senki nem mondja meg mit tegyek. Hogy a magam ura vagyok. És bevallom, tetszik. Tetszik hogy egyedül vagyok. Hogy én döntök. Bár mindig így lenne.

Mikor meglátom az ismerős házakat azonnal feleszmélek. Ez a mi házunk. Egészen Wolverhampton-ig futottam volna?! Jó tudni hogy erre is képes vagyok!
- Vajon merre járhat? - hallok meg egy igencsak ismerős hangot a szomszéd házból. Ez Derek! De mit keres itt? Azt hittem nem jönnek haza a nyári szünetre.
Közelebb merészkedem, s csak ekkor érzem meg, hogy agyaraim és karmaim eltűntek. Tehát Derek-re kell gondolnom. A hangjára kell koncentrálnom. Szükségem van rá ahhoz hogy épelméjű maradhassak!
- Még a tiltott rengetegben kell lennie - hallom meg a választ, és az ablakon át nézve azt is megtalálom szemeimmel, aki mondta. Ruth.
Még most is gyönyörű. Eszméletlenül szép, én pedig csak remélni tudom, hogy egyszer olyan lehetek, mint ő. Derek pedig büszke lehet arra, hogy Ruth az övé. Tökéletes páros. Ruth a kissé huncut, kedves lány és az én jószívű, önfeláldozó, eszes bátyám. Tökéletes!
- Biztosan - helyesel egy másik hang. Egy hang, amelyet ezer közül is felismernék. Liam! 
Szemeimet tovább vezetve észre is veszem őt, mellette pedig Zayn foglal helyet. Haja hosszabb lett, mint volt, ám még mindig felállítva hordja. izomtrikója tökéletesen tükrözi mennyit edzett az évek alatt. És megérte. Még most is csorog a nyálam ha ránézek. Sőt! Elég csak rágondolnom izmos karjaira, mellkasára és rögtön elolvadok. Különös, nem?
- Meg kell keresnünk őt - szólal meg ismét Derek. Arca gondterhelt és nyúzott. Nyilván álmatlan éjszakák tömkelegét tudhatja maga mögött, így ezen nem csodálkozom. Miért is tenném? Hisz' én okoztam neki ezt is. Úgy ahogy minden más rosszat is. Szörnyű vagyok!
- Roxanne! - kiáltja egy visszafogott hang a mögöttem lévő erdő sűrűjéből kilépve. Hátrafordulok és egy kissé zilált Louis-szal találom magamat szemben. Szemeim szikrákat szórnak, és nem kell zseninek lennem, ahhoz hogy tudja, dühös. Nagyon dühös. De mégis miért? Semmi köze nincs hozzám! Én nem kértem a segítségét! 
- Mi az?
- Gyere már el onnan, még meghallanak! - kiáltja, s ekkorra már kék szemei inkább aggodalmat sugallnak. Féltene engem?
Engedelmeskedve kérésének, ellépek a ház falától, majd felé lépkedek, ám ekkor nem várt dolog történik. Hátulról valaki elkapja a karomat, leszorítja, majd a ház felé kezd húzni. Ütöm, rúgom támadómat, ám ekkor megérzem illatát.
- Liam eressz el! - kiáltom, s látom ahogy Louis felénk közeledik, ám Derek és Zayn lefogja - Eressz! - üvöltöm, s érzem, a pokol ismét el fog szabadulni. Körmeim, fogaim és fejem fájni kezdenek. Ismét üvöltök egyet, s ekkor már Liam is elenged, de késő.
- Roxi? - lép elém, s éppen megfogná arcomat ám ekkor ránézek. Átváltoztam. Szemében megcsillan az én szemem. Vérvörös.
- Tűnj el onnan, vagy meghalsz! - kiált rá Liam a még mindig előttem álló Liam-re. Nem habozik, azonnal hátrál pár lépést, s ekkor minden világossá válik előttem. Fél. Fél tőlem!
Ismét fél tőlem, s ismét megvan rá minden oka. Egy szörnyeteggé váltam, és már magamat sem tudom uralni. Erőim kezdenek elhatalmasodni rajtam, s érzem közel a vég. Olyan hamar vége lesz mindennek ahogy elkezdődött. 
- Roxi? - lép felém egy lépést, ám ekkor én hátrálok meg. Nem bírom. Nem tudom elviselni, hogy fél tőlem. Pont ő. Ő aki a mindent jelenti számomra. Az életet. A fényt. Mindent!
- Roxanne ne merészeld! - kiált rám Derek és Zayn egyszerre, ám csak megrázom a fejemet, majd hátat fordítva kezdek futni az erő felé. Vagyis inkább kezdenék.
- Ne! - kapja el a derekamat Liam, s csak ekkor érzem meg mekkora erő is lakozik ebben a testben. Szinte már szokatlanul sok. Hiába ráncigálom magamat, ő megtart mindenféle erőfeszítés nélkül. Hogy csinálja?!

