9.Fejezet: A tied vagyok, senki másé!

Liam szemszöge:

Épp időben kaptam el Roxanne-t, így nem lett baja. Derek rémülten rohant felém Zayn-nel, majd egyszerre kezdtük szólongatni a karjaimban fekvő lányt.
- Roxanne - rázta meg kissé erősebben Derek, ám hasztalan volt. Roxy ugyanúgy feküdt karjaimban, mint eddig - Vigyük a szobájába - bólintottam, majd felálltam vele. Karjaimat még erősebben fontam köré, majd a kastély felé indultunk. Nagyobbakat léptem, hátha hamarabb beérünk. A többi diák még mindig minket bámul, ami kezdett kissé zavaró lenni.

Leérve a mardekár klubhelységéhez, Zayn elém lépett, majd elmormolta a jelszavukat. Semmit sem értettem, bár nem mintha tudni akartam volna.  Egy hatalmas nappali szerűségben találtam magam, ám nem álltunk meg. Itt is, mint nálunk, a felfelé vezető lépcsőnek a jobb oldalán volt a lányok hálója. Bementünk, majd a hatodikosok hálóját kerestük meg. Belépve az említett helyiségbe, két lánnyal találtuk magunkat szembe. Az egyik Regina - utálom őt - a másik pedig azt hiszem Elena. Igen. Így hívják.
- Tűnés - morogta Zayn, mire azok ketten lehajtott fejjel távoztak. Óvatosan lefektettem Roxy-t az ágyára, majd mellé ültem, s kezét az enyémbe zártam.

