2. Évad: 10. Fejezet: Szerinted kell ennél több?

Sziasztok! Íme ismét egy pinduri rész, de a kövi izgalmasabb és hosszabb lesz! Szerdán hozom, és már csak öt rész+az epilógus van hátra! Jó olvasást!

- Egy kis figyelmet kérnék! - csendül fel Minerva hangja az ajtó mögül - Ma visszatér hozzánk egy diák, aki magánügyi okokból kifolyólag kihagyott egy fél évet. Ma visszatér ugyanabba a házba melybe beosztottuk már őt. Kérek mindenkit, hogy ne bántsa őt múltja miatt! Roxanne! Kérlek gyere be! - kiált, s az ajtó kitárul előttem.
kissé félve, apró léptekkel indulok meg a mardekár asztala felé, ahol már vadul integet Zayn, Harry és Louis. Érzem magamon az egész terem tekintetét. Mi a frászt bámulnak? Na jó, ez hülye kérdés, hiszen úgy tudták meghaltam! De akkor se kellene így megbámulniuk!
- Sziasztok - ülök le Zayn és Louis közé és egy-egy ölelésbe vonom őket. Harry velem szembe ül, mellette pedig vajon ki? Naná hogy Regina!
- Mizu csajszi? - kérdi Harry, miközben egy hatalma csirkecombot kezd el nyammogni. Én is magamhoz veszek egyet, majd beleharapva válaszolok. Ha ő így akkor én is!
- Semmi. Veled? - kérdem, majd egy újabb falatot kezdek el rágni. Harry is követi példámat, majd leöblítve egy pohár vízzel megszólal.
- Hiányoztál ám! - vigyorog - Amúgy meg....Te most kifigurázol engem? - kapja kezét szívéhez, mire akaratlanul is felnevetek - Ez szörnyen fáj - kezd bele a röhejes műsírásba, én pedig még jobban kezdek nevetni. -könnyeim kicsordulnak, s ha Zayn nem tartana meg, tuti leesék.
- Elég - nyögöm ki nehezen a nevetéssel küszködve, ami sajna újra rám tör. Ám, abba is marad amint meghallom a legirritálóbb hangot a világon. Ez nem tudja befogni a száját?!
- Befejeznéd?! Kurvára undorító vagy! - csattan fel nyávogós hangján. A nevetésem megszakad, a többiek pedig feszülten várják, mit is fogok tenni.
Vajon megéri őt itt és most megölni, kockáztatva ezzel a kirúgásomat? Egyértelműen nem! Nem hagyhatom eluralkodni magamban a vadállatot! Érzem Narina jelenlétét, ami valahogy kezd megnyugtatni. Felpattanok, és már rohanok is az én imádott tigrisem felé.

Liam Payne szemszöge:

Elcsesztem. Megint. Mostanában mindent elcseszek. Ha így folytatom tényleg elvesztem őt, és azt nem szeretném. Ő életem szerelme! Érte képes lennék meghalni, ha azzal megmenthetem őt.
Felpattanok amint kirohan, s a nyomába eredek. Lábaim sebesen visznek utána, ám túl gyors tempót diktál. A tiltott rengeteg felé fut, s ekkor meglátom Narina-t. Hát ezért jött ki. Ráborul Narina-ra, s vállai rázkódni kezdenek. Sír?
Gyorsítva tempómon, immár futok fel, majd mellé érve kezemet vállára teszem.
- Hé! - emelem fel fejét - Jól vagy?
Választ nem adva borul karjaimba, s tovább zokog. Narina rádől a lábamra, fejét Roxi lábán támasztja meg. Nyugtatólag kezdem simogatni hátát. Fogalmam sincs mi a baja, de tudom, bármi is az kiborította őt.
- Mi történt? - kérdem tőle miután zokogása alább maradt. Fejét felemeli, míg könnyektől csillogó szemeit rám emeli.
- Majdnem átváltoztam - hanga megremeg - Én ezt nem tudom kezelni Liam! Ez túl sok! Gyenge vagyok!
- Nem vagy gyenge - vágok közbe - Te vagy a legerősebb nő akit valaha ismertem!
- Dehogy vagyok! - vágja rá, majd ismét keserves zokogásba kezd. Ismét magamhoz ölelem, majd fülébe kezdek suttogni.
- Erős vagy, dögös, kedves, okos és iszonyatosan tudsz szeretni. Szerinted kell ennél több? Nem. Akkor meg? Légy magabiztos és fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy!
Már nem zokog. Erősen ölel, majd pár perc múlva csak egyenletes szuszogását hallom. Elaludt. Karjaimba kapom, majd a kastély felé lépkedek vele. Felviszem a griffendél klubházába, majd az ágyamba lefektetve hagyom magára. Hadd pihenje ki magát, hiszen rá fér.

