A szünetnek vége, s ismét itt az új rész! Ne feledjétek, komizni, feliratkozni és a csoporthoz csatlakozni ér!!
Akinek tetszik hagyjon maga után nyomot! :)
- Nyissák ki a könyveiket a második oldalon - utasította a többieket Minerva. Harry döbbenten figyelt a legelső padból, miközben próbált rájönni mi történt - Roxanne, Te velem jössz - kapta el a karom, majd az ajtó felé húzott, ahonnan még visszaszólt, a mellettem ülő fiúnak - Liam! Maga a főnök.
Szóval, Liam.
Több folyosón is átgázoltunk, míg nem egy nyitott ajtóhoz értünk. A teremből Horatius hangja hallatszott, s nekem igen furcsa érzésem támadt. Egy ismerős személy jelenlétét éreztem, kinek kiléte nem maradt sokáig fedve.
- Lumpsluck professzor - szólt Minerva, mire az említett elhallgatott. A teremben lévő összes személy felénk kapta tekintetét, s leginkább az Én szemem vonzotta tekintetüket - Elkérhetném Mr Malik-ot?
Zayn. Hát persze. Azonnal megpillantottam Őt a hátsó padban. Belenézett szemeimbe, majd büszke mosolyra húzta ajkait.
- Persze - hebegett a tanár úr. Zayn azonnal felpattant, s cuccait felkapva indult meg felénk. Már az ajtón léptünk volna ki, mikor Horatius utánunk szólt - Megtudhatnám, miért?
- A szemem miatt - fordultam meg, s villantottam rá acélkék szemeimet egy önelégült mosollyal ajkaimon. Láthatólag megijedt új kinézetem láttán. Szép. Megfordultam, majd folytattuk utunkat. Egészen Minerva irodájáig meg sem álltunk. Beérve Minerva leült a székére, míg mi állva maradtunk.
- Zayn - kezdte Minerva homlokát támasztva - Miért kék a szeme?
- Mert elkezdődött. Az ereje működésbe lépett, hála Narina-nak.
- Zayn..- kezdte volna a szidást Minerva, miszerint nem tudhatok ezekről, de belé fojtottam a szót:
- Mindent tudok - arca hirtelen vált fehérré és sápadttá - Kezdve azzal, hogy van egy bátyám - Ha lehet még fehérebb lett, s már fordult volna Zayn felé, hogy leordítsa tettéért, mikor ismét megszólaltam - Megálmodtam, mindent. Neki már csak a hiányzó részletekbe kellett beavatnia.
- Na de...
- Lenne egy kérésem - szakítottam ismételten félbe - Intézze el, hogy Derek ide járhasson!
- Nem tehetem.
- Ó, dehogy nem! - szólt Zayn erényesen - Ha azt el tudtad intézni, hogy Roxy ide járjon, akkor ezt is könnyű szerrel elérheted!
- Miért olyan fontos ez? - kérdezte Minerva beletörődve, hogy nem tágítok.
- Mert szeretném megismerni. Tudni akarok róla mindent! Kezdve a kedvenc színével egészen addig hogy hányas pólót hord!
- Biztos vagy ebben, Roxanne?
- Soha semmiben nem voltam még ilyen biztos - jelentettem ki, mire Minerva beleegyezően bólintott.
- Menjenek! Kezdje el kitanítani - nézett Zayn-re - És mondjon el neki mindent.
Ismét a dombon ültünk, néma csendben. Gondolataim ezerfelé cikáztak. Narina ölembe hajtotta fejét, miközben mellettem feküdt. Aaron is hasonlóan cselekedett Zayn mellett. Összezavarodtam. Kissé furcsa belegondolni abba, amit ma megtudtam. Mintha ez csak egy álom lenne. Egy álom, amelyben minden a feje tetejére állt. Melyben megtudom, hogy van egy bátyám, egy tigrisem és kék lett a szemem. Apropó szemek. Még mindig acélkéken csillognak szemeim, de egyáltalán nem zavar. Sőt. Kifejezetten tetszik. Ettől úgy érzem, különleges vagyok. Bár már attól is különleges lettem, ami vagyok. Egy elem. Irányítom a vizet.
- Min töröd a fejed? - rántott vissza a valóságba Zayn hangja. Zayn. Úgy érzem, ezalatt a pár óra alatt elég közel kerültünk egymáshoz. Szinte már legjobb barátomként, testvéremként nézek rá, ha ez lehetséges. Tudom, hogy rá bármikor számíthatok.
- Mindenen. Elmondod amit még tudnom kell? - emeltem rá acélkék tekintetemet, s csak most vettem észre, hogy az Ő szemei szürkén csillogtak.
- El - felelte kimérten - Tulajdonképpen annyit kell tudnod, hogy a négy családot egy azon személy ölte meg. Ez a személy nyomtalanul eltűnt, ám annyit sikerült kideríteniük Minerváéknak, hogy el fog jönni értünk - néz rám. Szemei rémületet tükröznek, amitől Én is remegni kezdek félelmemben - Minket akar, Roxanne. Be akarja fejezni, amit elkezdett 15 évvel ezelőtt a követőivel. Ezért kell kiképezzelek. Meg kell tanulnod irányítani az erődet, hogy mire eljön az idő a harcra, mi nyerjünk.
- É-én - kezdtem, de folytatni nem tudtam. Egyetlen egy értelmes szó sem tudta elhagyni számat, hiába próbáltam. Sokkolt a tény miszerint valaki a halálunkra vágyik. Ha ez egy álom, kezd rémálommá válni.
- Nyugalom - ölelt át Zayn. Arcomat vállába fúrtam, míg Ő hátamat simogatta - Minden rendben lesz. Nyugi. Itt vagyok.