***

- Mégis mi a fene történik vele?! Több mint négy órája ülünk itt és várjuk, hogy felébredjen, de semmi! - kiáltottam rá Derekre, aki még mindig nyugodtan ült Roxy ágya mellett. A kétségbeesés a felé, hogy elveszítem őt, egyre erősödött. Nem tudom mi baja van, és ez idegesít! Itt ülünk több mint négy órája és semmi! Még csak meg sem moccan. Ha nem venne levegőt, és Zayn-ék nem hallanák a szívének dobbanásait - hozzátenném, nagyon lassan dobog, túlságosan is lassan - azt hinném meghalt.
- Várj már, had gondolkozzak!
- Gondolkozz?! Várjak?! Azt teszem már órák óta! Sikerült már kiötlened valamit, vagy várjak még el nem telik újabb négy óra?!
- Liam, ha idegeskedsz nem lesz jobb - szólt erélyesen Zayn, s én tudtam, hogy igaza van - Szóltunk Minervának. Ennél többet nem tehetünk. Derek is gondolkozik, hogy vajon mi lehet...
- Meg van! - szakította félbe őt Derek kiáltása, mire mindketten rákaptuk tekintetünket - Tudom mi történik vele! Épp regenerálódik!
- Hogy mit csinál? - fogalmam sem volt mit akar ezzel mondani.
- Regenerálódik. Nálunk ez azt jelenti, hogy a teste gyakorlatilag újra kifejlődik. De ez is csak egy-egy különlegesebb elemnél van. Ilyen elem száz évente egyszer születik.
- Miféle elem?
- Egy avatár - szólalt meg Zayn is - Azokat az elemeket nevezik így, akik az összes elemi erőt képesek irányítani. Az ő testüknek szüksége van a regenerálódásra, hogy tudja majd irányítani az erejét. Ha ez nem történik meg, idővel belehalhat a hatalmába.
- Szóval éppen regenerálódik, hogy még erősebb legyen? - azt hiszem kezdem megérteni, miről is beszélnek.
- Lényegében igen - bólint Derek.
Csendbe burkolódzunk. Senki nem beszél. Mindhárman csak a mellettem fekvő szépségre koncentrálunk. Olyan gyönyörű, és én annyira szeretem. Fogalmam sincs, hogy hogyan, mikor és miért szerettem belé, de megtörtént. És ezen nem akarok változtatni. Azt akarom, hogy az enyém legyen. Hogy tudjam, csak engem szeret. Egyedül erre van most szükségem. Semmi másra.
- Lemegyek, elmondom Minervának, mi van vele - közölte Zayn, majd kiment. Ketten maradtunk. ismét csend uralkodott a szobában.
- Szereted? - törte meg a csendet Derek.
- Mindennél jobban - mondtam neki. Bólintott, majd újra megszólalt.
- Tudod, mikor Zayn elmondta, hogy te vagy a végzete, azt hittem megőrülök. Gyűlöltem még a gondolatát is annak, hogy idővel veled lesz. Egy Payne-el. De aztán. Láttam, ahogy egymásra néztetek. Látom a tekintetedben, hogy szereted, és bármit megtennél érte. Épp ezért döntöttem úgy, hogy nem szólok bele a kettőtök dolgába. Talán te nem olyan vagy, mint Ruth.
- Szeret téged - mondtam el ismét a nyilvánvaló tényt. Jól estek a szavai. Örülök, hogy bízik bennem, és hogy engedi, hogy Roxanne velem legyen. Idővel.
- Nem. Nem szeret - rázta fejét lemondóan.
- De igen. Derek, ő...azt hiszi megcsaltad. Igaz ez?
- Persze hogy nem! Soha nem tennék ilyet! - csattant fel, s szemei acélkékek lettek
- Hiszek neked. Bár tudtommal Nicola sosem hazudna senkinek, de...
- Várj! Nicola?!
- Igen. Ő mondta Ruth-nak, hogy látott téged egy másik lánnyal.
- A francba! Tudtam - kiáltotta, majd tarkóját kezdte masszírozni - Nicola szerelmes belém. Megmondta, hogy keresztbe fog tenni nekem, de nem hittem volna hogy így.
- Mi?! - már értem. Már értem, miért mosolygott mindig Ruth szenvedésén, ha Derekről volt szó - Beszélned kell Ruth-tal!
- Tudom - sóhajtotta - Majd beszélek vele.
- Rendben - csönd. Ismét csönd. Kezeimmel ismét körbe zártam Roxy kezeit, ám azonnal el is engedtem - Áh! Ez forró!
- Igen, mivel a teste kezdi feldolgozni az erejét. Még pár óra és felébred.
Pár óra?! Ne már! Pedig, ma akartam elmondani neki, mit érzek iránta. Erre tessék. Regenerálódik a teste. Klassz.
- Jaj, nyughass már - sóhajtott fel Derek, majd hirtelen felpattant, és átváltozott - Itt van! - morogta, majd maga mögé rántott, s szembe állt az ajtóval - Vedd elő a pálcádat!
 Úgy tettem, ahogy mondta, majd vártam mi történik. Az ajtó nagy hanggal tört ki a helyéről, míg én a földre estem. Derek sziklaszilárdan állt előbbi helyén, miközben egy fekete csuklyás alak lépett be.
- Áh, Derek - monda, majd beljebb jött. Derekből kitört egy morgás, majd Narina, Aaron, Zayn és Navo jelent meg az ajtóban. Zayn átváltozott, míg a tigrisek morogni kezdtek. Felpattantam, majd pálcámat a gyilkos felé tartottam - ugyan, Liam. Úgyse tennéd meg.
- Dehogynem - morogtam szikrát szóró szemeimmel őt kémlelve.
- Ki a franc vagy?! 
- Nyugalom, Zayn. Te nem ismersz, de Derek igen. Emlékezz csak ifjú Hale! 
- Fogalmam sincs ki vagy - rázta fejét Derek, mire a csuklyás alak csak ennyit mondott:
- A száműzött - mi? Ez meg mit jelent?!
- Marcus - lehelte Derek elfehéredve, mire az alak lerántotta köpenyét. Na ne!

Roxanne szemszöge:

Egy igen ismerős helyen ébredtem. Ez a szobám! Pontosabban a gyerekszobám. Mit keresek én itt? Megint álmodok?

Lábdobogást hallottam az ajtó mögül, majd az említett tárgy kinyílt, s a három éves Derek rontott be rajta. zihált, miközben karjaiba kapta egy éves énemet, s kirohant. Követtem egészen a nappaliig, ahol megláttam a szüleimet harcolni...Marcus-szal. Mit keres ő itt?