2. Évad: 6. Fejezet: Exmemoriam!

Sziasztok! Sajnálom a késést, de fellépések hegyén vagyok túl! Íme itt van a következő rész! Hagyjatok nyomot! :)

- Miért eddig ki állt az utadban? - kérdi érdeklődve.
- Az apám. Marcus Hale.
- Oh - lepődik meg - Én úgy tudtam, hogy ő is meghalt az elemek elleni merényletben.
- Az érdekes lenne mivel hogy ő tette - mosolyodok el gúnyosan - Képes volt megölni az anyámat és a féltestvérem apját. A nőt akit szeretett és az öccsét! Egy gyilkos! Épp emiatt képtelenek engem elfogadni Liam szülei. Szerintük ha én nem lennék anyáék még mindig élnének!
- Te jó ég! Sajnálom nem tudtam róla!
- Nem a te hibád!
- De akkor miért vagy vele?
- Ultimátumot adott. Ha mellé állok megtanít uralni az erőmet és nem fogja megölni Liam-éket.
- Ez szánalmas!
- Az - bólintok beleegyezően - Mennem kell. Még azt hiszi megszöktem - állok fel majd az ajtó felé indulok.
- Szerzek valakit aki meg tudja neked tanítani az alakváltással kapcsolatos dolgokat. Idetalálsz holnap háromra?
- Persze - mondom, majd kilépek az ajtón - Szia!
- Szia!

Futva teszem meg az utat a főhadiszállásig. Az ajtón halkan osonok be majd megyek fel a szobámba. Belépve az említett helyiségbe azonban nem sok kell hogy sikítsak.
- Mit csinálsz te itt? - vonom kérdőre apát aki az ágyam szélén ül.
- Inkább beszéljünk arról hogy te merre voltál - mondja kimérten.
- Sétáltam - hazudom szemrebbenés nélkül. Mélyen belenéz a szemembe, majd tekintete meglágyul. Bevette.
- Rendben - áll fel - Akkor jó éjt - mondja, majd puszit nyom a fejemre és kimegy. Undorodva törlöm le homlokomról még nedves pusziját, majd miután elvégeztem dolgaimat a fürdőben, nyugovóra térek.


Reggel a nap vakító sugaraira ébredek, melyek arcomat simogatják. Nyújtózkodva állok fel, majd az aznapi szettemet kiválasztva vonulok a fürdőbe készülődni.
- Reggelt - mondom mikor belépek a konyhába. Felkapok egy almát, majd már ott sem vagyok.
Utam a tiltott rengetegben lévő kis házhoz vezet, ahol már vár rám Miranda és a titokzatos idegen.
Futva teszem meg a rövidnek nem igazán mondható utat, ám cseppet sem érzem hogy fáradt lennék. Lábaim szinte önálló életre kelnek. Megállva Miranda háza előtt kifújom magam, majd bekopogok. Alig pár másodperc múlva nyílik az ajtó és az említett személy lép ki rajta.
- Szia Roxanne!
- Szia - mondom - Készülünk valahova?
- Igen egy tisztásra. Ott fogunk találkozni a segítőnkkel és ott is fogtok majd gyakorolni - mondja, majd elindulunk. Egyre beljebb és beljebb megyünk még végül egy nagyobb tisztáshoz érünk, ahol szembe találom magamat a titokzatos segítőnkkel....

Liam Payne szemszöge:

