2. Évad: 13. Fejezet: Engedd őt el!

Sziasztok! Íme az új rész! Már csak kettő+epilógus és vége :( El sem hiszem! Kétségkívül eddig ez volt a legsikeresebb blogom, és az is marad!

Imádás van! :D <3

- Megment? - nevet fel halkan - Ehhez még neki sincs elég ereje, hiába avatár! - mondja komoran. Kezem megáll a hátán, s leesik. Hiszen ő nem is tudja hogy Roxanne egy vértigris!
- Ő már nem csak egy avatár - mondom. Szemeit rám emeli, s értetlenséget vélek felfedezni bennük.
- Mi?
- Alakváltó - mondom - Át tud változni tigrissé - Szemei elkerekednek, s a levegő megakad a tüdejében. Arca felragyog, s tudom mire gondol most. Így Roxanne sokkal erősebb, mint Marcus. Ergo, meg tudja ölni. Csak az a kérdés hogy milyen áron.
- Ez azt jelenti, hogy Marcus sem tudja! - kiált fel - Kijuthatunk innét!
- Hogyan? - kérdem - Roxanne nem biztos hogy ki tud minket vinni. Az sem biztos hogy tudja hogy eltűntem .
- Hidd el hogy tudja - mondja - Keresnünk kell valami kiutat innen - Elkezdi kopogtatni a falat. Minden kis zugot átnéz, ám hiába. Semmi. Innen nincs kiút. 
- Jön valaki - suttogja. Valóban. Léptek zaja hallatszik, majd nyílik az ajtó. Egy lány áll ott, akit még eddig soha nem láttam, s van egy olyan érzésem, hogy nem is baj.
- Gyertek - mondja kicsit sem kedvesen - Megyünk Roxanne-hez!
- Miért? - kérdem egyből.
- Hogy megöljük - nevet fel gonoszan. Arcom lesápad, szívem hevesen kezd verni. Megölik! Miattam ölik meg! Biztosan megfenyegette valamivel Marcus-t, vagy...vagy...fogalmam sincs!
- Fergie kérlek - néz könyörögve Leila a lányra - Nem kell ezt tenned!
- Te rontottad el ezt azzal, hogy falaztál annak a ribancnak! Viseld a következményeket - mondja fagyosa, majd megragad mindkettőnket. Gyakorlatilag kirángat minket a szobából. Végigmegyünk kb három folyosón, majd le egy lépcsőn. Egy nappali szerűségben találjuk magunkat, egy csomó emberrel és persze Marcus-szal körülvéve.
- Jól vagytok? - kérdi nyájasan Marcus. Morgok egyet, Leila fintorog, így máris komolyra vált - Induljunk!
Kilökdösnek minket az ajtón, s ekkor jövök rá hogy a tiltott rengeteg egyik részében vagyunk. Tehát nem vittek messze. Ez jó jel.
Gyalog indulunk meg egészen egy ösvényig, melyet ezer közül is megismernék. Ez a roxforthoz vezet!
Emlékszem, a fiúkkal mindig erre csavarogtunk. Ellógtunk órákról, néha még dolgozatokról is, csak hogy kijöhessünk ide. Ez a hely volt a mi törzshelyünk, hiába volt tilos ide jönni. Milyen jó is volt akkor. Nem utáltuk egymást. De sajna mint minden történetben, ebben is vannak szomorú részek. Eltávolodtunk egymástól, és most itt vagyunk. Niall és Louis is szerelmes a barátnőmbe, engem elraboltak, Harry-t hidegen hagyják a dolgok, míg Zayn a legjobb haverja a barátnőmnek. Klassz. 

Ez Hagrid háza! Mi a fenét keresünk mi itt?! Ha Roxanne-nek vagy a testvéremnek bármi baja esik, én esküszöm, hogy...
- Nyugi! - hallok meg egy hangot a fejemben. Körbe nézek, de a csatlósokon kívül senkit sem látok.
- Mi a fene? - gondolom, s ismét meghallom a hangot.
- Roxanne vagyok te szerencsétlen! - csattan fel - Most vagytok olyan közel, hogy kapcsolatot tudtam teremteni! Nyugodj meg kérlek! Nem lesz baj!
- Mit tervezel?
- Megmentelek!
- Mégis hogyan - értetlenkedek - Sokan vannak!
- Ahogy mi is - mondja sejtelmesen.
- Kiket hívtál ide?
- Titok - kuncog - Mennem kell. Szeretlek!
- Én is kincsem! - gondolom, majd felnézek. Elértük a kastélyt. Remek. Most kinyírunk mindenkit, vagy mi lesz?!
- Nos - kezdi Marcus - A lányom itt van valahol a kis hadseregével. Ne merjetek kárt tenni benne! Nekem kell megölnöm, ha az erejét akarom!
Az erejét? Mégis hogyan? Hiszen azt a legközelebbi rokon kapja....Marcus! Ő a legközelebbi és vér szerinti rokon! A picsába!
- Akkor kit ölhetek meg? - kérdi, mint kiderült, Fergie fancsali arccal. Hülye picsa!
- Dereket!
- Nem! - kiáltom, s már neki mennék, de lefognak.
- Ejnye Liam - nevet fel Marcus - Nem azt mondta Roxanne, hogy nyugi?
- Honnan...
- Engedd őt el! - oh hála az égnek!

