9.Fejezet: A tied vagyok, senki másé!

Liam szemszöge:

Épp időben kaptam el Roxanne-t, így nem lett baja. Derek rémülten rohant felém Zayn-nel, majd egyszerre kezdtük szólongatni a karjaimban fekvő lányt.
- Roxanne - rázta meg kissé erősebben Derek, ám hasztalan volt. Roxy ugyanúgy feküdt karjaimban, mint eddig - Vigyük a szobájába - bólintottam, majd felálltam vele. Karjaimat még erősebben fontam köré, majd a kastély felé indultunk. Nagyobbakat léptem, hátha hamarabb beérünk. A többi diák még mindig minket bámul, ami kezdett kissé zavaró lenni.

Leérve a mardekár klubhelységéhez, Zayn elém lépett, majd elmormolta a jelszavukat. Semmit sem értettem, bár nem mintha tudni akartam volna.  Egy hatalmas nappali szerűségben találtam magam, ám nem álltunk meg. Itt is, mint nálunk, a felfelé vezető lépcsőnek a jobb oldalán volt a lányok hálója. Bementünk, majd a hatodikosok hálóját kerestük meg. Belépve az említett helyiségbe, két lánnyal találtuk magunkat szembe. Az egyik Regina - utálom őt - a másik pedig azt hiszem Elena. Igen. Így hívják.
- Tűnés - morogta Zayn, mire azok ketten lehajtott fejjel távoztak. Óvatosan lefektettem Roxy-t az ágyára, majd mellé ültem, s kezét az enyémbe zártam.

