8.Fejezet: Elnyelt a sötétség...

Sziasztok Drágáim!
Íme, itt is volnék a legújabb fejezettel! :)
Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett komikat, illetve azt is, hogy túl léptük az 1000 (?) oldalmegjelenítést!
Puszillak titeket!

Izgatottan ültem Zayn mellett a nagyteremben. Minden idegszálammal azt lestem, mikor nyílik már ki az ajtó, és lép be rajta a bátyám. Bizony. Ma van a nagy nap. Végre megismerhetem őt.
- Nyugi már - szólt rám Harry vagy huszadjára, ám most sem használt.
- Hé, Roxanne! - szólalt meg a pár székkel arrébb ülő Josh - Miért kék a szemed?
Na igen. Az átváltozásom - azaz tegnap - óta a szemem kék. Fogalmam sincs miért, és legnagyobb meglepetésemre Zayn sem tudja az okát. Liam-nek az az ötlete támadt, hogy nem változtam vissza rendesen. Liam. Tegnap óta egy szót sem beszéltünk, sőt. Mintha...nem is tudom, kerülne. Lehetséges ez? Talán annyira félne, hogy menekül előlem?
- Nem tudom - válaszoltam a kérdésre, s már épp fordultam volna vissza az ajtóhoz, mikor is Minerva hangja csendült fel:
- Diákok, egy kis figyelmet kérnék! - természetesen mindenki ránézett, így folytatta - Ma érkezett hozzánk egy fiú, aki mától megkezdi tanulmányait, a mardekárban - Derek - Kérek mindenkit legyen kedves és elnéző vele. Derek Hale!
Ekkor nyitódott az ajtó, s szembetaláltam magam vele. Magas alakja, hatalmas szemei s varázslatos félmosolya volt. Szemeivel engem kémlelt, s én is őt. Olyan mint én. Futott át agyamban a gondolat.
Hirtelen pattantam fel, s kezdtem felé futni. Lábaimat gyorsan szedtem, majd hatalmas erővel csapódtam kitárt karjai közé. Finom illata orromba kúszva nyugtatott le. Karjaim - akárcsak az övéi - a derekát karolták át, míg fejemet mellkasába fúrtam.
- Roxanne...tényleg te vagy az? - suttogta, s karjaival erősebben fogott.
- Igen - leheltem, mire felkapott s forogni kezdett velem. Jóízűen kacagtam, amit ő is megtett.
- El sem hiszem - ölelt meg újra, mikor letett.
- Gyere - fordultam meg s húztam magam után, mikor feltűnt, hogy mindenki minket néz. Upsz. Odavezettem az asztalunkhoz, mire mindenki enni kezdett. Zayn azonnal felállt, majd megölelte testvéremet. Testvéremet. Jól hangzik.
- Derek!
- Zaynie! - borzolta össze legjobb barátom haját, mire elmosolyodtam. Leültünk, majd mi is enni kezdtünk.
- Mesélj, milyen volt Minervával élni? - kérdezett Derek, mire abbahagytam az evést. Most mégis mit mondjak? Hogy nagyon jó volt, vagy az igazat, miszerint egy mugli családban nőttem fel, akik gyűlöltek? Melyik a jobb?
- Hát...- Zayn-re pillantottam, aki bólintott miszerint az igazat mondjam - Egy mugli családban nevelkedtem. Utáltak - nevettem fel keserűen - Nem tudták elfogadni, hogy nem a saját lányuk vagyok. Minden évben máshová költöztünk, nehogy Minerva ránk találjon, és elhozzon ide. Idén viszont nem jött össze, így elkezdtem a roxfortba járni.
- Mi?! - képedett el Derek. Látszólag dühítette a dolog, miszerint nem igazán - na jó kit áltatok - egyáltalán nem vagyok kiképezve - Mégis miért nem kerültél Minervához?!
- Minden igazgató csak egy gyereket kaphatott - magyarázta meg a dolgot Zayn, amiért hálás voltam neki - Mivel a harmadik nem vállalta, Roxy-t egy családhoz adták. Azt viszont nem tudhatták, hogy így bánnak majd vele.
- Értem - nyugodott meg Derek. Tovább beszélgettünk. Szinte mindent tudni akart rólam, ahogy én is róla. Elmesélte, milyen csínyeket csinált a volt tanárai ellen, s hogy ezért ki nem állhatták őt. Egy-egy viccen jókat nevettünk Zayn-nel, majd mi is mesélni kezdtünk. Elmeséltem, hogy a barátnőm idekerült, az összetűzéseinket Horannal, s hogy átváltoztam.
- Komolyan?
- Igen, és nem bántottam senkit - húztam ki magam büszkén. Derek elismerően bólintott, s én tudtam, büszke rám. A mi fajtánknál nagy szó, ha valaki az átváltozása közben nem öl meg senkit. 
- Elnézést, de te Roxanne bátyja vagy? - ült Regina egészen közel Derekhez. Mit képzel ez?! Pár napja még csak rám sem bagózott, most meg képes lenne itt helyben leteperni a bátyámat?! Csalódtam benne. Azt hittem jóban leszünk, de nem. Harry-vel egész jóba lettem, de vele. Képtelenség.
Úgy tűnik Dereket is zavarta Regina félreérthetetlen közeledése, mivel jó messzire csusszant tőle.
- Igen - válaszolt kimérten, majd ismét velünk kezdett el beszélgetni. 
Jó pár órán át beszélgettünk, amihez Liam is csatlakozott. Nagy meglepetésemre a fiú mellém ült, s velem is önfeledten kezdett beszélgetésbe. Közelségbe, s illata szinte transzba ejtett. Arcomon élénk színű pír ült, s emiatt lehetetlenség lett volna leplezni a zavaromat.
- Egyébként Ruth még mindig szeret téged, Derek - mondta Liam, mire bátyám fülig pirult, ám nem azért mert zavarban lett volna. Nem. Sokkal inkább a dühtől.
- Ha annyira szeret, akkor miért dobott? - köpte oda, majd felállt s elviharzott.  Értetlen tekintetemet látva Liam heves magyarázkodásba kezdett:
- Ruth, a nővérem, és Derek együtt voltak két évig, és egy éve Ruth szakított vele, azzal az ürüggyel, miszerint nem szereti, pedig igen. És Derek is szereti őt.
- Ruth Derek végzete - egészítette ki Zayn Liam-et aki bólintott megerősítésképpen. Szóval tudja mit jelent nálunk a végzet szó - Úgy mint neked Liam - tette hozzá Zayn, mire Liam csak egy csábító mosolyt küldött felém. Én pedig - akárcsak Derek - felpattantam, s a klubhelység felé vezetett utam.