2. Évad: 12. Fejezet: Remény

Hi kis boszorkányok!

Íme az új rész! A kövi szerdán jön, és már csak három rész plusz az epilógus van hátra! Ez pedig a történet végét jelenti. Remélem velem maradtok, a további történeteknél is, mivel a blog nem fog törlődni, így elképzelhető hogy egy nap ismét megnyitja kapuit egy harmadik évadra! De ez még nem biztos!

Komizni és feliratkozni és, valamint kukkantsatok be a többi blogomba is na meg csatlakozzatok a csoporthoz is!!!

Két nap. Ennyi ideje keressük Liam-et. Minden napomat ezzel töltöm, illetve tanulással. Néha még eszek is, mivel Zayn és Derek sem nézné jó szemmel, ha koplalnék. És igazuk van. Meg kell találnom, de nem hagyhatom el magamat emiatt.
Ki tudja, vajon mit csinál most vele Marcus? Bántja? Kínozza? Vagy már rég megölte? Nem! Az lehetetlen. Elvégre csak akkor lesz hasznára ha él. Ezzel tud a legjobban zsarolni. Ő nem tudja magát megvédeni a pálcája nélkül, míg Derek, vagy Zayn, igen. Ezért rabolta el őt.
Nos, az első napon látogatását tette nálunk a Payne család és a Moon család is. Utóbbi agyon szorongatott boldogságában, míg az előbbi tagjait vissza kellett fogni, nehogy megöljenek. Még Ruth is engem hibáztat, amit teljes mértékben megértek. Én is ezt tenném valószínűleg. Ezzel csak az a baj, hogy így Derek a testvére és a barátnője közé szorul. Mellettem döntött, mikor Ruth választásra kényszerítette. Szakítottak, így most ezért is pocsékul érzem magamat. Jó, mi?
- Indulhatunk? - áll meg mellettem Derek. Felnézek rá, bólintok, majd elindulunk a szokásos kis utunkra. Már vagy tízszer átjártuk az egész tiltott rengeteget, Rofmorts-ot is, mindent a környéken.
Hiába. Sehol nem találtunk rá Liam-re, de nem adjuk fel. Most is épp a tiltott rengetegbe tartunk, hogy ismét átvizsgáljuk a helyet, ahonnan Liam eltűnt. Minden feltúrunk, nyomok után kutatva, ám semmi. Vagyis, eddig semmi.
- Derek! - kiáltom. Azonnal mellém lép, s elkerekedett szemekkel nézett a kezemben lévő pálcára, mely Liam tulajdona. Egymásra nézünk, Derek bólint, én pedig megfogom a pálcát. Koncentrálok, és sikerül.
Van egy olyan képessége az elemeknek, hogy a szeretteik tárgyát megfogva egy kis koncentrálással meg tudhatják, merre jár az illető. Ezt tanította meg nekem Derek roham tempóban, és ezért az egy tárgyért kutattunk két napig. Hiszen, ha megvan a tárgy, meg van Liam is, nem? De!
- Ez lehetetlen - mondom Derek kezébe nyomva a pálcát - A roxfort felé tartanak. Pontosan Hagrid házánál vannak!

Liam Payne szemszöge:

Szemeim hitpergyorsasággal pattannak ki, és ülök fel. Kapkodva nézek szét, míg szívverésem hevesebb mint valaha is volt. Légzésem kapkodós, s tudom le kell nyugodnom. Mély levegő. Be és ki. Be és ki. Be és ki.
Nyugodtan fújom ki levegőmet, és szétnézek. Egy kisebb szobában vagyok. Nincsenek ablakok, se ágy, szekrény, csak egy matrac meg én. A falak fehérek. Egy ajtót látok, és lefogadom, hogy zárva van.
Nagy nehezen felállok a matracról, majd leporolom magam. Pálcámat kezdem keresni, ám rájövök, hogy hiába. Az erdőben maradt, mivel elejtettem. Klassz. Ez azt jelenti, hogy megvárom, míg Roxi értem jön és kiszabadít.
Azért kicsit gáz, hogy egy lány szabadít ki engem, de már volt időm megszokni. Én csak varázsolni tudok, míg ő egy avatár és egy vértigris egyben. Amúgy, elképesztő, hogy mennyire különleges is ő. Szinte már túl különleges. De mégis, olyan gyönyörű, hogy ha nem lenne ilyen ereje, akkor is megállná a helyét. Varázslat nélkül is. Igaz, hogy akkor nem is találkoztunk volna, de nem bánom. Mivel minket egymásnak teremtettek, később így is úgy is találkoztunk volna, nem? Lehet, hogy akkor minden sokkal jobb lenne. Nem üldöznék őt, nem utálná a családom. Tényleg. Vajon most is őt hibáztatják? Biztosan. Mindenért őt hibáztatják, mikor ő nem tehet semmiről sem! Én magam keveredtem bele, és ha akarnék sem tudnék má elszakadni ettől...TŐLE!
Szeretem minden egyes kis apró rezdülését, tulajdonságát. Mindent ami ő! És nem hagyom, hogy a szüleim gátlásai szétszedjenek minket.
Ha meg is kell most halnom, hát örömmel halok meg. Hiszen egy angyalt mondhatok a magaménak. Az enyém, és engem szeret. De én ostoba módon, nem bíztam meg benne. Már belátom hogy hibáztam, sokat. De mégis, ha most meghalnék nem bánnám. Hiszen érte megérné. Érte bármit megtennék.
Tudom nyálas, de nem tudok másra gondolni rajta kívül. És még így is, hogy éppen elraboltak, csak ő jár a fejemben. Annyiszor elterveztem már a közös jövőnket, az esküvőnket, a három gyönyörű gyermekünket, mindent. Hogy majd együtt öregszünk meg, és az unokáinkkal töltjük a napjainkat. Majd együtt halunk meg, s megyünk a túlvilágra. A mennyországba. Mert nekünk ott a helyünk. Annyit szenvedtünk már, hogy máshová nem is kerülhetnénk. Ez biztos.
- Felébredtél - hallom meg a számomra igencsak irritáló hangot az ajtó felől. Odafordulok, és ökleimet összeszorítva nézek Marcus-ra. Arcán a már jól ismert gúnyos vigyora ül, mely számomra undorító.
- Fel - felelem flegmán. Vállamat még meg is vonom a hatás kedvéért. Arca elkomorul, majd felém indul. Nem hátrálok meg, hiszen tudom. Ha szüksége van rám, akkor élni hagy. Ha megöl, akkor Roxanne tesz róla hogy utánam jöjjön. Bár, ha élni hagy, akkor is meghal, szóval oly mindegy.
- Válogasd meg a szavaidat, ha velem beszélsz! - ront rám, majd megfordulva rám csapja az ajtót. A kulcs fordulását is hallom, így hajamba túrva rogyok le az ágyra. Nem fogok innen egyhamar kijutni, ha így folytatom.

Már vagy órák óta ülhetek egy helyben, ám nem tud érdekelni. Ha kiszabadítanak, az jó, ha nem, az is jó. Akkor boldogan halok meg. 
- Te vagy Liam, igaz? - hallok meg egy vékonyka kis hangot az ajtó felől. Felnézek, s egy lány ül ott, megkötözve. De nem akármilyen kötéllel. Varázskötél. Csak pálcával lehet elvágni.
- Ki vagy te?
- Leila - mondja - Roxi barátnője, és Marcus csatlósa voltam. De rájött hogy falazok Roxanne-nak és idehozott. Valószínűleg mindketten meghalunk - motyogja maga elé nézve, s könnyei elerednek. Felállok, majd lassan sétálok mellé. Leülök, átölelem, s hátát kezdem simogatni.
- Ki fogunk jutni! - mondom - Roxanne megment minket!
Remény. Csak ennyi maradt nekünk....

2. Évad: 11. Fejezet: Téged

Sziasztok! Íme az új rész, ami rövid, de izgalmasnak mondható! Jó olvasást! :D

- Szép volt - tapsol Louis, mikor sikeresen túléltem átváltozás és gyilkolás nélkül a teliholdat. A nap már látszik az égen, így már nem kell félnem semmitől sem. Sikerült. Uraltam a saját szörnyetegemet.
- Sikerült - ugrok a nyakába ujjongva. Megpörget, majd mikor letesz, nevetésünk abbamarad. Arcunk alig két centire van a másikétól. Louis ajkaim és szemeim között kapkodja tekintetét. Már lépnék hátrébb, mikor megragadja tarkómat és ajkait enyéimre nyomja. Kezeimet mellkasára téve akarom ellökni, ám túl erős. Túl erős?! Ha vértigris vagyok nekem kéne erősebbnek lennem.
Louis hirtelen tűnik el előlem. Kinyitom szemeimet, s már látom is miért tűnt el. Liam ökle ismét arca felé száll. Louis a földre esik, s ekkor észhez térek. Liam elé állok, majd kezemet mellkasára téve nézek szemeibe. Enyéimet pirosra váltom, hátha ez meggyőzi.
- Elég - mondom ellentmondást nem tűrve - Még baja esik!
- Baja esik?4 - kiáltja Liam - Megcsókolt téged a francba is! Ezt ugattam már három tetves hónapja, hogy többet érez iránta de téged nem érdekelt és tessék! Itt az eredménye! - kiáltja torka szakadtából. Kezem arcán csattan, mire elhallgat és észhez tér, ám már késő. Hátat fordítok, és meg sem állok a mardekárban lévő szobámig. Elmegyek mindenki mellett, nem nézve kit lökök fel. Becsalmom magam után az ajtót, majd az ágyra zuhanva kezdek keserves sírásba.
Mi a fenéért hibáztat engem? Nem csókoltam vissza, mert én őt szeretem nem pedig Louis-t! Nem bízna bennem?! De ha nem, akkor minek van velem?! Egy kapcsolat alapja a bizalom! Nem? Hát de! Akkor ő miért nem bízik meg bennem, ha annyira szeret ahogy mondja?! Nem értem őt.
- Jól vagy? - hallok meg egy hangot magam mellől, majd érzem ahogy besüpped az ágy. Egy gyönge simítás a hátamon, mire felülök és Zayn nyakába vetődöm. Karjaimmal erősen szorítom nyakát, ő pedig hátamat simogatja.
- Nem gondolta komolya - mondja halkan. Én elhúzódom tőle, és ráemelem könnyes tekintetemet. Ezt most nem mondja komolyan?!
- Mi?! Zayn ha nem gondolta komolyan akkor nem mondja ezt!
- Eldurrant az agya. Olyankor te sem tudod mit is beszélsz! - érvel teljesen jogosan. Fáj belátni, de igaza van. Mikor ideges vagyok én is megbántok bárkit, akaratlanul.
- Igazad van - törlöm le könnyeimet - Megkeresem - állok fel. Ő is feláll, majd együtt lépünk ki az ajtón, ahol Derek-be ütközünk. Haja kusza, arcán az idegesség jelei láthatók.
- Liam eltűnt! - nyögi ki. A világ fordul egyet velem. Eltűnt? Mikor? Hogy?
- Mi?! - sipítom - Mégis hogyan tűnhetett el alig fél óra alatt?!
- Marcus - nyögi ki. Nem! Az lehetetlen! Nem vihette el őt!
- Mondd már el mi történt! - kiáltom.
- Épp utána mentem az erdőbe és mikor megláttam őt Marcus épp elindult az ájult Liam-mel. Azonnal támadtam, de megjelentek a csatlósai ő meg lelépett Liam-mel.
- Az lehetetlen! - kiáltom s könnyeim ismét elő törnek - A te hibád!
- Roxanne! - szólal meg erőteljesen Zayn - Nem az ő hibája!
- De..
- Megtaláljuk - szakít félbe - Ígérem!


Liam Payne szemszöge

Tehetetlenül állok Louis-szal szemben, és nézem, amint életem szerelme elfut. Legszívesebben utána mennék, mégsem teszem. Fogalmam sincs miért, én csak. Nem tudom. Már nem tudom mit is akarok.
- Gratulálok - köpi Louis a szavakat, mire élesen nézek rá - Mink is törted el az orrom?!
- Még kérded? - szorulnak ökölbe kezeim újra - Megcsókoltad!
- És?!
- És?! - kérdezek vissza hitetlenül - ÉS?! Ő A BARÁTNŐM TE BALFASZ! MI A FENÉÉRT CSÓKOLTAD MEG, HA?!
- Mert beleszerettem! Azért - kiáltja én pedig elvesztem a kontrollt. De nem esek megint neki. Helyette inkább hátat fordítok és a tiltott rengetegbe rohanok. Még hallom magam mögött Derek kiáltásait, ám nem érdekel. Csak futok, amerre a lábam visz. Érzem ahogy dühöm eltűnik, s helyette úrrá lesz rajtam a kétségbeesés. Mi lesz, ha őt választja? Elhagyna engem érte? Képes lenne rá? Nem! Roxanne szeret! De mi van ha ez kevés neki? Hiszen folyton csak kiborítom őt a féltékenykedésemmel! Mi van ha beleun ebbe és elhagy? Végig kell majd néznem, ahogy Louis-szal enyeleg? Nem bírnám elviselni!
Megállok, majd leülök egy kisebb fatörzsre. Szaporán veszem a levegőt, mikor neszt hallok mögülem. Megfordulok, s fel is pattanok mikor meglátom ki a látogatóm.
- Mit keresel itt?
- Téged drága Liam - vigyorog gúnyosan - Téged - súgja. Erős rántás a karomon, majd a földre esve minden elsötétült...

2. Évad: 10. Fejezet: Szerinted kell ennél több?

Sziasztok! Íme ismét egy pinduri rész, de a kövi izgalmasabb és hosszabb lesz! Szerdán hozom, és már csak öt rész+az epilógus van hátra! Jó olvasást!

- Egy kis figyelmet kérnék! - csendül fel Minerva hangja az ajtó mögül - Ma visszatér hozzánk egy diák, aki magánügyi okokból kifolyólag kihagyott egy fél évet. Ma visszatér ugyanabba a házba melybe beosztottuk már őt. Kérek mindenkit, hogy ne bántsa őt múltja miatt! Roxanne! Kérlek gyere be! - kiált, s az ajtó kitárul előttem.
kissé félve, apró léptekkel indulok meg a mardekár asztala felé, ahol már vadul integet Zayn, Harry és Louis. Érzem magamon az egész terem tekintetét. Mi a frászt bámulnak? Na jó, ez hülye kérdés, hiszen úgy tudták meghaltam! De akkor se kellene így megbámulniuk!
- Sziasztok - ülök le Zayn és Louis közé és egy-egy ölelésbe vonom őket. Harry velem szembe ül, mellette pedig vajon ki? Naná hogy Regina!
- Mizu csajszi? - kérdi Harry, miközben egy hatalma csirkecombot kezd el nyammogni. Én is magamhoz veszek egyet, majd beleharapva válaszolok. Ha ő így akkor én is!
- Semmi. Veled? - kérdem, majd egy újabb falatot kezdek el rágni. Harry is követi példámat, majd leöblítve egy pohár vízzel megszólal.
- Hiányoztál ám! - vigyorog - Amúgy meg....Te most kifigurázol engem? - kapja kezét szívéhez, mire akaratlanul is felnevetek - Ez szörnyen fáj - kezd bele a röhejes műsírásba, én pedig még jobban kezdek nevetni. -könnyeim kicsordulnak, s ha Zayn nem tartana meg, tuti leesék.
- Elég - nyögöm ki nehezen a nevetéssel küszködve, ami sajna újra rám tör. Ám, abba is marad amint meghallom a legirritálóbb hangot a világon. Ez nem tudja befogni a száját?!
- Befejeznéd?! Kurvára undorító vagy! - csattan fel nyávogós hangján. A nevetésem megszakad, a többiek pedig feszülten várják, mit is fogok tenni.
Vajon megéri őt itt és most megölni, kockáztatva ezzel a kirúgásomat? Egyértelműen nem! Nem hagyhatom eluralkodni magamban a vadállatot! Érzem Narina jelenlétét, ami valahogy kezd megnyugtatni. Felpattanok, és már rohanok is az én imádott tigrisem felé.

Liam Payne szemszöge:

Elcsesztem. Megint. Mostanában mindent elcseszek. Ha így folytatom tényleg elvesztem őt, és azt nem szeretném. Ő életem szerelme! Érte képes lennék meghalni, ha azzal megmenthetem őt.
Felpattanok amint kirohan, s a nyomába eredek. Lábaim sebesen visznek utána, ám túl gyors tempót diktál. A tiltott rengeteg felé fut, s ekkor meglátom Narina-t. Hát ezért jött ki. Ráborul Narina-ra, s vállai rázkódni kezdenek. Sír?
Gyorsítva tempómon, immár futok fel, majd mellé érve kezemet vállára teszem.
- Hé! - emelem fel fejét - Jól vagy?
Választ nem adva borul karjaimba, s tovább zokog. Narina rádől a lábamra, fejét Roxi lábán támasztja meg. Nyugtatólag kezdem simogatni hátát. Fogalmam sincs mi a baja, de tudom, bármi is az kiborította őt.
- Mi történt? - kérdem tőle miután zokogása alább maradt. Fejét felemeli, míg könnyektől csillogó szemeit rám emeli.
- Majdnem átváltoztam - hanga megremeg - Én ezt nem tudom kezelni Liam! Ez túl sok! Gyenge vagyok!
- Nem vagy gyenge - vágok közbe - Te vagy a legerősebb nő akit valaha ismertem!
- Dehogy vagyok! - vágja rá, majd ismét keserves zokogásba kezd. Ismét magamhoz ölelem, majd fülébe kezdek suttogni.
- Erős vagy, dögös, kedves, okos és iszonyatosan tudsz szeretni. Szerinted kell ennél több? Nem. Akkor meg? Légy magabiztos és fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy!
Már nem zokog. Erősen ölel, majd pár perc múlva csak egyenletes szuszogását hallom. Elaludt. Karjaimba kapom, majd a kastély felé lépkedek vele. Felviszem a griffendél klubházába, majd az ágyamba lefektetve hagyom magára. Hadd pihenje ki magát, hiszen rá fér.

2. Évad: 9. Fejezet: Saját magad miatt veszítesz el!

Sziasztok! Ez egy nagyon pinduri rész, de hamarosan vége a történetnek, így pénteken jön a kövi! :D