2. Évad: 9. Fejezet: Saját magad miatt veszítesz el!

Sziasztok! Ez egy nagyon pinduri rész, de hamarosan vége a történetnek, így pénteken jön a kövi! :D

Hagyjatok nyomot! :D 

Augusztus harmincadika. Holnap Liam-ék már a vonaton lesznek úton a roxfort felé. Hogy én hol leszek? Fogalmam sincs. Valószínűleg itt a régi házunkban. Apámmal minden kapcsolatot megszakítottam. Hiába fenyegetett, miszerint megöl körülöttem mindenkit. Ő még nem tudja hogy már át tudok változni. Bizony. Louis-szal egyre jobban haladunk és már bármikor át illetve vissza tudok változni. Klassz mi?
- Gyere velem - szólal meg Liam. Épp a hátsókertünkben fekszünk élvezve a napsütést. Rákapom tekintetemet.
- Nem lehet.
- Miért?
- Minden rossz ott kezdődött. A többiek pedig utálni fognak. Regina pedig..
- Minden jó is ott kezdődött. A többiekkel, legfőképp Regina-val, ne törődj! Mi tudjuk az igazat és csak is ez számít!
Végül is...van benne valami. Elvégre...biztosan itt akarok én maradi? Hagyni hogy ők egyedül legyenek? Az kizárt. Marcus bármikor rájuk támadhat, és innen nem tudom őket megvédeni. Nem azt mondom, hogy kételkedek Derek és Zayn képességeiben, de nyugodtabb lennék ha én is velük lennék. Noha Liam jól ért a mágiához, Marcus ellen nincs esélye. Ismerem őt és minden egyes kis rezdüléséből tudom, mire gondol! Az idő alatt míg vele voltam, mindent jól megfigyeltem. És ez nem hátrány.
- Nem hagysz békén míg nem mondok igent, igaz? - nézek rá legyőzötten. Hatalmasat bólint, mire sóhajtok, majd a fűre visszadőlve kimondom a már oly régóta várt igent. Liam örömében csókot nyom ajkaimra, majd fejét hasamra téve pihen tovább.
Ismét feltört bennem az az érzés, hogy minden olyan nyugodt. Túl nyugodt. Fogalmam sincs Marcus mire készülhet. Lehet rossz ötlet volt így ott hagyni? Hiszen lehettem volna amolyan "kettős ügynök" is. És emellett még Leila-val is beszélhetnék még. Őt sem láttam azóta. Fogalmam sincs mi lehet vele. Muszáj bevallanom, hogy hiányzik. Jókat beszélgettem vele, és neki köszönhetem hogy még az vagyok aki. Ha ő nincs, én már rég megőrültem volna. Hisz' annyi mindenen mentem keresztül már. Megtudom, hogy árva vagyok, boszorkány. Majd kiderül hogy egy elem is, hogy van testvérem. Majd megtudom, hogy az apám él, és ő az elemek gyilkosa. Aztán megtudom hogy avatár vagyok. Elhagyom Liam-et aki összejön Regina-val, majd mikor megtudod hogy alakváltó vagyok, akárcsak Louis, visszamegyek hozzá és most itt vagyok. Szép mi? Vajon mi derül majd ki? Én már rég elvesztettem azt a bizonyos fonalat. Fogalmam sincs, hogyan fogom legyőzni Marcus-t. Vagy hogy egyáltalán le fogom-e. Hiszen ez nem kis melónak ígérkezik. Megölni a saját apádat, aki meg téged akar megölni. Érdekes az biztos. Mint egy rossz szappanopera.
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdi. Fejemet felé fordítom, majd szemeibe nézve válaszolok.
- Csak az eddig történteken - mondom - Annyi mindenen mentünk már keresztül. Csoda, hogy még nem őrültünk meg.
- Bizony - nevet fel, majd egy szelíd csókban részesít - Hogy álltok Louis-szal?
Na, témánál vagyunk! Az utóbbi időben Louis-szal egyre szorosabb lett a kapcsolatunk, amit Liam nem néz ó szemmel. Szerinte Louis-nak nagyon is tetszek, mint nő, éppen ezért meg akar szerezni magának. Hülyeség. Többször is hangoztattam már neki, hogy csak arátok vagyunk, ám szavaim süket fülekre találtak.
- Egész jól - mondom - A telihold még mindig gondot okoz, de szerinte még egy két hónap és semmi baj nem lesz - folytatom félve. nehezen viseli hogy egy másik pasi tanít engem, ráadásul néha muszáj intim dolgokat tennie. Mint például megfogni egyes testrészeimet, hogy le tudjon nyugtatni. Vagy magához ölelnie és a többi. Jó engem is idegesítene, ha mondjuk Liam-mel tenné ezt valaki, de ugyanakkor meg is érteném hogy ez sajnos szükségszerű. De Liam ezt nem képes megérteni, és félek, idővel ez majd a kapcsolatunk végét jelenti majd.
- Remek - horkant egyet gúnyosan, majd már fel is állna, ám én megállítom. Ráülök a csípőjére s immár vértigrisként nézek szemeibe.
- Fejezd már be! - fogom le mellkasánál fogva, s úgy kiáltok rá - Mikor érted már meg, hogy csak téged szeretlek?!
Liam ijedten néz rám. Megértem, hogy fél. Én is félnék, ám muszáj valahogy meggyőznöm őt afelől, hogy számomra Louis csak egy barát! Ha a szép szó nem hat, akkor talán ez segíteni fog!
- Nem tehetek róla, hogy féltékeny vagyok! - vág vissza erőteljesen - nem akarlak újra elveszíteni - halkul el a hangja. Felhorkantok, majd leszállva róla visszaváltozok. Elindulok a ház felé, ám még visszanézek.
- Ha így folytatod - kezdem - Saját magad miatt veszítesz el! - ezzel bemegyek, egyenesen fel a régi gyerekszobámba...