Derek beleültette a "fiatal Roxanne-t" az etetőjébe, ahonnan tökéletesen látott mindent. Eközben Anyáék tovább harcoltak, amibe most már Derek is beszállt. 

Órákon át harcoltak a túlélésért, ahogy a tigrisek is. Egy óvatlan pillanatban, azonban Marcus eltalálta Dereket, aki a földre zuhant, majd elájult. Hát így történt! Ezért van az, hogy csak én láttam, amikor meghaltak. Marcus elkapta anya torkát, majd magához rántotta. Szabad kezével jégbombát formált, majd anya fejéhez tartotta. Hogyan képes ilyenre? Ő nem elem!

- Ne! Kérlek Marcus ne tedd ezt! Bátyám, könyörgöm ne! - rogyott térdre apa, ám szemeit nem vette le anyáékról. Bátyám?! Marcus apa bátyja?! Akkor ő is víz elem! A nagybátyám a gyilkos?! De miért?!

- Akkor bezzeg nem könyörögtél így, mikor száműztetek az elemek közül, öcsém. Kidobtatok, csak mert nem akartam hogy sárvérűek közt nőjenek fel az utódaink! Épp ezért állok most bosszút! Az összes elem és családja halott, így már csak ti maradtatok. Csak figyelj Peter - nevetett, majd megtette. Megölte anyát! Apa hatalmasat kiáltott, majd neki ugrott. Ám Marcus gyorsabb volt, s apa holtan esett össze.

- Ne! - kiáltottam - Nem, nem, nem! Hogy tehetted ezt?!

Motorhang csapta meg fülemet, amit Marcus is meghallott. Átlépte Dereket, majd a síró Roxanne-hez ment.

- Ez volt a száműzött bosszúja - mondta, majd megsimította fejét - Még találkozunk, kicsi Roxanne.

Elment. Minerváék rontottak be Zayn-nel, elszörnyedve néztek körül, majd Dereket és engem felkapva hagyták el a házat...

Szemeim kipattantak, majd felültem. Amint realizáltam, miszerint a szobámban vagyok, s a bátyám, Zayn és a tigrisek Marcus ellen küzdenek, felpattantam. Azonnal átváltoztam, ám most nem úgy néztem ki, mint ezelőtt. Testemet kék, vörös, barna és szürke szín uralta. Mi?!

Nem törődtem kinézetemmel, csak cselekedtem.

- A száműzött - mondtam gúnyosan, mire mindannyian megálltak. Felém kapták tekintetüket, majd Marcus elvigyorodott.

- Hát emlékszel rám, kicsi Roxanne?

- Ne merészelj így hívni te gyilkos! - kiáltottam, majd nekimentem. Kitért ütésem elöl, majd a falhoz vágott. Hátam reccsent egy nagyot, mikor találkozott a kemény fallal. Felszisszentem, majd újra támadtam. Ismét kitért, ám most lefogott, és a fülembe suttogott.

- Még nem kicsi Roxanne. Még nem - súgta, majd eltűnt. Fáradtan rogytam össze, ám mielőtt testem találkozhatott volna a padlóval, valaki elkapott. Érzékeim azonnal megismerték ez illető auráját, s illatát. Liam! Karjaival szorosan fogott, majd megfordított. Karjaimat azonnal átkulcsoltam nyakán, mire még szorosabban ölelt. Közelsége megnyugtatott, s éreztem, szívverésem lelassul.

- Jól vagy? - kérdezte Derek. Bólintottam, ám Liam-et nem engedtem el. Szükségem volt rá!

- Magatokra hagyunk - mondta Zayn, majd kimentek.

- Szeretlek - súgta Liam, mire megborzongtam. Szívverésem felgyorsult, s a levegőt is gyorsabban vettem - Azt akarom, hogy a barátnőm legyél. Csak az enyém, senki másé!

- Én is szeretlek - súgtam - A tiéd vagyok. Csak a tiéd, senki másé!

8.Fejezet: Elnyelt a sötétség...

Sziasztok Drágáim!
Íme, itt is volnék a legújabb fejezettel! :)
Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett komikat, illetve azt is, hogy túl léptük az 1000 (?) oldalmegjelenítést!
Puszillak titeket!

Izgatottan ültem Zayn mellett a nagyteremben. Minden idegszálammal azt lestem, mikor nyílik már ki az ajtó, és lép be rajta a bátyám. Bizony. Ma van a nagy nap. Végre megismerhetem őt.
- Nyugi már - szólt rám Harry vagy huszadjára, ám most sem használt.
- Hé, Roxanne! - szólalt meg a pár székkel arrébb ülő Josh - Miért kék a szemed?
Na igen. Az átváltozásom - azaz tegnap - óta a szemem kék. Fogalmam sincs miért, és legnagyobb meglepetésemre Zayn sem tudja az okát. Liam-nek az az ötlete támadt, hogy nem változtam vissza rendesen. Liam. Tegnap óta egy szót sem beszéltünk, sőt. Mintha...nem is tudom, kerülne. Lehetséges ez? Talán annyira félne, hogy menekül előlem?
- Nem tudom - válaszoltam a kérdésre, s már épp fordultam volna vissza az ajtóhoz, mikor is Minerva hangja csendült fel:
- Diákok, egy kis figyelmet kérnék! - természetesen mindenki ránézett, így folytatta - Ma érkezett hozzánk egy fiú, aki mától megkezdi tanulmányait, a mardekárban - Derek - Kérek mindenkit legyen kedves és elnéző vele. Derek Hale!
Ekkor nyitódott az ajtó, s szembetaláltam magam vele. Magas alakja, hatalmas szemei s varázslatos félmosolya volt. Szemeivel engem kémlelt, s én is őt. Olyan mint én. Futott át agyamban a gondolat.
Hirtelen pattantam fel, s kezdtem felé futni. Lábaimat gyorsan szedtem, majd hatalmas erővel csapódtam kitárt karjai közé. Finom illata orromba kúszva nyugtatott le. Karjaim - akárcsak az övéi - a derekát karolták át, míg fejemet mellkasába fúrtam.
- Roxanne...tényleg te vagy az? - suttogta, s karjaival erősebben fogott.
- Igen - leheltem, mire felkapott s forogni kezdett velem. Jóízűen kacagtam, amit ő is megtett.
- El sem hiszem - ölelt meg újra, mikor letett.
- Gyere - fordultam meg s húztam magam után, mikor feltűnt, hogy mindenki minket néz. Upsz. Odavezettem az asztalunkhoz, mire mindenki enni kezdett. Zayn azonnal felállt, majd megölelte testvéremet. Testvéremet. Jól hangzik.
- Derek!
- Zaynie! - borzolta össze legjobb barátom haját, mire elmosolyodtam. Leültünk, majd mi is enni kezdtünk.
- Mesélj, milyen volt Minervával élni? - kérdezett Derek, mire abbahagytam az evést. Most mégis mit mondjak? Hogy nagyon jó volt, vagy az igazat, miszerint egy mugli családban nőttem fel, akik gyűlöltek? Melyik a jobb?
- Hát...- Zayn-re pillantottam, aki bólintott miszerint az igazat mondjam - Egy mugli családban nevelkedtem. Utáltak - nevettem fel keserűen - Nem tudták elfogadni, hogy nem a saját lányuk vagyok. Minden évben máshová költöztünk, nehogy Minerva ránk találjon, és elhozzon ide. Idén viszont nem jött össze, így elkezdtem a roxfortba járni.
- Mi?! - képedett el Derek. Látszólag dühítette a dolog, miszerint nem igazán - na jó kit áltatok - egyáltalán nem vagyok kiképezve - Mégis miért nem kerültél Minervához?!
- Minden igazgató csak egy gyereket kaphatott - magyarázta meg a dolgot Zayn, amiért hálás voltam neki - Mivel a harmadik nem vállalta, Roxy-t egy családhoz adták. Azt viszont nem tudhatták, hogy így bánnak majd vele.
- Értem - nyugodott meg Derek. Tovább beszélgettünk. Szinte mindent tudni akart rólam, ahogy én is róla. Elmesélte, milyen csínyeket csinált a volt tanárai ellen, s hogy ezért ki nem állhatták őt. Egy-egy viccen jókat nevettünk Zayn-nel, majd mi is mesélni kezdtünk. Elmeséltem, hogy a barátnőm idekerült, az összetűzéseinket Horannal, s hogy átváltoztam.
- Komolyan?
- Igen, és nem bántottam senkit - húztam ki magam büszkén. Derek elismerően bólintott, s én tudtam, büszke rám. A mi fajtánknál nagy szó, ha valaki az átváltozása közben nem öl meg senkit. 
- Elnézést, de te Roxanne bátyja vagy? - ült Regina egészen közel Derekhez. Mit képzel ez?! Pár napja még csak rám sem bagózott, most meg képes lenne itt helyben leteperni a bátyámat?! Csalódtam benne. Azt hittem jóban leszünk, de nem. Harry-vel egész jóba lettem, de vele. Képtelenség.
Úgy tűnik Dereket is zavarta Regina félreérthetetlen közeledése, mivel jó messzire csusszant tőle.
- Igen - válaszolt kimérten, majd ismét velünk kezdett el beszélgetni. 
Jó pár órán át beszélgettünk, amihez Liam is csatlakozott. Nagy meglepetésemre a fiú mellém ült, s velem is önfeledten kezdett beszélgetésbe. Közelségbe, s illata szinte transzba ejtett. Arcomon élénk színű pír ült, s emiatt lehetetlenség lett volna leplezni a zavaromat.
- Egyébként Ruth még mindig szeret téged, Derek - mondta Liam, mire bátyám fülig pirult, ám nem azért mert zavarban lett volna. Nem. Sokkal inkább a dühtől.
- Ha annyira szeret, akkor miért dobott? - köpte oda, majd felállt s elviharzott.  Értetlen tekintetemet látva Liam heves magyarázkodásba kezdett:
- Ruth, a nővérem, és Derek együtt voltak két évig, és egy éve Ruth szakított vele, azzal az ürüggyel, miszerint nem szereti, pedig igen. És Derek is szereti őt.
- Ruth Derek végzete - egészítette ki Zayn Liam-et aki bólintott megerősítésképpen. Szóval tudja mit jelent nálunk a végzet szó - Úgy mint neked Liam - tette hozzá Zayn, mire Liam csak egy csábító mosolyt küldött felém. Én pedig - akárcsak Derek - felpattantam, s a klubhelység felé vezetett utam.