Belépve az említett helységbe, Dereket láttam meg a kanapén ülni. Leültem mellé, majd átöleltem. Készségesen ölelt vissza, ami engem is lenyugtatott, akárcsak őt. Nem tudom meddig ültünk így, csendben, ám nem is érdekelt. Nem volt szükség szavakra. Csupán arra volt szükségünk, hogy érezzük egymás közelségét, amit már oly' régóta nem érezhettünk. Közelsége, és ölelése eltüntette a bennem felgyülemlett haragot Zayn-nel szemben. Megnyugtató csend ült körülöttünk, egészen addig, míg valaki meg nem törte ezt, azzal hogy belépett az ajtón. Az ismerős aura azonnal megcsapta érzékszerveimet, s fel sem kellett néznem hogy tudjam, ki az.
- Sajnálom - ült le mellénk, mire elengedtük egymást.
- Nem haragszom - mondtuk teljesen egyszerre, ami mosolygásra késztetett mindkettőnket. Zayn felé fordultam, majd őt is átöleltem, amit viszonzott.
- Nagyon szeretlek húgi - morogta a hajamba, mire könnyek kezdtek kicsordulni csukott szemeimből.
- Én is téged - szorítottam magamhoz még jobban - Téged is Derek - tettem hozzá, mivel tudtam, hogy rosszul érintette volna őt, ha nem mondom ki. Másrészt, épp itt volt az ideje.
- Én is húgi - mondta, majd végigsimított a hátamon, és felment. Elengedtem Zayn-t, majd jó éj-t kívánva neki, mentem fel, s tértem én is nyugovóra. 

***



- Újra! - kiáltotta Derek kemény hangon, mire én ismét támadást indítottam Zayn ellen. Ma csütörtök van, s mi megállás nélkül csak gyakorlunk. Mióta Derek megtudta, hogy a gyilkos errefelé ólálkodik, folyton rajtam tartja a szemét. Úgy érzem tudnak valamit Zayn-nel amit én nem. Miért titkolóznak? 
Négy nap alatt sokat fejlődtem. Könnyebben megy az átváltozás és már nem is olyan fájdalmas. A szemem is visszaváltott barnára, aminek kimondottan örültem. Kissé idegesítő volt, hogy mindenki megbámult, bár...most is ezt teszik.
Liam-mel nem beszéltem, mivel nem igazán volt időm rá. Bár ő próbált velem beszélni, én mindig leráztam, amit sajnálok, de még nem vagyok kész erre.
- Szép volt Roxy! - dicsért meg Derek, s kezdett a "kis" közönségünk is tapsba, mikor egy kisebb vízbombával leterítettem Zayn-t - Zayn! Ez égő - nevetni kezdtem megjegyzésén, ám az említett nem találta ennyire viccesnek. Zayn morogva tápászkodott fel, majd röpített felém egy kisebb szél fuvallatot, amit egy jégpajzzsal kivédtem. 
- Oké, oké - állt közénk Derek - Elég lesz. Pihenjetek.
Mindketten megindultunk Narina és Aaron irányába, ám engem megakadályozott valaki.
- Roxanne! - mikor hátrafordultam azt a személyt pillantottam meg, kinek auráját már messziről éreztem - Beszélnünk kell - jelentette ki, mikor elém ért. Karon ragadott, s el is indultunk volna, ám lábaim hirtelen mondták fel a szolgálatot, s én a földre estem. Fejembe éles fájdalom nyilallt, mire felkiáltottam. Mindenki rémülten nézett rám, ám most ez érdekelt a legkevésbé. Csak is az elviselhetetlen fájdalomra tudtam gondolni, mely kezdett szétáradni testemben. Óriásit sikítottam, majd elnyelt a sötétség...