- Nézzétek a gerlepárt! - hallottunk meg egy ismerős hangot. Niall. Azonnal elengedtem Zayn-t, s fejem a hang irányába fordítottam. Niall pár méterre állt mögöttünk. Mellette állt Hannah aki mellett egy barna hajú, kék szemű srác vigyorgott.
Vicsorgó hangot hallattam, miközben felálltam, és eléjük sétáltam. Ismét rám tört a fájdalom, melyet korábban is éreztem, ám most nem érdekelt. Mérhetetlen dühöt éreztem Niall iránt, aki elvette tőlem barátnőmet, s még most sem képes békén hagyni. Kezeim ökölbe szorultak a dühtől, melytől remegtem.
- Nem tudnál leszállni rólunk? - néztem rá Niall-re. Gúnyos mosollyal az arcán nézett szemeimbe, ám ez a mosoly hamar elhalványult.
- A-a szemed - dadogta, s olyannyira megijedt, hogy majdnem hátra esett.
- Igen. Kék - bólintottam önelégült mosollyal az arcomon - Meglep téged? Nyilván. Azért kék, mert... - hirtelen elviselhetetlen fájdalom nyilallt testem minden porcikájába, majd a földön találtam magam. Összegömbölyödtem a nyirkos füvön várva, hogy elmúljon fájdalmam, ám nem így lett - Áááh - kiáltottam, s az érzés egyre intenzívebb lett.
Hirtelen Zayn termett mellettem, immár átváltozva. Kezei közé kapva állt fel velem, s indult meg a tiltott rengeteg felé.
***
Órák múlva tértem magamhoz, egy elég kényelmetlen ágyban. Egy kisebb szobában voltam. Falai fából voltak, ahogy az ágy is. Felültem, s ekkor láttam meg az ajtó alatt egy minimális fényt beszűrődni. Kikeltem a fekvőhelyemről, s az ajtóhoz lépdeltem. Kinyitottam, majd kiléptem rajta. Egy konyha-nappali szerűségben találtam magam. Az asztalnál Zayn és egy idegen férfi ült. Jelenlétemmel láthatóan megszakítottam eddigi beszélgetésüket. Az idegen azonnal felpattant s felém igyekezett. Ijedten kezdtem hátrálni, ezzel megállítva őt. Sötét hajú, szemű, magas testalkatú férfi volt. Arcát kisebb szakáll díszítette.
- Nem bántalak, Roxanne - nézett mélyen rémülettel teli szemeimbe. Zayn-re kaptam tekintetem. Megértette mit szeretnék, mert felpattant, majd karjaiba zárt.
- Nyugalom. Shh - ringatott, s éreztem amint egyre nyugodtabb leszek - Ő itt Marcus. Apám régi barátja. Itt él a tiltott rengetegben. Rengeteget tud rólunk, ezért hoztalak ide.
- Mi történt velem? - emeltem rá tekintetem. Ő csak Marcus-ra pillantott. Leültettek az asztalhoz, majd miután ők is leültek, megkaptam a magyarázatot.
- Változni kezdtél - kezdte Marcus - Mérhetetlen düh keletkezett benned, ez pedig elindította a változásod folyamatát. igen érdekes, nem de?
- Hol van Narina?
- Ő jól van, bár kissé fájtak neki a te fájdalmaid, hisz' ő is érezte - magyarázta Marcus értetlen tekintetem láttán - Most éppen valahol az erdőben lehet.
- Értem - pár percig néma csend telepedett rám. Próbáltam feldolgozni mi történt, de sehogy sem ment. Majdnem átváltoztam! Alig egy fél napja tudok mindent, és ez történik! Hihetelne. Mint egy tündérmese. Komolyan. Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy "Hé lesz egy tigrised és irányítani fogod a vizet!" Biztosan a képébe mondtam volna, hogy hülye. Most mégis itt ülök egy idegen ember és a legjobb barátom társaságában, a tiltott rengetegben!
- Nekünk mennünk kéne - állt fel Zayn rám pillantva. Én is felálltam, majd miután elbúcsúztunk Marcus-tól, a kastély felé lépkedtünk.
***
- Sikerült visszatalálni? - fogadott minket egy roppant idegesítő hang, amint a kastélyba léptünk. Frics. Franc egye meg! Hogy lehet ez az ember mindig ott ahol mi?!
- Igen - bólintott Zayn hamis vigyorral az arcán.
- Az igazgatónőhöz! Most! - kiáltotta Frics, majd karjainkat megragadva húzott minket maga után. Itt mindenkinek az a szokása, hogy rángat minket? - Professzor asszony! Ezeket a tiltott rengetegből láttam kijönni - nyitott be kopogás nélkül Minerva irodájába. Az említett, csak ránk nézett, majd Frics felé fordult.
- Menjen nyugodtan a dolgára, Frics. Bízza csak rám őket - Frics undorító vigyorral az arcán távozott, s nekem kedvem lett volna ott helyben kinyírni - Mi történt?
- Majdnem átváltozott, mert Niall dühbe gurította - rántottam meg a vállát Zayn, mintha csak a holnapi programját tárgyaltuk volna meg.
- Ez igaz? - nézett rám. Én csak szégyenkezve lehajtottam a fejem. Más tudta is a választ. Nem volt szükség szavakra. Szégyelltem magam, amiért nem tudtam uralkodni magamon.
- De nem bántott senkit! A hangsúly a majdnem-en van. Ott voltam, és elkaptam, mielőtt kárt tett volna valakiben.
- Vigyázzanak jobban - mondta Minerva aggodalmasan de mégis határozottan - Most pedig menjenek. És örüljenek, hogy ennyivel megúszták!
- Ez meleg volt - sóhajtott Zayn drámaian, mikor már a klubhelyiség felé tartottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése