6.Fejezet: Ez meleg volt

Sziasztok!
A szünetnek vége, s ismét itt az új rész! Ne feledjétek, komizni, feliratkozni és a csoporthoz csatlakozni ér!!
Akinek tetszik hagyjon maga után nyomot! :)

- Nyissák ki a könyveiket a második oldalon - utasította a többieket Minerva. Harry döbbenten figyelt a legelső padból, miközben próbált rájönni mi történt - Roxanne, Te velem jössz - kapta el a karom, majd az ajtó felé húzott, ahonnan még visszaszólt, a mellettem ülő fiúnak - Liam! Maga a főnök.
Szóval, Liam.
Több folyosón is átgázoltunk, míg nem egy nyitott ajtóhoz értünk. A teremből Horatius hangja hallatszott, s nekem igen furcsa érzésem támadt. Egy ismerős személy jelenlétét éreztem, kinek kiléte nem maradt sokáig fedve.
- Lumpsluck professzor - szólt Minerva, mire az említett elhallgatott. A teremben lévő összes személy felénk kapta tekintetét, s leginkább az Én szemem vonzotta tekintetüket - Elkérhetném Mr Malik-ot?
Zayn. Hát persze. Azonnal megpillantottam Őt a hátsó padban. Belenézett szemeimbe, majd büszke mosolyra húzta ajkait.
- Persze - hebegett a tanár úr. Zayn azonnal felpattant, s cuccait felkapva indult meg felénk. Már az ajtón léptünk volna ki, mikor Horatius utánunk szólt - Megtudhatnám, miért?
- A szemem miatt - fordultam meg, s villantottam rá acélkék szemeimet egy önelégült mosollyal ajkaimon. Láthatólag megijedt új kinézetem láttán. Szép. Megfordultam, majd folytattuk utunkat. Egészen Minerva irodájáig meg sem álltunk. Beérve Minerva leült a székére, míg mi állva maradtunk.
- Zayn - kezdte Minerva homlokát támasztva - Miért kék a szeme?
- Mert elkezdődött. Az ereje működésbe lépett, hála Narina-nak.
- Zayn..- kezdte volna a szidást Minerva, miszerint nem tudhatok ezekről, de belé fojtottam a szót:
- Mindent tudok - arca hirtelen vált fehérré és sápadttá - Kezdve azzal, hogy van egy bátyám - Ha lehet még fehérebb lett, s már fordult volna Zayn felé, hogy leordítsa tettéért, mikor ismét megszólaltam - Megálmodtam, mindent. Neki már csak a hiányzó részletekbe kellett beavatnia.
- Na de...
- Lenne egy kérésem - szakítottam ismételten félbe - Intézze el, hogy Derek ide járhasson!
- Nem tehetem.
- Ó, dehogy nem! - szólt Zayn erényesen - Ha azt el tudtad intézni, hogy Roxy ide járjon, akkor ezt is könnyű szerrel elérheted!
- Miért olyan fontos ez? - kérdezte Minerva beletörődve, hogy nem tágítok.
- Mert szeretném megismerni. Tudni akarok róla mindent! Kezdve a kedvenc színével egészen addig hogy hányas pólót hord!
- Biztos vagy ebben, Roxanne?
- Soha semmiben nem voltam még ilyen biztos - jelentettem ki, mire Minerva beleegyezően bólintott.
- Menjenek! Kezdje el kitanítani - nézett Zayn-re - És mondjon el neki mindent.

