7.Fejezet: Megmenteni Narina-t!

Vajon mit csinálnak most Moon-ék? - tettem fel magamban a kérdést, miközben az ágyamon feküdtem. Szombat van, így nincs tanítás. Reggel óta fekszek mozdulatlanul, és gondolkodom. Gondolkodom az eddig történteken.
Kiderült, hogy a szüleim nem is a szüleim, hogy boszorkány vagyok, hogy elem vagyok és hogy a családom gyilkosa rám, Zayn-re és a bátyámra vadászik.
A bátyám. Minerva beszélt a Durmstrang igazgatójával, így ha minden igaz holnap este fog megérkezni. Mardekáros lesz. Már alig várom. Vajon meg fog ismerni? Ha igen, akkor mit fog tenni? Úgy fogad, mintha csak tegnap váltunk volna el; avagy úgy bánik majd velem, mint egy idegennel? Nem tudom. 

Emellett itt a másik gondolat, ami egy ideje ott motoszkál a fejemben. Pontosabban a személy, aki ott motoszkál a fejemben. Liam. Napok óta csak rá gondolok. A magas, izmos alakjára, felzselézett barna hajára és gyönyörű barna íriszeire. Tökéletes. Ez az egy szó jut róla eszembe. Vajon miért keltette fel ennyire a figyelmem? Miért érzem azt, hogy ő más? Mintha egy láthatatlan energia húzna hozzá...
Talán el kéne mondanom Zayn-nek. Áh, nem. Így is van elég gondja. De lehet jobb lenne, ha tudna róla... Igen. Elmondom.

Felpattantam, majd rohantam a klubhelységbe. Lent Regina-t láttam meg a kanapén terpeszkedni. 
- Reg! - kiáltásomra felkapta a fejét és érdeklődve nézett rám - Nem láttad Zayn-t?
- De. Pár perc múlva lesz vége a kviddics edzésének.
- Köszi - szóltam vissza, miközben már az ajtó felé rohantam. Végig futottam több folyosón is, míg kiértem. Lábaimmal egyből a pálya felé futottam. Már messziről kiszúrtam Zayn magas alakját, s felzselézett haját.
- Zayn! - rám kapta tekintetét, mely most barnán csillogott.
- Mi az? - kérdezte mikor melléértem. Épp Harry-vel és Liam-mel beszélgetett. Utóbbinak láttán szívem hevesebben kezdett verni, s féltem hogy valaki meghallja - Mitől ver ilyen gyorsan a szíved? - tette fel a kérdést Zayn, miközben arcán kaján vigyor ült. Pontosan tudta heves szívverésem okát.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - hagytam figyelmen kívül a kínosnak ígérkező kérdést, mire bólintott. Félrevonultunk, majd nekikezdtem:
- Megmondanád mitől van az, hogy Liam ennyire felkeltette az érdeklődésemet? Miért ver hevesebben a szívem, ha rágondolok? Miért gondolok folyton rá? Miért érzem úgy, hogy valami vonz hozzá? - zúdítottam rá kérdéseimet, mire mosolya szélesebb lett.
- Mert beleszerettél!
- Mi?! - hangom vagy két oktávval ugrott feljebb, ám nem érdekelt - Mi az hogy beleszerettem?! Nem! Kizárt! - kiáltottam rá, mire mindenki ránk kapta a tekintetét.
- Roxanne ez ellen nem tudsz mit tenni! Ő a "végzeted" és kész! Őt neked rendelte a sors! - emelte fel a hangját immár ő is. Megszeppenve néztem rá, mikor keze megemelkedett. Azt hittem megüt, így kezeimet automatikusan kaptam arcom elé - Nem akarlak bántani. Ne haragudj.
- Nem haragszom.
- Egyébként Liam és a családja a szomszédotok volt. A ház azt hiszem még ma is áll.
- Mi?! És ezt csak így mondod?! - kiáltottam rá, s éreztem, hogy dühöm ellepi az elmémet. Át fogok változni!