Hagyjatok nyomot! :D 

Augusztus harmincadika. Holnap Liam-ék már a vonaton lesznek úton a roxfort felé. Hogy én hol leszek? Fogalmam sincs. Valószínűleg itt a régi házunkban. Apámmal minden kapcsolatot megszakítottam. Hiába fenyegetett, miszerint megöl körülöttem mindenkit. Ő még nem tudja hogy már át tudok változni. Bizony. Louis-szal egyre jobban haladunk és már bármikor át illetve vissza tudok változni. Klassz mi?
- Gyere velem - szólal meg Liam. Épp a hátsókertünkben fekszünk élvezve a napsütést. Rákapom tekintetemet.
- Nem lehet.
- Miért?
- Minden rossz ott kezdődött. A többiek pedig utálni fognak. Regina pedig..
- Minden jó is ott kezdődött. A többiekkel, legfőképp Regina-val, ne törődj! Mi tudjuk az igazat és csak is ez számít!
Végül is...van benne valami. Elvégre...biztosan itt akarok én maradi? Hagyni hogy ők egyedül legyenek? Az kizárt. Marcus bármikor rájuk támadhat, és innen nem tudom őket megvédeni. Nem azt mondom, hogy kételkedek Derek és Zayn képességeiben, de nyugodtabb lennék ha én is velük lennék. Noha Liam jól ért a mágiához, Marcus ellen nincs esélye. Ismerem őt és minden egyes kis rezdüléséből tudom, mire gondol! Az idő alatt míg vele voltam, mindent jól megfigyeltem. És ez nem hátrány.
- Nem hagysz békén míg nem mondok igent, igaz? - nézek rá legyőzötten. Hatalmasat bólint, mire sóhajtok, majd a fűre visszadőlve kimondom a már oly régóta várt igent. Liam örömében csókot nyom ajkaimra, majd fejét hasamra téve pihen tovább.
Ismét feltört bennem az az érzés, hogy minden olyan nyugodt. Túl nyugodt. Fogalmam sincs Marcus mire készülhet. Lehet rossz ötlet volt így ott hagyni? Hiszen lehettem volna amolyan "kettős ügynök" is. És emellett még Leila-val is beszélhetnék még. Őt sem láttam azóta. Fogalmam sincs mi lehet vele. Muszáj bevallanom, hogy hiányzik. Jókat beszélgettem vele, és neki köszönhetem hogy még az vagyok aki. Ha ő nincs, én már rég megőrültem volna. Hisz' annyi mindenen mentem keresztül már. Megtudom, hogy árva vagyok, boszorkány. Majd kiderül hogy egy elem is, hogy van testvérem. Majd megtudom, hogy az apám él, és ő az elemek gyilkosa. Aztán megtudom hogy avatár vagyok. Elhagyom Liam-et aki összejön Regina-val, majd mikor megtudod hogy alakváltó vagyok, akárcsak Louis, visszamegyek hozzá és most itt vagyok. Szép mi? Vajon mi derül majd ki? Én már rég elvesztettem azt a bizonyos fonalat. Fogalmam sincs, hogyan fogom legyőzni Marcus-t. Vagy hogy egyáltalán le fogom-e. Hiszen ez nem kis melónak ígérkezik. Megölni a saját apádat, aki meg téged akar megölni. Érdekes az biztos. Mint egy rossz szappanopera.
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdi. Fejemet felé fordítom, majd szemeibe nézve válaszolok.
- Csak az eddig történteken - mondom - Annyi mindenen mentünk már keresztül. Csoda, hogy még nem őrültünk meg.
- Bizony - nevet fel, majd egy szelíd csókban részesít - Hogy álltok Louis-szal?
Na, témánál vagyunk! Az utóbbi időben Louis-szal egyre szorosabb lett a kapcsolatunk, amit Liam nem néz ó szemmel. Szerinte Louis-nak nagyon is tetszek, mint nő, éppen ezért meg akar szerezni magának. Hülyeség. Többször is hangoztattam már neki, hogy csak arátok vagyunk, ám szavaim süket fülekre találtak.
- Egész jól - mondom - A telihold még mindig gondot okoz, de szerinte még egy két hónap és semmi baj nem lesz - folytatom félve. nehezen viseli hogy egy másik pasi tanít engem, ráadásul néha muszáj intim dolgokat tennie. Mint például megfogni egyes testrészeimet, hogy le tudjon nyugtatni. Vagy magához ölelnie és a többi. Jó engem is idegesítene, ha mondjuk Liam-mel tenné ezt valaki, de ugyanakkor meg is érteném hogy ez sajnos szükségszerű. De Liam ezt nem képes megérteni, és félek, idővel ez majd a kapcsolatunk végét jelenti majd.
- Remek - horkant egyet gúnyosan, majd már fel is állna, ám én megállítom. Ráülök a csípőjére s immár vértigrisként nézek szemeibe.
- Fejezd már be! - fogom le mellkasánál fogva, s úgy kiáltok rá - Mikor érted már meg, hogy csak téged szeretlek?!
Liam ijedten néz rám. Megértem, hogy fél. Én is félnék, ám muszáj valahogy meggyőznöm őt afelől, hogy számomra Louis csak egy barát! Ha a szép szó nem hat, akkor talán ez segíteni fog!
- Nem tehetek róla, hogy féltékeny vagyok! - vág vissza erőteljesen - nem akarlak újra elveszíteni - halkul el a hangja. Felhorkantok, majd leszállva róla visszaváltozok. Elindulok a ház felé, ám még visszanézek.
- Ha így folytatod - kezdem - Saját magad miatt veszítesz el! - ezzel bemegyek, egyenesen fel a régi gyerekszobámba...