- Beszéltél vele? - nézek rá Derekre, miközben a kviddicshez szükséges kesztyűt veszem fel. Igen, eddig úgy volt hogy nem játszom többet, de ezzel el tudom terelni a figyelmemet, még ha csak pár órára is. 
Ki sem kell ejtenem a nevét, hogy tudja kire is gondolok. Lehet ez furcsa, de testvérek. Még jó hogy tudja kiről van szó!
- Nem - rázza meg fejét - Nem volt itt. Nyilván sejtette, hogy keresni fogom őt.
- De legalább megpróbáltad - mondom, majd seprűmet felkapva megyek a pályára, hogy kezdetét vehesse a meccs. Vegyes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban, mivel épp egy meccs közepén voltam, mikor megjelent az addig "halott" Roxanne. Mi van ha most is megjelennek, ám ezúttal meg is ölnek valakit? Nyilván az egyik elemet fogják megtámadni, majd engem. Én vagyok Roxanne legfőbb gyenge pontja, és ezt Marcus is nagyon jól tudja. És pont ez a baj.
A pontokat egymás után szerezzük. Jelenleg vezetésre állunk a Mardekárral szemben, s reméljük ez így is marad. Meglátva a cikeszt egyből utána eredek, s ennek a lépésnek meg is lesz az eredménye. Pár perc kergetőzés után kezemben a ciksszel jelenek meg ismét a pályán, ezáltal pedig mi nyertünk. Mindenki egyesével gratulál a csapatból, amit mosolyogva köszönök meg. Visszavonulunk a sátrunkba, majd miután átöltöztünk talárjainkba, a kastélyba megyünk. Jó ízűen megesszük az elénk tett ételt, majd mindenki félre vonul. Én, személy szerint, Regina-t veszem célba. Kézen ragadom, s egy szó nélkül húzom magam után. Ki egyenesen a tó partjára, majd felé fordulva kezdenék bele mondandómba, ám mielőtt még megszólalhatnék, ajkait enyéimre nyomja. Vadul kezd csókolni, mintha azt hinné azért hívtam ki. Hát pont hogy nem. Undorodom magamtól, amiért ezt teszem Roxanne-el.
- Beszélhetnénk? - válok el Regina-tól, ezzel megszakítva csókunkat. Mocskosnak érzem magam emiatt, de sajna nincs mit tenni.
- Persze - mosolyog, majd kézen ragad és leülünk.
- Nézd Regina - kezdek bele - Én ezt nem tudom tovább csinálni. Egyedül amiatt voltam veled mert a szüleim kényszerítettek. Ne haragudj de én nem érzek irántad semmit - mondom - Szakítani szeretnék!
- Mi? - néz rám döbbenten - Akkor minden hazugság volt?
- Nem nem minden - próbálom menteni a menthetőt - Éleztem a veled töltött időt, de egyszerűen nem tudom elfelejteni Roxanne-t!
- Oh már értem. Már megint az a liba! Nem veszed észre hogy csak manipulálni akar téged?!
- Nem manipulál!
- Ó dehogynem! Az orrodnál fogva vezet és még csak észre sem veszed! - kiáltja.
- Engem senki nem tud vezetni!
- Neki még is sikerült - mondja gúnyos mosollyal arcán - Tudja legalább hogy mi történt közöttünk? Hogy én vettem el a szüzességedet?
- Nem - sóhajtok.
- Akkor maradj velem és megígérem hogy sohasem tudja meg! - mondja. Ajkait ismét enyéimre nyomja, majd újra csókolni kezd. Ez a liba sosem akad mér le rólam? Rögvest elszakadok tőle, mire gonosz vigyor ül ki ajkára. Ezt nem engedhetem. Roxanne nem tudta hogy szűz vagyok, épp ezért nem kerülök bajba ha nem mondom el neki. Az lesz a legjobb ha egy kicsit belepiszkálok Regina fejébe!
- Exmemoriam - kiáltom miközben pálcámat Regina felé tartom....

2.Évad: 5.Fejezet: Az utolsó

Sziasztok! Íme a legújabb rész, ami ismételten rövid lett :(

Hagyjatok nyomot!

Roxanne Hale

A napok rettentő gyorsan haladnak, s már június huszadikát írunk, vagyis elkezdődött a nyári szünet. Napjaimat a hiányosságaim pótlása tölti ki. Egész nap varázsigéket magolok, illetve gyakorlok, majd bájitalokat főzök. Másnap pedig az erőmet fejlesztem. Nem egy furcsaságot vettem észre eddig magamon, s kezdek félni. Apa szerint ha jelentkezne még egy erőm, nem bírnám irányítani, s belehalnék. Nos, nagy valószínűséggel.
- Jól vagy? - ül le mellém a mólóra Leila. Az elmúlt időben szoros barátság alakult ki kettőnk között, s úgy érzem hogy miután vége lesz ennek az egésznek, akkor is megmarad.
- Nem - sóhajtok, s vállára hajtom fejemet.
- Hidd el idővel jobb lesz! - mosolyog halványan.
- Nem hinném. Liam utál engem!
- Dehogy utál! Egyszerűen csak ki van bukva mert nem vagy vele!
- És nem is leszek!
- Ezzel nem lesz jobb Roxanne! - emeli fel a hangját - Hagyd abba az önsanyargatást és menny vissza hozzájuk! Szállj szembe Marcus-szal, hiszen erősebb vagy mint ő! Most az egyszer kérlek hallgass a szívedre!
- Nem tehetem - rázom meg fejemet, majd felpattanok és az erdőbe vetem magam.

Csak futok. Nem tudom mennyi ideig. Tüdőm levegőért kiállt, míg lábaim pihenőért, de nem érdekel. Egyre messzebb futok a mólótól be az erdő sötét belsejébe. Úgy érzem az összes gondomat magam mögött hagyom. Mintha leperegnének rólam. Az adrenalin átjárja testem minden egyes porcikáját, ám ekkor egy ismeretlen érzés kerít hatalmába, ami megállásra késztet. Térdemre esek a fekete talajon, s levegőért kapkodok. Szívem háromszor akkora sebességet diktál mint kellene. Érzem hogy ez most nem az a szokványos átváltozás lesz. Fejem hasogat, végtagjaim sajognak. Érzem kiáltanom kell hogy tompítsam fájdalmamat ám nem enyhül. Lenézek kezeimre melyek sajognak, s ekkor érdekes dolog történik. Körmeim karmokkás változnak. Fogaim sajognak, majd pár pillanat múlva agyarak jelennek meg fogaim helyén. Üvöltve emelem fejemet az ég felé. A hold vörösen ragyog. Üvöltésem egyik emberére sem hasonlít inkább.....Narina-éra. Fejem előrebukik, karmaim és agyaraim eltűnnek és pedig lihegve adom át magam az édes öntudatlanságnak.

Miranda Chen:

Üvöltést hallok. Ám ez nem a szokványos fajta. Utamat a tiltott rengeteg felé veszem. Egyre beljebb és beljebb haladok mikor is egy ájult lányt pillantok meg. Ki lehet ő? Vajon ő kiáltott?
Közelebb lépve fordítom hátára amikor is meglátom a karján a jelet. Egy avatár! Méghozzá nem is akármilyen!
Karjaim közé kapom, majd utamat szerény kis házam felé veszem, mely a tiltott rengetegben van. Pár percnyi séta után már oda is érek, majd a házba lépve lerakom őt a kanapéra. A konyhában egy bögre teát készítek, amit a kanapé előtti asztalra teszek. Pár perc és felébred. Homlokát izzadságcseppek tarkítják. Nyilván ez volt az első átalakulása. Szegény lány. Fogalma sincs arról hogy mától kezdve a világ összes vadásza az ő vérére hajt.
Mocorgására kapom fel fejemet. Ijedten ül fel és pásztázza végig a szobát, majd tekintete rajtam állapodik meg. Bőre színeződni kezd, s még épp időben szólalok meg hogy leálljon.
- Hé hé hé! - nyugtatom - Nincs semmi baj! A nevem Miranda te pedig ájultan feküdtél az erdőben miután átváltoztál. Vadász vagyok.
- Mégis mire vadászol?
- Mától kezdve rád - vonok vállat, s láthatóan megrémítettem őt - Mi a neved?
- Roxanne Hale.
- Julia Hale ükunokája?!
- Biztosan - mondja eltűnődve - De ezt honnan tudod?
- Mindenki ismerte Julia-t. Ő volt az első alakváltó a Hale családban. A vadászok megölték.
- Miféle alakváltó?
- Hát tigris. Néhány különlegesebb avatár képes felölteni őrzőjének alakját. Köztük vagy te is. Az utolsó - suttogom ámulatba esve - Nem akarlak bántani. Én csak a vérfarkasokra hajtok de azt tudnod kell hogy mától kezdve az összes valamire való vadásznak a célpontja vagy.
- Szóval az erdőben...én - kezdi ám megakad - átváltoztam tigrissé?
- Még csak félig. Karmod és agyarad volt. Idővel teljesen át tudsz majd változni - mondom.
- Így már bárkit le tudok győzni? Még a legnagyobb fekete mágust is?
- Igen - bólintok, ám nem értem kérdését.
- Csúcs - húzódik ördögi mosoly ajkaira - Most már senki nem állíthat meg abban hogy Liam-mel legyek!

2.Évad: 4. Fejezet: Meg sem érdemli!

Sziasztok!
Íme az újabb rész! Remélem akik vártak rám, azoknak tetszeni fog!
Hagyjatok nyomot!