Ismét a dombon ültünk, néma csendben. Gondolataim ezerfelé cikáztak. Narina ölembe hajtotta fejét, miközben mellettem feküdt. Aaron is hasonlóan cselekedett Zayn mellett. Összezavarodtam. Kissé furcsa belegondolni abba, amit ma megtudtam. Mintha ez csak egy álom lenne. Egy álom, amelyben minden a feje tetejére állt. Melyben megtudom, hogy van egy bátyám, egy tigrisem és kék lett a szemem. Apropó szemek. Még mindig acélkéken csillognak szemeim, de egyáltalán nem zavar. Sőt. Kifejezetten tetszik. Ettől úgy érzem, különleges vagyok. Bár már attól is különleges lettem, ami vagyok. Egy elem. Irányítom a vizet. 
- Min töröd a fejed? - rántott vissza a valóságba Zayn hangja. Zayn. Úgy érzem, ezalatt a pár óra alatt elég közel kerültünk egymáshoz. Szinte már legjobb barátomként, testvéremként nézek rá, ha ez lehetséges. Tudom, hogy rá bármikor számíthatok.
- Mindenen. Elmondod amit még tudnom kell? - emeltem rá acélkék tekintetemet, s csak most vettem észre, hogy az Ő szemei szürkén csillogtak.
- El - felelte kimérten - Tulajdonképpen annyit kell tudnod, hogy a négy családot egy azon személy ölte meg. Ez a személy nyomtalanul eltűnt, ám annyit sikerült kideríteniük Minerváéknak, hogy el fog jönni értünk - néz rám. Szemei rémületet tükröznek, amitől Én is remegni kezdek félelmemben - Minket akar, Roxanne. Be akarja fejezni, amit elkezdett 15 évvel ezelőtt a követőivel. Ezért kell kiképezzelek. Meg kell tanulnod irányítani az erődet, hogy mire eljön az idő a harcra, mi nyerjünk.
- É-én - kezdtem, de folytatni nem tudtam. Egyetlen egy értelmes szó sem tudta elhagyni számat, hiába próbáltam. Sokkolt a tény miszerint valaki a halálunkra vágyik. Ha ez egy álom, kezd rémálommá válni. 
- Nyugalom - ölelt át Zayn. Arcomat vállába fúrtam, míg Ő hátamat simogatta - Minden rendben lesz. Nyugi. Itt vagyok.
- Nézzétek a gerlepárt! - hallottunk meg egy ismerős hangot. Niall. Azonnal elengedtem Zayn-t, s fejem a hang irányába fordítottam. Niall pár méterre állt mögöttünk. Mellette állt Hannah aki mellett egy barna hajú, kék szemű srác vigyorgott.
Vicsorgó hangot hallattam, miközben felálltam, és eléjük sétáltam. Ismét rám tört a fájdalom, melyet korábban is éreztem, ám most nem érdekelt. Mérhetetlen dühöt éreztem Niall iránt, aki elvette tőlem barátnőmet, s még most sem képes békén hagyni. Kezeim ökölbe szorultak a dühtől, melytől remegtem.
- Nem tudnál leszállni rólunk? - néztem rá Niall-re. Gúnyos mosollyal az arcán nézett szemeimbe, ám ez a mosoly hamar elhalványult.
- A-a szemed - dadogta, s olyannyira megijedt, hogy majdnem hátra esett.
- Igen. Kék - bólintottam önelégült mosollyal az arcomon - Meglep téged? Nyilván. Azért kék, mert... - hirtelen elviselhetetlen fájdalom nyilallt testem minden porcikájába, majd a földön találtam magam. Összegömbölyödtem a nyirkos füvön várva, hogy elmúljon fájdalmam, ám nem így lett - Áááh - kiáltottam, s az érzés egyre intenzívebb lett. 
Hirtelen Zayn termett mellettem, immár átváltozva. Kezei közé kapva állt fel velem, s indult meg a tiltott rengeteg felé.