Leila szemszöge:


- Mi az hogy nem tudod hol van?! - kiáltja magából kikelve Marcus. szemei szinte égnek a dühtől, mely felém és Roxanne felé irányul. Egy percre sem mutatom ki félelmemet, pedig lábaim remegnek. Légzésem szapora, szívem pedig vadul kalapál.
- Fogalmam sincs hova tűnhetett - motyogom még mindig tartva a szemkontaktust. Roxanne már két hónapja eltűnt, s noha pontosan tudom hová mehetett, semmiféleképpen sem fogom ezt megosztani magával a sátánnal.
- Fergie? - néz az egyik talpnyalójára - Te sem láttad?
- Nem uram - mondja kimérten. Elfintorodok azon, hogy mennyire isteníti ezt a férfit. Tény, hogy jóképű, és azt is tudom hogy Fergie-nek pont az ilyen férfiak jönnek be, de azért figyelembe vehetné, hogy ez a férfi maga a megtestesült gonoszság!
Kíváncsiak vagytok, hogyan kerültem ide, ha gyűlölöm őt? Nos, fiatal és hiszékeny voltam. Marcus elhitette velem, hogy segít boszorkánnyá válnom, miután a roxfort-ból kidobtak. Azt mondták a szüleimnek, hogy fekete mágiát észlelnek bennem, ezáltal kirúgtak. A szüleim megijedtek s kidobtak engem otthonról. Marcus talált rám az egyik sikátorba bolyongva. Felajánlotta a segítségét, én pedig belementem. Így kerültem...egyenesen a pokolba, ahonnan sajnos nincs kiút....

2. Évad: 8. Fejezet: Apa

Hi! Itt az új rész! 

Hagyjatok nyomot! :D

- Eressz el! - kiáltom s még tovább ráncigálom magamat. Ám Liam, mint akinek meg sem kottyan, felemel, majd egészen a MI házunkig visz. Zayn és Derek, Louis-t fogják le, majd hozzák utánam. Tovább kapálódzok, ám haszontalan. Liam kinyitja az ajtót, majd a nappaliba megyünk át. Hirtelen torpanok meg, s csukom be számat. Az emlékek megrohamoznak, én pedig semmit sem tehetek ellene. Fejembe kúszik a kép, ahogy Marcus lefogja anyát. Ahogy végez vele és apával. Ahogy Derek tehetetlenül végig nézi velem együtt. Majd ahogy Marcus felém hajol. Kicsi Roxanne. Szemeim megtelnek könnyekkel, s ekkor kiszúrok valamit a velem szemben lévő könyves polcon. Kirántom magam Liam fogásából, s a polc felé lépkedek. 
- Roxi? - szólít meg Liam óvatosan, majd már indulna utánam, de Derek megálltja. Hálás vagyok neki ezért. hiszen ha Liam lefog, nem fogom megtudni mi is az, amit kiszúrtam.
Leveszem a polcról a vaskos könyvet majd kinyitom. Tökéletes, éles szemeimnek köszönhetően kinyitom a közepén, ahol meg is találom a fehér borítékot. A könyvet leteszem, majd kinyitom a borítékot. Mindenki feszülten várja, mit is fogok tenni. Kiveszem a benne lévő levelet, majd hangosan olvasni kezdem.

Kedves Roxanne!

Ha ezt a levelet olvasod, már biztosan sok dolgon keresztül mentél. Tudhatod már, hogy avatár vagy, hogy alakváltó és hogy roppant fontos Marcus-nak. Nyilván tudod, hogy ő a vérbeli apád, de ez ne befolyásoljon! Megpróbál majd elválasztani a testvéredtől, Zayn-től és Liam-től. Ne engedd! Egyetlen célja ezzel, hogy befolyásoljon, ezáltal a végső összeroppanásig hajszoljon. Ha ez megtörténik, az erőd elhatalmasodik feletted, s végül belehalsz. Ezután pedig a legközelebbi rokoné az erő. Marcus-é. Ez az egy dolog hajtja. Az ok, amiért megölte Derek apját, nem más mint hogy megkaparintsa anyádat. Mivel nem sikerült, bosszút forral. Ennek egyik főbb áldozata te vagy. Nyilán rájöttél, hogy csak akkor tudod irányítani ezt a rengeteg erőt, a Liam veled van. Nélküle képtelen vagy uralkodni. Ő a te biztos pontod. Maradj vele, szeresd, és ne engedd Marcus-nak hogy szétszedjen titeket!  Hallgass a bátyádra, ő segít!

Ölel, és szeret: Anya és Apa....

A levél kiesik a kezemből, én pedig összerogyok. Hazudott! Hazudott nekem! Most mit vagy meglepődve?! Férkőzik fejembe ez az egy mondat. Miért is vagyok meglepve? Pont egy gyilkostól vártam jó dolgokat? Pont tőle? Elment az eszem.

Apa. Azt írták apa. Hát mégis a lányának tekintett engem. Szeretett! Ő az apám! Nem érdekel a vér. Ő az aki szeretett engem, míg a saját apám csak az erőmre hajt. Hát azt lesheti!

Eltökélten pattanok fel, majd a kisebb társaságra nézek. Szememet végigfuttatom rajtuk, majd színt vallok.