Belépve az említett helységbe, Dereket láttam meg a kanapén ülni. Leültem mellé, majd átöleltem. Készségesen ölelt vissza, ami engem is lenyugtatott, akárcsak őt. Nem tudom meddig ültünk így, csendben, ám nem is érdekelt. Nem volt szükség szavakra. Csupán arra volt szükségünk, hogy érezzük egymás közelségét, amit már oly' régóta nem érezhettünk. Közelsége, és ölelése eltüntette a bennem felgyülemlett haragot Zayn-nel szemben. Megnyugtató csend ült körülöttünk, egészen addig, míg valaki meg nem törte ezt, azzal hogy belépett az ajtón. Az ismerős aura azonnal megcsapta érzékszerveimet, s fel sem kellett néznem hogy tudjam, ki az.
- Sajnálom - ült le mellénk, mire elengedtük egymást.
- Nem haragszom - mondtuk teljesen egyszerre, ami mosolygásra késztetett mindkettőnket. Zayn felé fordultam, majd őt is átöleltem, amit viszonzott.
- Nagyon szeretlek húgi - morogta a hajamba, mire könnyek kezdtek kicsordulni csukott szemeimből.
- Én is téged - szorítottam magamhoz még jobban - Téged is Derek - tettem hozzá, mivel tudtam, hogy rosszul érintette volna őt, ha nem mondom ki. Másrészt, épp itt volt az ideje.
- Én is húgi - mondta, majd végigsimított a hátamon, és felment. Elengedtem Zayn-t, majd jó éj-t kívánva neki, mentem fel, s tértem én is nyugovóra. 