Leila szemszöge:


- Mi az hogy nem tudod hol van?! - kiáltja magából kikelve Marcus. szemei szinte égnek a dühtől, mely felém és Roxanne felé irányul. Egy percre sem mutatom ki félelmemet, pedig lábaim remegnek. Légzésem szapora, szívem pedig vadul kalapál.
- Fogalmam sincs hova tűnhetett - motyogom még mindig tartva a szemkontaktust. Roxanne már két hónapja eltűnt, s noha pontosan tudom hová mehetett, semmiféleképpen sem fogom ezt megosztani magával a sátánnal.
- Fergie? - néz az egyik talpnyalójára - Te sem láttad?
- Nem uram - mondja kimérten. Elfintorodok azon, hogy mennyire isteníti ezt a férfit. Tény, hogy jóképű, és azt is tudom hogy Fergie-nek pont az ilyen férfiak jönnek be, de azért figyelembe vehetné, hogy ez a férfi maga a megtestesült gonoszság!
Kíváncsiak vagytok, hogyan kerültem ide, ha gyűlölöm őt? Nos, fiatal és hiszékeny voltam. Marcus elhitette velem, hogy segít boszorkánnyá válnom, miután a roxfort-ból kidobtak. Azt mondták a szüleimnek, hogy fekete mágiát észlelnek bennem, ezáltal kirúgtak. A szüleim megijedtek s kidobtak engem otthonról. Marcus talált rám az egyik sikátorba bolyongva. Felajánlotta a segítségét, én pedig belementem. Így kerültem...egyenesen a pokolba, ahonnan sajnos nincs kiút....

2. Évad: 8. Fejezet: Apa

Hi! Itt az új rész! 

Hagyjatok nyomot! :D

- Eressz el! - kiáltom s még tovább ráncigálom magamat. Ám Liam, mint akinek meg sem kottyan, felemel, majd egészen a MI házunkig visz. Zayn és Derek, Louis-t fogják le, majd hozzák utánam. Tovább kapálódzok, ám haszontalan. Liam kinyitja az ajtót, majd a nappaliba megyünk át. Hirtelen torpanok meg, s csukom be számat. Az emlékek megrohamoznak, én pedig semmit sem tehetek ellene. Fejembe kúszik a kép, ahogy Marcus lefogja anyát. Ahogy végez vele és apával. Ahogy Derek tehetetlenül végig nézi velem együtt. Majd ahogy Marcus felém hajol. Kicsi Roxanne. Szemeim megtelnek könnyekkel, s ekkor kiszúrok valamit a velem szemben lévő könyves polcon. Kirántom magam Liam fogásából, s a polc felé lépkedek. 
- Roxi? - szólít meg Liam óvatosan, majd már indulna utánam, de Derek megálltja. Hálás vagyok neki ezért. hiszen ha Liam lefog, nem fogom megtudni mi is az, amit kiszúrtam.
Leveszem a polcról a vaskos könyvet majd kinyitom. Tökéletes, éles szemeimnek köszönhetően kinyitom a közepén, ahol meg is találom a fehér borítékot. A könyvet leteszem, majd kinyitom a borítékot. Mindenki feszülten várja, mit is fogok tenni. Kiveszem a benne lévő levelet, majd hangosan olvasni kezdem.

Kedves Roxanne!

Ha ezt a levelet olvasod, már biztosan sok dolgon keresztül mentél. Tudhatod már, hogy avatár vagy, hogy alakváltó és hogy roppant fontos Marcus-nak. Nyilván tudod, hogy ő a vérbeli apád, de ez ne befolyásoljon! Megpróbál majd elválasztani a testvéredtől, Zayn-től és Liam-től. Ne engedd! Egyetlen célja ezzel, hogy befolyásoljon, ezáltal a végső összeroppanásig hajszoljon. Ha ez megtörténik, az erőd elhatalmasodik feletted, s végül belehalsz. Ezután pedig a legközelebbi rokoné az erő. Marcus-é. Ez az egy dolog hajtja. Az ok, amiért megölte Derek apját, nem más mint hogy megkaparintsa anyádat. Mivel nem sikerült, bosszút forral. Ennek egyik főbb áldozata te vagy. Nyilán rájöttél, hogy csak akkor tudod irányítani ezt a rengeteg erőt, a Liam veled van. Nélküle képtelen vagy uralkodni. Ő a te biztos pontod. Maradj vele, szeresd, és ne engedd Marcus-nak hogy szétszedjen titeket!  Hallgass a bátyádra, ő segít!

Ölel, és szeret: Anya és Apa....

A levél kiesik a kezemből, én pedig összerogyok. Hazudott! Hazudott nekem! Most mit vagy meglepődve?! Férkőzik fejembe ez az egy mondat. Miért is vagyok meglepve? Pont egy gyilkostól vártam jó dolgokat? Pont tőle? Elment az eszem.

Apa. Azt írták apa. Hát mégis a lányának tekintett engem. Szeretett! Ő az apám! Nem érdekel a vér. Ő az aki szeretett engem, míg a saját apám csak az erőmre hajt. Hát azt lesheti!

Eltökélten pattanok fel, majd a kisebb társaságra nézek. Szememet végigfuttatom rajtuk, majd színt vallok.

- Sajnálom - kezdem - Sajnálom, hogy ilyen könnyen bedőltem neki. Sajnálom, hogy megjátszottam a halálomat, hogy ellenetek fordultam!

- Miért? - kérdi Zayn - Ilyen könnyen eldobtál minket, de miért?

- Azt mondta, amikor Liam-et elküldtem, hogy....hogy - kezdek neki ismételten - hogy megöl titeket, ha nem állok mellé. Szüksége volt rám, tudtam nem öl meg, és segít nekem. Azt ígérte nem bánt ha vele vagyok! Miattatok tettem! Azt mondta végignézeti velem ahogy egyesével végez veletek! - fakadtam ki, s könnyeim is utat törtek maguknak - Ti mit tettetek volna?!

- Valószínűleg ugyanezt - feleli halkan Zayn, majd elmosolyodik és kitárja karjait - Gyere már ide te bolond!

Könnyeim még jobban megerednek, s sírva borulok Zayn karjaiba. Karjait körém fonja, puszit nyom a hajamba, majd nyugtatni kezd.

- Annyira szeretlek! - mondom, s még jobban szorítom őt. Mélyen belélegzem illatát, majd amint megnyugodok Derek karjaiba csapódok át.

- Szeretlek húgi! Soha többet ne hagyj el engem! 

- Én is szeretlek! Sajnálom! - motyogom, sírásom csillapodik, s érzem, megnyugodtam. Percekig ölelem még szeretett bátyámat, majd lassan elengedve Liam-re nézek. A többiek komótosan kisétálnak, így ketten maradunk. Csendben fürkészük egymás tekintetét. Nem bírom tovább, s karjaiba vetem magam. Hatalmas erővel szorítom őt magamhoz, s ismét sírni kezdek.

- Shh - nyugtat. Hátamat simogatja, mire libabőrös leszek. Érintése nyomán felforr a bőröm, így hozva nekem megnyugvást. Felpillantok rá, majd beszélni kezdek.

- Sajnálom! Szörnyű volt látni, mikor rátaláltál arra a lányra! Annyira sajnálom!

- Én is sajnálom! Csak a szüleim miatt voltam Regina-val! Esküszöm semmit nem érzek iránta! Csak irántad! - mondja, mire szívem heves tempót kezd el diktálni.

- Szeretsz még?

- És te?

- Örökké - motyogom. Liam elmosolyodik, majd ajkait enyéim ellen nyomja. Keze fenekemre csúszik, míg én haját túrom. Ajkai hevesen mozognak enyéimen, s szinte felfalják azokat. Nyelve betör a számba, majd heves táncba kezd enyémmel. Egyre hevesebb lesz csókunk, s mindketten egyre többet akarunk. Érzem a vágyat testében, mozdulataiban, főleg mikor csípőjét nekem nyomja. Megérzem merevedését nőiességemnél, ezáltal felnyögök. Ő válaszul csak belemosolyog szenvedélyes csókunkba, majd megmarkolja fenekemet. Ismét felnyögök, majd viszonzom e gesztust. 

- Te most megmarkoltad a fenekem? - szakad el tőlem, s szemöldök ráncolva néz rám. Vigyorogva bólintok, majd egy puszit nyomok ajkaira.

- Az enyém vagy?

- Csak a tiéd te őrült boszorkány! - mosolyog, majd kezeinket összekulcsolva indulunk meg az ajtó felé, ám megtorpan - Nem nézel körül? 

Nemlegesen megrázom a fejemet. Nem vagyok elég erős még ehhez. Idővel biztosan megteszem, de nem most. Még nem.

Kimegyünk az ajtót, Liam bezárja utánunk, majd hozzájuk megyünk át. Ajtajuk előtt megtorpanok, ám Liam tovább húz. Belépünk, majd a nappali felé megyünk, ahol mindenki tartózkodik. Amint Liam szülei és Nicola észrevesz, a mosoly lefagy arcukról, helyét pedig gyűlölet veszi át.

- Ez meg mit keres itt? - néz rám megvetéssel Karen. Szavai tőrként hasítanak szívembe, s kevés hiányzik hogy sírni kezdjek, ismét.

- A barátnőm és akkor jön amikor kedve tartja! - felel Liam csípősen, majd leül a kanapéra Niall (!) mellé, és ölébe ránt.

- Jó újra látni Hale - mosolyog rám Niall. Szemeim elkerekednek, mire nevetni kezd. Mi olyan vicces?

- Niall jóban van velünk - magyarázza Ruth, akit csak most veszek észre. Mosolyogva pattanok fel s ölelem magamhoz a régen látott lányt. Utána rögtön Perrie felé veszem az irányt, majd beszélgetni kezdünk. A Payne szülők és Nicola elhagyják a helyiséget, így már nem érzem magam feszélyeztetve. A hangulat tökéletesebb nem is lehetne. Csak egy kérdés tudja elrontani kedvünket. Meddig lesz ez így?

2.Évad: 7. Fejezet: Tűnj el onnan vagy meghalsz!

Hi! Íme az új rész! Hagyjatok nyomot! :D

- Louis?! - nézek az előttem álló végzős diákra kikerekedett szemekkel. Ez nem lehet igaz! Ha nem a saját szememmel látnám őt, el sem hinném. A nagy Louis Tomlinson egy vérfarkas? Na ne! Ez ugye csak egy rossz vicc?
- Roxanne - bólint, majd megöleli Miranda-t - Jó újra látni!
- Téged is! - mosolyog rá Miranda - El voltál ám veszve!
- Sok dolgom volt - mondja majd rám néz - Szóval tegnap változtál át először?
- Igen - bólintok - Te vérfarkas vagy? - nem bírom ki így felteszem a kérdést. Muszáj tudnom, elvégre nem mindegy, hogy ki fog engem tanítani.
- Igen - mosolyog - De most ne velem foglalkozzunk! Milyen volt? Mondd el mit éreztél közben?
- Hát...sikítottam. Fájt. Nagyon. Úgy éreztem menten szétrobban a fejem. Majd a fogaim és a kezeim is fájni kezdtek. Azt hittem szétroppan az állkapcsom. Majd a fájdalom enyhült és azt hiszem elájultam - fejezem be rövidke kis történetemet. Szörnyű visszaemlékezni. Még mindig érzem a fájdalmat, de nem ez a legrosszabb. Hanem a tudat, hogy nem vagy ura önmagadnak. Nem tudod irányítani a tetteidet. Nem tudsz önállóan dönteni. Kiszolgáltatott lettél alig egy perc alatt.
- Hát - kezdi Louis - A fájdalom még sokáig jelen lesz. Mivel nem szokványos alakváltóról van szó így sokkal nehezebb dolgunk lesz. Nos. Az első lecke: légy dühös! Amennyire csak tudsz!
- Minek?
- Mert ha dühös vagy, felgyorsul a pulzusod és akkor robbansz! Nekünk pedig pont ez kell!
- Én azt hiszem jobb ha elmegyek - int Miranda, majd lassan elsétál. Figyelmemet ismét Louis-nak szentelem,majd igyekszem megtenni amit kért.
Felidézem életem legdühösebb pillanatait, ám semmi. Hiába erőlködök, a karmaim, agyaraim meg sem mozdulnak. Semmit nem érzek. De vajon miért nem?
- Nem megy - nyögök fel.
- Akkor gondolj másra! Mondjuk - gondolkodik el egy pillanatra - Liam-re! Hiszen szereted, tehát ha rá gondolsz a pulzusod az egekbe szökhet!
- Rendben...de ha átváltozom és megvadulok...hogyan fogsz..
- Nyugi! Nem vagyok kezdő így nem lesz gond - nyugtat - Csak csináld!
Bólintok, majd nekikezdek. Ha sikerült vele egyre többször kapcsolatot teremteni, akkor ez is gyerekjáték lesz, nem?
Megjelenik előttem Liam arca, teste. Látom ahogy mosolyog, hallom a hangját amint kiejti a nevemet csodásan ívelt ajkain. Roxanne. Csodásan hangzik! éloldalas mosoly kerekedik ajkaira, majd kacsint egyet. Hatalmas barna szemeiben elveszek, s már nem is figyelek másra. Csakis a szemeire. Csak arra!
Szépen ívelt ajkai könyörtelenül hívogatják magukhoz enyéimet. Sóvárgok csókja után. Kell nekem! Olyan mint valami féle drog. Az a fajta drog amit kizárólag nekem készítettek! Egyedül nekem!

A várt hatás nem várat magára sokáig. Pulzusom megemelkedik, a levegőt pedig egyre gyorsabban veszem. Szívem hevesen dobog, a fájdalom pedig átveszi az uralkodást testem felett. Sikítok, majd térdre rogyok. Kezeimet fejemre tapasztom, hátha enyhül a fájdalom, ám inkább csak erősödik. Érzem amint körmeim karmokká vállnak. Fogaim helyére két szépen ívelt agyar kerül, a fájdalom pedig elmúlik.
Ölnöm kell!

- Roxanne! - hallok meg egy igencsak távoli hangot - Hallasz?! Roxanne nyugodj meg! Én vagyok az Louis!
Louis, Louis, Louis. Kattog agyamban ez az egy név. Fejemet a hang irányába kapom, és ott áll velem szemben. Szemeiben kisebb félelmet látok, ám magabiztosan áll előttem. 
- Roxanne nyugalom! Gondolj másra! Az édesanyádra, Derekre vagy Zayn-re! - kiáltja nekem hevesen gesztikulálva. Agyam lassan fogja fel amit mond, és már cselekedek is. Először anyára gondolok, de csak még dühösebb leszek. Derek gondolata sokkal nyugtatóbban hat rám, ám még ez sem az igazi. 
Fejembe akaratlanul is bekúszik Liam arcának képe. Szívem ismét felpörög én pedig semmit sem tudok tenni ellene. Torkomból éles sikítás, nem is, üvöltés szökik fel, majd bevetem magamat a fák sűrűjébe. Még hallom magam mögött Louis kiáltásának foszlányait, ám nem érdekel.  
Csak futok és futok. Hogy merre azt még én sem tudom. Élvezem ahogyan a meleg levegő arcomba csapódik. Ahogy lábaim repítenek engem egyre távolabb attól az embertől akit az apámnak merek nevezni. Élvezem a szabadságot! Hogy senki nem mondja meg mit tegyek. Hogy a magam ura vagyok. És bevallom, tetszik. Tetszik hogy egyedül vagyok. Hogy én döntök. Bár mindig így lenne.

Mikor meglátom az ismerős házakat azonnal feleszmélek. Ez a mi házunk. Egészen Wolverhampton-ig futottam volna?! Jó tudni hogy erre is képes vagyok!
- Vajon merre járhat? - hallok meg egy igencsak ismerős hangot a szomszéd házból. Ez Derek! De mit keres itt? Azt hittem nem jönnek haza a nyári szünetre.
Közelebb merészkedem, s csak ekkor érzem meg, hogy agyaraim és karmaim eltűntek. Tehát Derek-re kell gondolnom. A hangjára kell koncentrálnom. Szükségem van rá ahhoz hogy épelméjű maradhassak!
- Még a tiltott rengetegben kell lennie - hallom meg a választ, és az ablakon át nézve azt is megtalálom szemeimmel, aki mondta. Ruth.
Még most is gyönyörű. Eszméletlenül szép, én pedig csak remélni tudom, hogy egyszer olyan lehetek, mint ő. Derek pedig büszke lehet arra, hogy Ruth az övé. Tökéletes páros. Ruth a kissé huncut, kedves lány és az én jószívű, önfeláldozó, eszes bátyám. Tökéletes!
- Biztosan - helyesel egy másik hang. Egy hang, amelyet ezer közül is felismernék. Liam! 
Szemeimet tovább vezetve észre is veszem őt, mellette pedig Zayn foglal helyet. Haja hosszabb lett, mint volt, ám még mindig felállítva hordja. izomtrikója tökéletesen tükrözi mennyit edzett az évek alatt. És megérte. Még most is csorog a nyálam ha ránézek. Sőt! Elég csak rágondolnom izmos karjaira, mellkasára és rögtön elolvadok. Különös, nem?
- Meg kell keresnünk őt - szólal meg ismét Derek. Arca gondterhelt és nyúzott. Nyilván álmatlan éjszakák tömkelegét tudhatja maga mögött, így ezen nem csodálkozom. Miért is tenném? Hisz' én okoztam neki ezt is. Úgy ahogy minden más rosszat is. Szörnyű vagyok!
- Roxanne! - kiáltja egy visszafogott hang a mögöttem lévő erdő sűrűjéből kilépve. Hátrafordulok és egy kissé zilált Louis-szal találom magamat szemben. Szemeim szikrákat szórnak, és nem kell zseninek lennem, ahhoz hogy tudja, dühös. Nagyon dühös. De mégis miért? Semmi köze nincs hozzám! Én nem kértem a segítségét! 
- Mi az?
- Gyere már el onnan, még meghallanak! - kiáltja, s ekkorra már kék szemei inkább aggodalmat sugallnak. Féltene engem?
Engedelmeskedve kérésének, ellépek a ház falától, majd felé lépkedek, ám ekkor nem várt dolog történik. Hátulról valaki elkapja a karomat, leszorítja, majd a ház felé kezd húzni. Ütöm, rúgom támadómat, ám ekkor megérzem illatát.
- Liam eressz el! - kiáltom, s látom ahogy Louis felénk közeledik, ám Derek és Zayn lefogja - Eressz! - üvöltöm, s érzem, a pokol ismét el fog szabadulni. Körmeim, fogaim és fejem fájni kezdenek. Ismét üvöltök egyet, s ekkor már Liam is elenged, de késő.
- Roxi? - lép elém, s éppen megfogná arcomat ám ekkor ránézek. Átváltoztam. Szemében megcsillan az én szemem. Vérvörös.
- Tűnj el onnan, vagy meghalsz! - kiált rá Liam a még mindig előttem álló Liam-re. Nem habozik, azonnal hátrál pár lépést, s ekkor minden világossá válik előttem. Fél. Fél tőlem!
Ismét fél tőlem, s ismét megvan rá minden oka. Egy szörnyeteggé váltam, és már magamat sem tudom uralni. Erőim kezdenek elhatalmasodni rajtam, s érzem közel a vég. Olyan hamar vége lesz mindennek ahogy elkezdődött. 
- Roxi? - lép felém egy lépést, ám ekkor én hátrálok meg. Nem bírom. Nem tudom elviselni, hogy fél tőlem. Pont ő. Ő aki a mindent jelenti számomra. Az életet. A fényt. Mindent!
- Roxanne ne merészeld! - kiált rám Derek és Zayn egyszerre, ám csak megrázom a fejemet, majd hátat fordítva kezdek futni az erő felé. Vagyis inkább kezdenék.
- Ne! - kapja el a derekamat Liam, s csak ekkor érzem meg mekkora erő is lakozik ebben a testben. Szinte már szokatlanul sok. Hiába ráncigálom magamat, ő megtart mindenféle erőfeszítés nélkül. Hogy csinálja?!