***

Órák múlva tértem magamhoz, egy elég kényelmetlen ágyban. Egy kisebb szobában voltam. Falai fából voltak, ahogy az ágy is. Felültem, s ekkor láttam meg az ajtó alatt egy minimális fényt beszűrődni. Kikeltem a fekvőhelyemről, s az ajtóhoz lépdeltem. Kinyitottam, majd kiléptem rajta. Egy konyha-nappali szerűségben találtam magam. Az asztalnál Zayn és egy idegen férfi ült. Jelenlétemmel láthatóan megszakítottam eddigi beszélgetésüket. Az idegen azonnal felpattant s felém igyekezett. Ijedten kezdtem hátrálni, ezzel megállítva őt. Sötét hajú, szemű, magas testalkatú férfi volt. Arcát kisebb szakáll díszítette.
- Nem bántalak, Roxanne - nézett mélyen rémülettel teli szemeimbe. Zayn-re kaptam tekintetem. Megértette mit szeretnék, mert felpattant, majd karjaiba zárt.
- Nyugalom. Shh - ringatott, s éreztem amint egyre nyugodtabb leszek - Ő itt Marcus. Apám régi barátja. Itt él a tiltott rengetegben. Rengeteget tud rólunk, ezért hoztalak ide.
- Mi történt velem? - emeltem rá tekintetem. Ő csak Marcus-ra pillantott. Leültettek az asztalhoz, majd miután ők is leültek, megkaptam a magyarázatot.
- Változni kezdtél - kezdte Marcus - Mérhetetlen düh keletkezett benned, ez pedig elindította a változásod folyamatát. igen érdekes, nem de?
- Hol van Narina?
- Ő jól van, bár kissé fájtak neki a te fájdalmaid, hisz' ő is érezte - magyarázta Marcus értetlen tekintetem láttán - Most éppen valahol az erdőben lehet.
- Értem - pár percig néma csend telepedett rám. Próbáltam feldolgozni mi történt, de sehogy sem ment. Majdnem átváltoztam! Alig egy fél napja tudok mindent, és ez történik! Hihetelne. Mint egy tündérmese. Komolyan. Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy "Hé lesz egy tigrised és irányítani fogod a vizet!" Biztosan a képébe mondtam volna, hogy hülye. Most mégis itt ülök egy idegen ember és a legjobb barátom társaságában, a tiltott rengetegben!
- Nekünk mennünk kéne - állt fel Zayn rám pillantva. Én is felálltam, majd miután elbúcsúztunk Marcus-tól, a kastély felé lépkedtünk.

***

- Sikerült visszatalálni? - fogadott minket egy roppant idegesítő hang, amint a kastélyba léptünk. Frics. Franc egye meg! Hogy lehet ez az ember mindig ott ahol mi?!
- Igen - bólintott Zayn hamis vigyorral az arcán.
- Az igazgatónőhöz! Most! - kiáltotta Frics, majd karjainkat megragadva húzott minket maga után. Itt mindenkinek az a szokása, hogy rángat minket? - Professzor asszony! Ezeket a tiltott rengetegből láttam kijönni - nyitott be kopogás nélkül Minerva irodájába. Az említett, csak ránk nézett, majd Frics felé fordult.
- Menjen nyugodtan a dolgára, Frics. Bízza csak rám őket - Frics undorító vigyorral az arcán távozott, s nekem kedvem lett volna ott helyben kinyírni - Mi történt?
- Majdnem átváltozott, mert Niall dühbe gurította - rántottam meg a vállát Zayn, mintha csak a holnapi programját tárgyaltuk volna meg.
- Ez igaz? - nézett rám. Én csak szégyenkezve lehajtottam a fejem. Más tudta is a választ. Nem volt szükség szavakra.  Szégyelltem magam, amiért nem tudtam uralkodni magamon.
- De nem bántott senkit! A hangsúly a majdnem-en van. Ott voltam, és elkaptam, mielőtt kárt tett volna valakiben.
- Vigyázzanak jobban - mondta Minerva aggodalmasan de mégis határozottan - Most pedig menjenek. És örüljenek, hogy ennyivel megúszták!
- Ez meleg volt - sóhajtott Zayn drámaian, mikor már a klubhelyiség felé tartottunk. 

5.Fejezet: Acélkék szemek

Sziasztoook!!!
Íme az újabb rész!
Komizni és feliratkozni ér, illetve az előbbi kötelezőő!!
A csoporthoz pedig bármikor lehet csatlakozni!
Puszillak titeket kis Tigriseim, Gigi

- Igen, igaz. A Durmstrangba jár....