Testem remegni kezdett, látásom homályosulni kezdett. Szemeimben bizsergést éreztem. Kék lett. Kezeim ökölbe szorultak, míg fejembe elviselhetetlen fájdalom nyílalt, ám ezúttal nem érdekelt. 
- Roxanne nyugi - kezdett nyugtatni Zayn, hasztalanul - Roxy le kell nyugodnod! Nyugodj le!
- Nem....megy - nyögtem ki nehezen. Elkezdődött. 
Testemet kékes fény vette körbe. Fénye olyan erős volt, hogy szemeimet le kellett hunynom, ha nem akartam megvakulni. Egész testemet átjárta a bizsergés. Bőröm fájni kezdett. Fejem hátra, majd oldalra bicsaklott, míg hajam a levegőbe szállt. Fájdalmasan felkiáltottam, mikor lüktető fájdalom terjedt szét egész testemben. Homlokomon verejtékcseppek jelentek meg, miközben egy utolsót sikítottam. A fájdalom elmúlt, én pedig térdre rogytam. A levegőt nehezen vettem, tüdőm fájdalmasan szúrt.
- Te... - kezdte Zayn, mire felnéztem rá - Átváltoztál.
S valóban. Bőröm halvány kék volt. A reggel felvett ruhák helyett most egy kék testhez simuló háromnegyedes nadrág, egy ugyancsak kék féloldalas felső, mely hosszabbított volt, tele mindenféle mintákkal, díszekkel. Lábaimat kék balerinacipő fedte, s ez is mintázott volt. Jobb felkaromat egy különös mintájú "H" betű tarkította. Hajam oldalfonatként pihent vállamon. Körmeim ugyanúgy acélkékké váltak, mint a többi testrészem.
- Hűha - halottam meg Liam hangját magam mellett. Pillantásomat ráemeltem, mire ijedten hátrált egy lépést.
- Félsz tőlem? - hangom szokatlan volt, kissé rekedt. Liam hevesen kezdte rázni fejét, mire hitetlenül felnevettem volna, ám Narina fájdalmas üvöltése megzavart.
Tekintetem a tiltott rengeteg felé kaptam.
- Eszedbe ne jusson... - kezdte Zayn, ám késő volt. Azonnal felpattantam, s rohanni kezdtem a hang irányába. Lábaim feltűnően gyorsan mozogtak. Szóval szupergyorsak vagyunk.
Érzékszerveim beindultak, ahogy a célom felé rohantam. Látásom élesebb lett, ahogy a hallásom is. A szagokat intenzívebben kezdtem érezni. Az adrenalin csak úgy tombolt bennem, miközben csak egy cél lebegett szemem előtt. Megmenteni Narina-t! 

- Narina! - kiáltottam a tiltott rengeteg azon részén állva, ahová megérzésem vezetett. Körbe- körbe fordultam hátha meglátom az ismerős csíkokat, ám sajnálatomra ez nem történt meg - Narina hol vagy?!
- Roxy...- hallottam egy halk hangot a bokrok mögül, majd egy újabb üvöltést. Azonnal odarohantam, ám tigrisem nem volt egyedül.
- Aaron - suttogtam - Marcus - néztem rá a férfira, aki a tigrisem mellett ült - Mit keresel itt?
- Üvöltést hallottam így megnéztem mi történt. Már itt feküdtek, mire ideértem - magyarázta. Furcsa. Úgy tudtam, Marcus fél elhagyni az rengeteg legmélyét. Különös.
- Narina mi történt? - térdeltem mellé, s megsimítottam puha, selymes szőrét. 
- Egy fekete csuklyás férfi megtámadott minket.
- Roxanne...- morgott Aaron, majd rám emelte tekintetét. Könnyeim folyni kezdtek, mikor sebes szemeit megpillantottam. Arca tele volt hegekkel, s a bal szemét egy vérző seb keresztezte - Hívd Zayn-t!
- Hogyan - kérdeztem remegő hanggal. Fogalmam sem volt, hogyan hívhatnám ide.
- Sikíts - szólt Marcus. Megfogadtam tanácsát.
Hatalmasat sikítottam, mire a környéken lévő összes madár felszállt.
- Mi történt termett melletem Zayn Liam-mel az oldalán, immár átváltozva. Pillantása, rólam, Aaronékra esett, s megértette - Istenem - rogyott le tigrise mellé megtörve - Csináld amit én.
Szót fogadtam, s figyeltem mit csinál. Két keze fogta Aaron egyik mancsát, így én is ezt tettem Narinával. 
- Koncentrálj arra hogy meggyógyuljon - suttogta. Bólintottam, majd lehunytam a szemem. Magam elé képzeltem Narina egészséges alakját. Ahogy felém fut, majd rám ugrik.
Bizsergést éreztem kezeimben, így szemeim kipattantak. Kék fény vette körbe kezeimet, melyek Nar mancsát szorongatták. Sebei hirtelen kezdtek eltűnni, úgy  mint Aaronnál. 
- Wow - nyögtem ki, mikor Narina és Aaron egészségesen ugrottak talpra, majd ránk. 
- Én megyek is - szólt Marcus. Bólintottam miszerint mehet, ám Zayn nem így gondolta.
- Hogy kerülsz egyáltalán ide? Azt mondtad félsz errefelé - nézett rá gyanúsan, mire a válasz ugyanaz volt mint nekem - Aha - még a vak is láthatta, hogy Zayn nem hitte el a magyarázatot. Mindegy. 
- Nem megyünk vissza? - kérdezte Liam. Liam. Fél tőlem. Miért fáj ez ennyire? Talán igaza van Zayn-nek, és én tényleg...szeretem őt? Talán.
- De menjünk - mondtam, majd már ott sem voltunk.