***

- Mégis mi a fene történik vele?! Több mint négy órája ülünk itt és várjuk, hogy felébredjen, de semmi! - kiáltottam rá Derekre, aki még mindig nyugodtan ült Roxy ágya mellett. A kétségbeesés a felé, hogy elveszítem őt, egyre erősödött. Nem tudom mi baja van, és ez idegesít! Itt ülünk több mint négy órája és semmi! Még csak meg sem moccan. Ha nem venne levegőt, és Zayn-ék nem hallanák a szívének dobbanásait - hozzátenném, nagyon lassan dobog, túlságosan is lassan - azt hinném meghalt.
- Várj már, had gondolkozzak!
- Gondolkozz?! Várjak?! Azt teszem már órák óta! Sikerült már kiötlened valamit, vagy várjak még el nem telik újabb négy óra?!
- Liam, ha idegeskedsz nem lesz jobb - szólt erélyesen Zayn, s én tudtam, hogy igaza van - Szóltunk Minervának. Ennél többet nem tehetünk. Derek is gondolkozik, hogy vajon mi lehet...
- Meg van! - szakította félbe őt Derek kiáltása, mire mindketten rákaptuk tekintetünket - Tudom mi történik vele! Épp regenerálódik!
- Hogy mit csinál? - fogalmam sem volt mit akar ezzel mondani.
- Regenerálódik. Nálunk ez azt jelenti, hogy a teste gyakorlatilag újra kifejlődik. De ez is csak egy-egy különlegesebb elemnél van. Ilyen elem száz évente egyszer születik.
- Miféle elem?
- Egy avatár - szólalt meg Zayn is - Azokat az elemeket nevezik így, akik az összes elemi erőt képesek irányítani. Az ő testüknek szüksége van a regenerálódásra, hogy tudja majd irányítani az erejét. Ha ez nem történik meg, idővel belehalhat a hatalmába.
- Szóval éppen regenerálódik, hogy még erősebb legyen? - azt hiszem kezdem megérteni, miről is beszélnek.
- Lényegében igen - bólint Derek.
Csendbe burkolódzunk. Senki nem beszél. Mindhárman csak a mellettem fekvő szépségre koncentrálunk. Olyan gyönyörű, és én annyira szeretem. Fogalmam sincs, hogy hogyan, mikor és miért szerettem belé, de megtörtént. És ezen nem akarok változtatni. Azt akarom, hogy az enyém legyen. Hogy tudjam, csak engem szeret. Egyedül erre van most szükségem. Semmi másra.
- Lemegyek, elmondom Minervának, mi van vele - közölte Zayn, majd kiment. Ketten maradtunk. ismét csend uralkodott a szobában.
- Szereted? - törte meg a csendet Derek.
- Mindennél jobban - mondtam neki. Bólintott, majd újra megszólalt.
- Tudod, mikor Zayn elmondta, hogy te vagy a végzete, azt hittem megőrülök. Gyűlöltem még a gondolatát is annak, hogy idővel veled lesz. Egy Payne-el. De aztán. Láttam, ahogy egymásra néztetek. Látom a tekintetedben, hogy szereted, és bármit megtennél érte. Épp ezért döntöttem úgy, hogy nem szólok bele a kettőtök dolgába. Talán te nem olyan vagy, mint Ruth.
- Szeret téged - mondtam el ismét a nyilvánvaló tényt. Jól estek a szavai. Örülök, hogy bízik bennem, és hogy engedi, hogy Roxanne velem legyen. Idővel.
- Nem. Nem szeret - rázta fejét lemondóan.
- De igen. Derek, ő...azt hiszi megcsaltad. Igaz ez?
- Persze hogy nem! Soha nem tennék ilyet! - csattant fel, s szemei acélkékek lettek
- Hiszek neked. Bár tudtommal Nicola sosem hazudna senkinek, de...
- Várj! Nicola?!
- Igen. Ő mondta Ruth-nak, hogy látott téged egy másik lánnyal.
- A francba! Tudtam - kiáltotta, majd tarkóját kezdte masszírozni - Nicola szerelmes belém. Megmondta, hogy keresztbe fog tenni nekem, de nem hittem volna hogy így.
- Mi?! - már értem. Már értem, miért mosolygott mindig Ruth szenvedésén, ha Derekről volt szó - Beszélned kell Ruth-tal!
- Tudom - sóhajtotta - Majd beszélek vele.
- Rendben - csönd. Ismét csönd. Kezeimmel ismét körbe zártam Roxy kezeit, ám azonnal el is engedtem - Áh! Ez forró!
- Igen, mivel a teste kezdi feldolgozni az erejét. Még pár óra és felébred.
Pár óra?! Ne már! Pedig, ma akartam elmondani neki, mit érzek iránta. Erre tessék. Regenerálódik a teste. Klassz.
- Jaj, nyughass már - sóhajtott fel Derek, majd hirtelen felpattant, és átváltozott - Itt van! - morogta, majd maga mögé rántott, s szembe állt az ajtóval - Vedd elő a pálcádat!
 Úgy tettem, ahogy mondta, majd vártam mi történik. Az ajtó nagy hanggal tört ki a helyéről, míg én a földre estem. Derek sziklaszilárdan állt előbbi helyén, miközben egy fekete csuklyás alak lépett be.
- Áh, Derek - monda, majd beljebb jött. Derekből kitört egy morgás, majd Narina, Aaron, Zayn és Navo jelent meg az ajtóban. Zayn átváltozott, míg a tigrisek morogni kezdtek. Felpattantam, majd pálcámat a gyilkos felé tartottam - ugyan, Liam. Úgyse tennéd meg.
- Dehogynem - morogtam szikrát szóró szemeimmel őt kémlelve.
- Ki a franc vagy?! 
- Nyugalom, Zayn. Te nem ismersz, de Derek igen. Emlékezz csak ifjú Hale! 
- Fogalmam sincs ki vagy - rázta fejét Derek, mire a csuklyás alak csak ennyit mondott:
- A száműzött - mi? Ez meg mit jelent?!
- Marcus - lehelte Derek elfehéredve, mire az alak lerántotta köpenyét. Na ne!

Roxanne szemszöge:

Egy igen ismerős helyen ébredtem. Ez a szobám! Pontosabban a gyerekszobám. Mit keresek én itt? Megint álmodok?

Lábdobogást hallottam az ajtó mögül, majd az említett tárgy kinyílt, s a három éves Derek rontott be rajta. zihált, miközben karjaiba kapta egy éves énemet, s kirohant. Követtem egészen a nappaliig, ahol megláttam a szüleimet harcolni...Marcus-szal. Mit keres ő itt?