Csókunk lágy és szeretetteljes. Egyikünk sem sieti el a dolgokat, s ettől lesz igazán jó. Mindketten igyekszünk beleadni minden egyes érzelmünket ebbe a csókba, mintha ez lenne az utolsó. S tényleg az. Attól, hogy most elgyengültem, és hagyom, hogy megcsókoljon, még nem lesz minden tökéletes és szép. Én ugyanúgy maradok a szerepemben, melyben megpróbálom magamra haragítani őket, míg ő továbbra is játssza majd a szerelmes kisfiút.
Mert én tudom, hogy engem szeret és nem Regina-t. Csak rá kell nézni. Na meg persze az előbb vallott színt nekem.
- Mond hogy az enyém vagy! - súgja, miután elválunk - Mondd hogy szeretsz még! - simít ki egy kósza tincset az arcomból, miközben szemei fogva tartják enyéimet.
- Nem lehet - mondom, s nem csak neki fájnak ezek a szavak - Nem tehetem! A te érdekedben!
- Ez kurvára nem az én érdekem! - csattan fel, s egyúttal hátrébb is lép tőlem, majd hajába túr - Ha értem tennéd azt amit teszel, itt maradnál! Velem! Érted?! Nem hagynál el engem, majd tűnnél fel az életemben, mikor kedved tartja!
- Igazad van - felelem kissé ingerülten - Kár volt idejönnöm! Továbbléptél, én is ezt fogom tenni - kiáltom, majd hátat fordítok, s meg sem állok addig a bizonyos főhadiszállásig....


Liam Payne szemszöge:

Elcsesztem. Ismét. Mi az istenért nem tudom befogni azt a nagy számat? Miért kell nekem mindig megbántanom őt? Ingerülten hajítom el a hozzám legközelebb eső követ, ami hamar célba is ér a vízben. Csobbanó hangja egy kicsit megnyugtat, majd hátat fordítva a roxfortba indulok. Gondolataim ezerrel cikáznak az úton. Szeretem őt, nagyon. Tudom, hogy ő is szeret. Akkor mi az oka annak amit tett? Miért hagyott el? Miért állt Marcus mellé? Hisz' megölte az anyját! Könyörgöm, az ilyet nem felejti el senki egyik napról a másikra! Akkor neki hogy ment? Vagy csak megjátssza magát? Talán az is hazugság volt ami kettőnk közt volt? Nem tudom mit higgyek.

- Elcsesztem - huppanok le a mardekár asztalánál helyet foglaló Zayn és Derek közé. Kíváncsian pillantanak felém, míg én csak megrázom a fejem.
- Mit csesztél el már megint - ül le mellém Niall és Ruth.
- Itt volt. Beszéltem vele. Itt volt és én elüldöztem a hülyeségeimmel - értetlenül néztek rám így folytattam - Roxanne itt volt, én pedig azt mondtam neki hogy ha szeretne akkor nem hagyna el-
 Hogy te mekkora idióta vagy! - pattan fel Niall, miközben az arcomba mondja gondolatait - Felfogtad te egyáltalán mit is mondtál neki?!
- Attól még hogy belezúgtál Liam csajába még nem tehetsz meg akármit! - kel a védelmemre Zayn, amiért most kimondottan hálás vagyok.
- De a francba is! Meg sem érdemli! - kiáltja mire a teremben lévő összes diák ránk kapja tekintetét - Mi van? - néz rájuk kicsit se kedvesen, mire azok csak folytatják tovább amit eddig csináltak.
- Elég legyen! A húgomról van szó mégsem esek neki - mutat rám Derek - Minden jogom meglenne hozzá, mégsem teszem! És tudjátok miért nem? Azért mert Roxanne nem hülye! Ha tesz valamit, azt mindig okkal teszi! Ennek is megvolt az oka, hogy idejött. Mit mondott neked pontosan? - néz rám, én pedig felidézem a történteket, majd válaszolok.
- Azt mondta nem lehet velem méghozzá az én érdekemben.
- A te érdekedben?
- igen.
- Ezek szerint nem gonosz. Tehát nem áll Marcus mellett. Sőt! - vonja le a következtetést drága nővérem.
- Akkor már csak ki kell deríteni mi oka lehet rá hogy vele legyen - néz ránk Niall immáron lehiggadva.
- Talán az ereje miatt - mondom - Hisz' Marcus is avatár volt. Nyilván tud egyesmást a dologgal kapcsolatban.
- Ez jó gondolat - bólint Derek - Ha minden nap idejön, nyilván holnap is itt lesz. Beszélni fogok vele!