***



- Újra! - kiáltotta Derek kemény hangon, mire én ismét támadást indítottam Zayn ellen. Ma csütörtök van, s mi megállás nélkül csak gyakorlunk. Mióta Derek megtudta, hogy a gyilkos errefelé ólálkodik, folyton rajtam tartja a szemét. Úgy érzem tudnak valamit Zayn-nel amit én nem. Miért titkolóznak? 
Négy nap alatt sokat fejlődtem. Könnyebben megy az átváltozás és már nem is olyan fájdalmas. A szemem is visszaváltott barnára, aminek kimondottan örültem. Kissé idegesítő volt, hogy mindenki megbámult, bár...most is ezt teszik.
Liam-mel nem beszéltem, mivel nem igazán volt időm rá. Bár ő próbált velem beszélni, én mindig leráztam, amit sajnálok, de még nem vagyok kész erre.
- Szép volt Roxy! - dicsért meg Derek, s kezdett a "kis" közönségünk is tapsba, mikor egy kisebb vízbombával leterítettem Zayn-t - Zayn! Ez égő - nevetni kezdtem megjegyzésén, ám az említett nem találta ennyire viccesnek. Zayn morogva tápászkodott fel, majd röpített felém egy kisebb szél fuvallatot, amit egy jégpajzzsal kivédtem. 
- Oké, oké - állt közénk Derek - Elég lesz. Pihenjetek.
Mindketten megindultunk Narina és Aaron irányába, ám engem megakadályozott valaki.
- Roxanne! - mikor hátrafordultam azt a személyt pillantottam meg, kinek auráját már messziről éreztem - Beszélnünk kell - jelentette ki, mikor elém ért. Karon ragadott, s el is indultunk volna, ám lábaim hirtelen mondták fel a szolgálatot, s én a földre estem. Fejembe éles fájdalom nyilallt, mire felkiáltottam. Mindenki rémülten nézett rám, ám most ez érdekelt a legkevésbé. Csak is az elviselhetetlen fájdalomra tudtam gondolni, mely kezdett szétáradni testemben. Óriásit sikítottam, majd elnyelt a sötétség...

7.Fejezet: Megmenteni Narina-t!

Vajon mit csinálnak most Moon-ék? - tettem fel magamban a kérdést, miközben az ágyamon feküdtem. Szombat van, így nincs tanítás. Reggel óta fekszek mozdulatlanul, és gondolkodom. Gondolkodom az eddig történteken.
Kiderült, hogy a szüleim nem is a szüleim, hogy boszorkány vagyok, hogy elem vagyok és hogy a családom gyilkosa rám, Zayn-re és a bátyámra vadászik.
A bátyám. Minerva beszélt a Durmstrang igazgatójával, így ha minden igaz holnap este fog megérkezni. Mardekáros lesz. Már alig várom. Vajon meg fog ismerni? Ha igen, akkor mit fog tenni? Úgy fogad, mintha csak tegnap váltunk volna el; avagy úgy bánik majd velem, mint egy idegennel? Nem tudom. 

Emellett itt a másik gondolat, ami egy ideje ott motoszkál a fejemben. Pontosabban a személy, aki ott motoszkál a fejemben. Liam. Napok óta csak rá gondolok. A magas, izmos alakjára, felzselézett barna hajára és gyönyörű barna íriszeire. Tökéletes. Ez az egy szó jut róla eszembe. Vajon miért keltette fel ennyire a figyelmem? Miért érzem azt, hogy ő más? Mintha egy láthatatlan energia húzna hozzá...
Talán el kéne mondanom Zayn-nek. Áh, nem. Így is van elég gondja. De lehet jobb lenne, ha tudna róla... Igen. Elmondom.