Mi? Van egy bátyám?! Miért nem mondta el?!
- Szóval... - szólaltam meg pár perc csend után - Van egy bátyám - bólintott - Akit Dereknek hívnak - bólintás.
Hát ez szuper.
- Értem - suttogtam megtörten, majd felálltam s elindultam volna a kastélyba, ha Zayn nem kapja el a karom - Engedj el! - utasítottam keményem, ám nem az történt amit vártam. Nem hogy elengedett volna, nem. Inkább felállt s maga felé fordított.
- Roxanne! Kérlek! Ne haragudj ránk.
- Ránk? - néztem rá értetlenül, mire lehajtotta a fejét. Minden világossá vált. Hazudtak Nekem! Mind hazudtak! - Oh. Szóval, mindannyian tudtátok, csak Én nem.
- Igen, de nem mondhattuk el. Mi akartuk, de...Minerva megtiltotta.
- Jaj - sóhajtottam - Legalább ne kend Minervára. Legyen már annyi merszed, hogy elismerd, hogy hazudtál Nekem...
- Nem hazudok! - emelte fel a hangját - Nem mondhattuk el, mivel Minerva szerint sok lett volna Neked. Épp elég volt azt feldolgoznod, hogy árva vagy. Hát még ha megtudtad volna, hogy van egy bátyád - vitte lejjebb a hangját - Így is sok mindent nem tudsz még.
- Akkor mondd el! - kiáltottam - Mondj el mindent amit nem tudok! Hátha megértem mire volt ez jó!
Pár percig némán nézett szemeimben, majd miután rájött nem tágítok, megszólalt:
- Rendben - sóhajtott, majd leült és intett, hogy Én is kövessem.
- Szóval? - sürgettem. Ismét sóhajtott, majd belekezdett:
- 15 évvel ezelőtt volt négy igencsak különleges képességekkel megáldott család. A Brown, Carl, Malik és Hale. Úgy is emlegették Őket, hogy elemek. Gondolom tudod melyik a négy elem - pillantott rám, mire bólintottam - Oké. A Brown család a földet, a Carl a tüzet, a Malik a szelet, míg a Hale a vizet irányította. Nos, ezen családok minden tagjának volt egy tigrise. A tüzeknek tűztigris, a vizeknek víztigris, stb. Ezek a tigrisek védték és őrizték a gazdájukat. A gazdáikat úgy is nevezték, hogy őrzöttek. Ezek a tigrisek egy napon születtek és haltak meg a gazdájukkal, illetve Ők is irányították az adott elemet. 2001-ben mind a négy család gyilkosság áldozatává vált. Mindössze három gyerek és azok tigrisei élték túl. Én, Te és Derek - fejezte be mondókáját, Én pedig dermedten néztem magam elé.
Ezek szerint irányítanám a vizet? Én? Akkor ezért volt gyerekkoromban az a sok furcsaság. Mikor elmentem a szökőkút mellett, s annak vize lespriccelte az összes arra járót - kivéve Engem? Ez lenne a magyarázat? Akkor azt hittem ez puszta véletlen, de most már biztos vagyok benne, hogy ennek semmi köze nincs a véletlenhez. Én tettem. Ha nem is akarattal, de Én voltam. Hihetetlen. Ilyen különleges lennék? Ez lennék Én? Mindig is éreztem, több vagyok annál, mint aminek látszódom, de sosem hittem volna hogy ennyivel. Hihetetlen.

- Hihetetlen - nyögtem ki pár perc múlva, mire Zayn felkuncogott - Mióta tudod?
- Születésem óta - húzta ki magát, büszkén - Három éves korom óta át is tudok változni.
- Mi?! Átváltozni? Azt is tudunk?
- Persze. Így is tudjuk használni az erőnket, de az elem alakunkban valamivel erősebbek vagyunk.
- És hogy lehet átváltozni?
- Neked még nem fog sikerülni, hisz' még csak most fog előjönni az erőd - kuncogott izgatottságomon - De először - általában - a düh segít. Utána már magadtól is menni fog.
- Átváltoznál? - kérdeztem izgatottan.
- Persze - nevetett, majd felállt. Behunyta gyönyörű, barna szemeit, majd hatalmas, szürke fénycsóva vette körbe. Kezemet a szeme elé kellett kapnom, ha nem akartam megvakulni. Pár pillanat múlva a fény elmúlt, és egy teljesen más Zayn állt előttem.
Hajában szürke csíkok voltak s a szemei is szürkésen világítottak. Hosszú szürke nadrág, és egy ugyanilyen színű izomtrikó volt rajta egy cipővel. Bőre is szürke volt, ám egészen halvány.
- Wow - tátottam el a számat - Gyönyörű vagy.
- Köszi - villantotta meg népszerű mosolyát - Te majd kék leszel.
- Mindenem?
- Nem. Csak a ruhád, szemed egy két hajtincsed s a bőröd is de csak halványan.
- Hűha - sokkolt amit mondott. Már alig várom, hogy átváltozzak.
- Idehívjam a tigrisem? - lelkesedett fel, mire bólintottam - Aaron! - kiáltotta.
Pár pillanat múlva egy nagyobb tigris jelent meg a fáknál. Mikor Zayn-t meglátta, futni kezdett, majd egyenesen ráugrott.
- Hé - nevetett Zayn, mire Én is elmosolyodtam. Vajon az Én tigrisem is ilyen?
- Tiszteletem - rántott ki egy mélyebb hang elmélkedésemből. Zayn-re kaptam tekintetem, Ő pedig Aaronra mutatott - Szia - szólalt meg, mire felsikítottam, ami Zayn-ből egy jóízű nevetést csalt elő.
- Nyugi - kuncogott még mindig - Tudnak beszélni. Sőt Halljuk egymás gondolatait illetve érezzük egymás érzéseit is.
- Az Én tigrisem is itt van? - kérdeztem azt, mi már régóta érdekelt.
- Ha hívod idejön - rántott vállat Zayn.
- Hogy hívják?
- Benne volt az álmodban, nem? - húzta fel szemöldökeit, Én pedig gondolkodni kezdtem. Pár perc múlva elkiáltottam magam:
- Narina!
Néma csend. Csak a a szél suhogását hallottuk. Majd egy pillanat múlva, egy nagyobb, fehér folt száguldott felém, s rám ugrott. Szemeimet szorosan behunytam, remélve támadóm békén hagy majd. Nem ez történt. Valami nedveset éreztem meg az arcomon, mire szemeim kipattantak. Narina nehezedett fölém teljes testsúlyával, s nyalogatta arcomat. Gyönyörű volt. Acélkék szemei boldogsággal telve csillogtak rám.
- Narina - suttogtam, mire újra megnyalt. Jó ízűen felnevettem, ami Zayn-t is nevetésre késztette.
- Szia Roxy - szólalt meg Narina. Kissé sokkolt, annak ellenére,hogy Aaron már beszélt hozzám. Szokatlan volt még.
- Szia - mosolyogtam. Nar leszállt rólam, így Én is fel tudtam állni.
- Szia Nar - köszönt Zayn és Aaron is, majd Zayn kissé ijedten felkiáltott - Elkéstünk!
Kellett pár másodperc, míg megértettem mire gondol.
- Bakker - szaladt ki a számon, majd egy gyors elköszönés után, rohanni kezdtünk a kastélyba. 
- Első emelet, harmadik terem - lihegte Zayn, mire bólintottam.
Csak úgy száguldottam a folyosókon, s meglepő módon, nem éreztem fáradságot. Mintha még jól is esett volna. Már majdnem a teremnél voltam - ahol átváltozástanom van Minervával - mikor szúrni kezdett a szemem s a látásom is kezdett elhomályosulni. A fejem lüktetett, s meg kellett kapaszkodnom a falban, ha nem akartam összeesni. Mély levegőket vettem, ami meg is hozta az eredményét. Már nem fájt a fejem, s rendesen láttam. Tovább haladtam a terem felé, majd egy gyors kopogás után, benyitottam.
- Elnézést a késésért - szóltam Minervának, majd az egyetlen szabad hely felé tartottam, ahol egy barna hajú, griffendéles fiú ült. Hatalmas barna szemei voltak, s kissé tüsibb haja. Talárja hanyagul lógott rajta, s elnyúlva ült a széken.
Leültem mellé, mire tekinteté rám kapta. Képes lettem volna elveszni tekintetében, ám Minerva nem így gondolta.
- Örülök, hogy méltóztatott megjelenni, Miss Hale. Megkérhetném, hogy nézzen a szemembe? - fogalmam sem volt, miért kéri. Ez valami teszt akar lenni? Vagy netán el akar varázsolni? Mindenesetre megtettem, amit kért, amit kisebb döbbenettel az arcán fogadott - Merlyin szakállára! Hogy lett kék a szemed? - sipította, mire az állam a földet súrolta. Kék?! A szemem?!
- Mi? - kérdeztem, mire egy tükröt tartott elém. S valóban. A szemem acélkéken csillogott...