- Sajnálom - kezdem - Sajnálom, hogy ilyen könnyen bedőltem neki. Sajnálom, hogy megjátszottam a halálomat, hogy ellenetek fordultam!

- Miért? - kérdi Zayn - Ilyen könnyen eldobtál minket, de miért?

- Azt mondta, amikor Liam-et elküldtem, hogy....hogy - kezdek neki ismételten - hogy megöl titeket, ha nem állok mellé. Szüksége volt rám, tudtam nem öl meg, és segít nekem. Azt ígérte nem bánt ha vele vagyok! Miattatok tettem! Azt mondta végignézeti velem ahogy egyesével végez veletek! - fakadtam ki, s könnyeim is utat törtek maguknak - Ti mit tettetek volna?!

- Valószínűleg ugyanezt - feleli halkan Zayn, majd elmosolyodik és kitárja karjait - Gyere már ide te bolond!

Könnyeim még jobban megerednek, s sírva borulok Zayn karjaiba. Karjait körém fonja, puszit nyom a hajamba, majd nyugtatni kezd.

- Annyira szeretlek! - mondom, s még jobban szorítom őt. Mélyen belélegzem illatát, majd amint megnyugodok Derek karjaiba csapódok át.

- Szeretlek húgi! Soha többet ne hagyj el engem! 

- Én is szeretlek! Sajnálom! - motyogom, sírásom csillapodik, s érzem, megnyugodtam. Percekig ölelem még szeretett bátyámat, majd lassan elengedve Liam-re nézek. A többiek komótosan kisétálnak, így ketten maradunk. Csendben fürkészük egymás tekintetét. Nem bírom tovább, s karjaiba vetem magam. Hatalmas erővel szorítom őt magamhoz, s ismét sírni kezdek.

- Shh - nyugtat. Hátamat simogatja, mire libabőrös leszek. Érintése nyomán felforr a bőröm, így hozva nekem megnyugvást. Felpillantok rá, majd beszélni kezdek.

- Sajnálom! Szörnyű volt látni, mikor rátaláltál arra a lányra! Annyira sajnálom!

- Én is sajnálom! Csak a szüleim miatt voltam Regina-val! Esküszöm semmit nem érzek iránta! Csak irántad! - mondja, mire szívem heves tempót kezd el diktálni.

- Szeretsz még?

- És te?

- Örökké - motyogom. Liam elmosolyodik, majd ajkait enyéim ellen nyomja. Keze fenekemre csúszik, míg én haját túrom. Ajkai hevesen mozognak enyéimen, s szinte felfalják azokat. Nyelve betör a számba, majd heves táncba kezd enyémmel. Egyre hevesebb lesz csókunk, s mindketten egyre többet akarunk. Érzem a vágyat testében, mozdulataiban, főleg mikor csípőjét nekem nyomja. Megérzem merevedését nőiességemnél, ezáltal felnyögök. Ő válaszul csak belemosolyog szenvedélyes csókunkba, majd megmarkolja fenekemet. Ismét felnyögök, majd viszonzom e gesztust. 

- Te most megmarkoltad a fenekem? - szakad el tőlem, s szemöldök ráncolva néz rám. Vigyorogva bólintok, majd egy puszit nyomok ajkaira.

- Az enyém vagy?

- Csak a tiéd te őrült boszorkány! - mosolyog, majd kezeinket összekulcsolva indulunk meg az ajtó felé, ám megtorpan - Nem nézel körül? 

Nemlegesen megrázom a fejemet. Nem vagyok elég erős még ehhez. Idővel biztosan megteszem, de nem most. Még nem.

Kimegyünk az ajtót, Liam bezárja utánunk, majd hozzájuk megyünk át. Ajtajuk előtt megtorpanok, ám Liam tovább húz. Belépünk, majd a nappali felé megyünk, ahol mindenki tartózkodik. Amint Liam szülei és Nicola észrevesz, a mosoly lefagy arcukról, helyét pedig gyűlölet veszi át.

- Ez meg mit keres itt? - néz rám megvetéssel Karen. Szavai tőrként hasítanak szívembe, s kevés hiányzik hogy sírni kezdjek, ismét.

- A barátnőm és akkor jön amikor kedve tartja! - felel Liam csípősen, majd leül a kanapéra Niall (!) mellé, és ölébe ránt.

- Jó újra látni Hale - mosolyog rám Niall. Szemeim elkerekednek, mire nevetni kezd. Mi olyan vicces?

- Niall jóban van velünk - magyarázza Ruth, akit csak most veszek észre. Mosolyogva pattanok fel s ölelem magamhoz a régen látott lányt. Utána rögtön Perrie felé veszem az irányt, majd beszélgetni kezdünk. A Payne szülők és Nicola elhagyják a helyiséget, így már nem érzem magam feszélyeztetve. A hangulat tökéletesebb nem is lehetne. Csak egy kérdés tudja elrontani kedvünket. Meddig lesz ez így?