Felpattantam, majd rohantam a klubhelységbe. Lent Regina-t láttam meg a kanapén terpeszkedni. 
- Reg! - kiáltásomra felkapta a fejét és érdeklődve nézett rám - Nem láttad Zayn-t?
- De. Pár perc múlva lesz vége a kviddics edzésének.
- Köszi - szóltam vissza, miközben már az ajtó felé rohantam. Végig futottam több folyosón is, míg kiértem. Lábaimmal egyből a pálya felé futottam. Már messziről kiszúrtam Zayn magas alakját, s felzselézett haját.
- Zayn! - rám kapta tekintetét, mely most barnán csillogott.
- Mi az? - kérdezte mikor melléértem. Épp Harry-vel és Liam-mel beszélgetett. Utóbbinak láttán szívem hevesebben kezdett verni, s féltem hogy valaki meghallja - Mitől ver ilyen gyorsan a szíved? - tette fel a kérdést Zayn, miközben arcán kaján vigyor ült. Pontosan tudta heves szívverésem okát.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - hagytam figyelmen kívül a kínosnak ígérkező kérdést, mire bólintott. Félrevonultunk, majd nekikezdtem:
- Megmondanád mitől van az, hogy Liam ennyire felkeltette az érdeklődésemet? Miért ver hevesebben a szívem, ha rágondolok? Miért gondolok folyton rá? Miért érzem úgy, hogy valami vonz hozzá? - zúdítottam rá kérdéseimet, mire mosolya szélesebb lett.
- Mert beleszerettél!
- Mi?! - hangom vagy két oktávval ugrott feljebb, ám nem érdekelt - Mi az hogy beleszerettem?! Nem! Kizárt! - kiáltottam rá, mire mindenki ránk kapta a tekintetét.
- Roxanne ez ellen nem tudsz mit tenni! Ő a "végzeted" és kész! Őt neked rendelte a sors! - emelte fel a hangját immár ő is. Megszeppenve néztem rá, mikor keze megemelkedett. Azt hittem megüt, így kezeimet automatikusan kaptam arcom elé - Nem akarlak bántani. Ne haragudj.
- Nem haragszom.
- Egyébként Liam és a családja a szomszédotok volt. A ház azt hiszem még ma is áll.
- Mi?! És ezt csak így mondod?! - kiáltottam rá, s éreztem, hogy dühöm ellepi az elmémet. Át fogok változni!

Testem remegni kezdett, látásom homályosulni kezdett. Szemeimben bizsergést éreztem. Kék lett. Kezeim ökölbe szorultak, míg fejembe elviselhetetlen fájdalom nyílalt, ám ezúttal nem érdekelt. 
- Roxanne nyugi - kezdett nyugtatni Zayn, hasztalanul - Roxy le kell nyugodnod! Nyugodj le!
- Nem....megy - nyögtem ki nehezen. Elkezdődött. 
Testemet kékes fény vette körbe. Fénye olyan erős volt, hogy szemeimet le kellett hunynom, ha nem akartam megvakulni. Egész testemet átjárta a bizsergés. Bőröm fájni kezdett. Fejem hátra, majd oldalra bicsaklott, míg hajam a levegőbe szállt. Fájdalmasan felkiáltottam, mikor lüktető fájdalom terjedt szét egész testemben. Homlokomon verejtékcseppek jelentek meg, miközben egy utolsót sikítottam. A fájdalom elmúlt, én pedig térdre rogytam. A levegőt nehezen vettem, tüdőm fájdalmasan szúrt.
- Te... - kezdte Zayn, mire felnéztem rá - Átváltoztál.
S valóban. Bőröm halvány kék volt. A reggel felvett ruhák helyett most egy kék testhez simuló háromnegyedes nadrág, egy ugyancsak kék féloldalas felső, mely hosszabbított volt, tele mindenféle mintákkal, díszekkel. Lábaimat kék balerinacipő fedte, s ez is mintázott volt. Jobb felkaromat egy különös mintájú "H" betű tarkította. Hajam oldalfonatként pihent vállamon. Körmeim ugyanúgy acélkékké váltak, mint a többi testrészem.
- Hűha - halottam meg Liam hangját magam mellett. Pillantásomat ráemeltem, mire ijedten hátrált egy lépést.
- Félsz tőlem? - hangom szokatlan volt, kissé rekedt. Liam hevesen kezdte rázni fejét, mire hitetlenül felnevettem volna, ám Narina fájdalmas üvöltése megzavart.
Tekintetem a tiltott rengeteg felé kaptam.
- Eszedbe ne jusson... - kezdte Zayn, ám késő volt. Azonnal felpattantam, s rohanni kezdtem a hang irányába. Lábaim feltűnően gyorsan mozogtak. Szóval szupergyorsak vagyunk.
Érzékszerveim beindultak, ahogy a célom felé rohantam. Látásom élesebb lett, ahogy a hallásom is. A szagokat intenzívebben kezdtem érezni. Az adrenalin csak úgy tombolt bennem, miközben csak egy cél lebegett szemem előtt. Megmenteni Narina-t! 

- Narina! - kiáltottam a tiltott rengeteg azon részén állva, ahová megérzésem vezetett. Körbe- körbe fordultam hátha meglátom az ismerős csíkokat, ám sajnálatomra ez nem történt meg - Narina hol vagy?!
- Roxy...- hallottam egy halk hangot a bokrok mögül, majd egy újabb üvöltést. Azonnal odarohantam, ám tigrisem nem volt egyedül.
- Aaron - suttogtam - Marcus - néztem rá a férfira, aki a tigrisem mellett ült - Mit keresel itt?
- Üvöltést hallottam így megnéztem mi történt. Már itt feküdtek, mire ideértem - magyarázta. Furcsa. Úgy tudtam, Marcus fél elhagyni az rengeteg legmélyét. Különös.
- Narina mi történt? - térdeltem mellé, s megsimítottam puha, selymes szőrét. 
- Egy fekete csuklyás férfi megtámadott minket.
- Roxanne...- morgott Aaron, majd rám emelte tekintetét. Könnyeim folyni kezdtek, mikor sebes szemeit megpillantottam. Arca tele volt hegekkel, s a bal szemét egy vérző seb keresztezte - Hívd Zayn-t!
- Hogyan - kérdeztem remegő hanggal. Fogalmam sem volt, hogyan hívhatnám ide.
- Sikíts - szólt Marcus. Megfogadtam tanácsát.
Hatalmasat sikítottam, mire a környéken lévő összes madár felszállt.
- Mi történt termett melletem Zayn Liam-mel az oldalán, immár átváltozva. Pillantása, rólam, Aaronékra esett, s megértette - Istenem - rogyott le tigrise mellé megtörve - Csináld amit én.
Szót fogadtam, s figyeltem mit csinál. Két keze fogta Aaron egyik mancsát, így én is ezt tettem Narinával. 
- Koncentrálj arra hogy meggyógyuljon - suttogta. Bólintottam, majd lehunytam a szemem. Magam elé képzeltem Narina egészséges alakját. Ahogy felém fut, majd rám ugrik.
Bizsergést éreztem kezeimben, így szemeim kipattantak. Kék fény vette körbe kezeimet, melyek Nar mancsát szorongatták. Sebei hirtelen kezdtek eltűnni, úgy  mint Aaronnál. 
- Wow - nyögtem ki, mikor Narina és Aaron egészségesen ugrottak talpra, majd ránk. 
- Én megyek is - szólt Marcus. Bólintottam miszerint mehet, ám Zayn nem így gondolta.
- Hogy kerülsz egyáltalán ide? Azt mondtad félsz errefelé - nézett rá gyanúsan, mire a válasz ugyanaz volt mint nekem - Aha - még a vak is láthatta, hogy Zayn nem hitte el a magyarázatot. Mindegy. 
- Nem megyünk vissza? - kérdezte Liam. Liam. Fél tőlem. Miért fáj ez ennyire? Talán igaza van Zayn-nek, és én tényleg...szeretem őt? Talán.
- De menjünk - mondtam, majd már ott sem voltunk.