Derek beleültette a "fiatal Roxanne-t" az etetőjébe, ahonnan tökéletesen látott mindent. Eközben Anyáék tovább harcoltak, amibe most már Derek is beszállt. 

Órákon át harcoltak a túlélésért, ahogy a tigrisek is. Egy óvatlan pillanatban, azonban Marcus eltalálta Dereket, aki a földre zuhant, majd elájult. Hát így történt! Ezért van az, hogy csak én láttam, amikor meghaltak. Marcus elkapta anya torkát, majd magához rántotta. Szabad kezével jégbombát formált, majd anya fejéhez tartotta. Hogyan képes ilyenre? Ő nem elem!

- Ne! Kérlek Marcus ne tedd ezt! Bátyám, könyörgöm ne! - rogyott térdre apa, ám szemeit nem vette le anyáékról. Bátyám?! Marcus apa bátyja?! Akkor ő is víz elem! A nagybátyám a gyilkos?! De miért?!

- Akkor bezzeg nem könyörögtél így, mikor száműztetek az elemek közül, öcsém. Kidobtatok, csak mert nem akartam hogy sárvérűek közt nőjenek fel az utódaink! Épp ezért állok most bosszút! Az összes elem és családja halott, így már csak ti maradtatok. Csak figyelj Peter - nevetett, majd megtette. Megölte anyát! Apa hatalmasat kiáltott, majd neki ugrott. Ám Marcus gyorsabb volt, s apa holtan esett össze.

- Ne! - kiáltottam - Nem, nem, nem! Hogy tehetted ezt?!

Motorhang csapta meg fülemet, amit Marcus is meghallott. Átlépte Dereket, majd a síró Roxanne-hez ment.

- Ez volt a száműzött bosszúja - mondta, majd megsimította fejét - Még találkozunk, kicsi Roxanne.

Elment. Minerváék rontottak be Zayn-nel, elszörnyedve néztek körül, majd Dereket és engem felkapva hagyták el a házat...

Szemeim kipattantak, majd felültem. Amint realizáltam, miszerint a szobámban vagyok, s a bátyám, Zayn és a tigrisek Marcus ellen küzdenek, felpattantam. Azonnal átváltoztam, ám most nem úgy néztem ki, mint ezelőtt. Testemet kék, vörös, barna és szürke szín uralta. Mi?!

Nem törődtem kinézetemmel, csak cselekedtem.

- A száműzött - mondtam gúnyosan, mire mindannyian megálltak. Felém kapták tekintetüket, majd Marcus elvigyorodott.

- Hát emlékszel rám, kicsi Roxanne?

- Ne merészelj így hívni te gyilkos! - kiáltottam, majd nekimentem. Kitért ütésem elöl, majd a falhoz vágott. Hátam reccsent egy nagyot, mikor találkozott a kemény fallal. Felszisszentem, majd újra támadtam. Ismét kitért, ám most lefogott, és a fülembe suttogott.

- Még nem kicsi Roxanne. Még nem - súgta, majd eltűnt. Fáradtan rogytam össze, ám mielőtt testem találkozhatott volna a padlóval, valaki elkapott. Érzékeim azonnal megismerték ez illető auráját, s illatát. Liam! Karjaival szorosan fogott, majd megfordított. Karjaimat azonnal átkulcsoltam nyakán, mire még szorosabban ölelt. Közelsége megnyugtatott, s éreztem, szívverésem lelassul.

- Jól vagy? - kérdezte Derek. Bólintottam, ám Liam-et nem engedtem el. Szükségem volt rá!

- Magatokra hagyunk - mondta Zayn, majd kimentek.

- Szeretlek - súgta Liam, mire megborzongtam. Szívverésem felgyorsult, s a levegőt is gyorsabban vettem - Azt akarom, hogy a barátnőm legyél. Csak az enyém, senki másé!

- Én is szeretlek - súgtam - A tiéd vagyok. Csak a tiéd, senki másé!