2. Évad: 6. Fejezet: Exmemoriam!

Sziasztok! Sajnálom a késést, de fellépések hegyén vagyok túl! Íme itt van a következő rész! Hagyjatok nyomot! :)

- Miért eddig ki állt az utadban? - kérdi érdeklődve.
- Az apám. Marcus Hale.
- Oh - lepődik meg - Én úgy tudtam, hogy ő is meghalt az elemek elleni merényletben.
- Az érdekes lenne mivel hogy ő tette - mosolyodok el gúnyosan - Képes volt megölni az anyámat és a féltestvérem apját. A nőt akit szeretett és az öccsét! Egy gyilkos! Épp emiatt képtelenek engem elfogadni Liam szülei. Szerintük ha én nem lennék anyáék még mindig élnének!
- Te jó ég! Sajnálom nem tudtam róla!
- Nem a te hibád!
- De akkor miért vagy vele?
- Ultimátumot adott. Ha mellé állok megtanít uralni az erőmet és nem fogja megölni Liam-éket.
- Ez szánalmas!
- Az - bólintok beleegyezően - Mennem kell. Még azt hiszi megszöktem - állok fel majd az ajtó felé indulok.
- Szerzek valakit aki meg tudja neked tanítani az alakváltással kapcsolatos dolgokat. Idetalálsz holnap háromra?
- Persze - mondom, majd kilépek az ajtón - Szia!
- Szia!

Futva teszem meg az utat a főhadiszállásig. Az ajtón halkan osonok be majd megyek fel a szobámba. Belépve az említett helyiségbe azonban nem sok kell hogy sikítsak.
- Mit csinálsz te itt? - vonom kérdőre apát aki az ágyam szélén ül.
- Inkább beszéljünk arról hogy te merre voltál - mondja kimérten.
- Sétáltam - hazudom szemrebbenés nélkül. Mélyen belenéz a szemembe, majd tekintete meglágyul. Bevette.
- Rendben - áll fel - Akkor jó éjt - mondja, majd puszit nyom a fejemre és kimegy. Undorodva törlöm le homlokomról még nedves pusziját, majd miután elvégeztem dolgaimat a fürdőben, nyugovóra térek.


Reggel a nap vakító sugaraira ébredek, melyek arcomat simogatják. Nyújtózkodva állok fel, majd az aznapi szettemet kiválasztva vonulok a fürdőbe készülődni.
- Reggelt - mondom mikor belépek a konyhába. Felkapok egy almát, majd már ott sem vagyok.
Utam a tiltott rengetegben lévő kis házhoz vezet, ahol már vár rám Miranda és a titokzatos idegen.
Futva teszem meg a rövidnek nem igazán mondható utat, ám cseppet sem érzem hogy fáradt lennék. Lábaim szinte önálló életre kelnek. Megállva Miranda háza előtt kifújom magam, majd bekopogok. Alig pár másodperc múlva nyílik az ajtó és az említett személy lép ki rajta.
- Szia Roxanne!
- Szia - mondom - Készülünk valahova?
- Igen egy tisztásra. Ott fogunk találkozni a segítőnkkel és ott is fogtok majd gyakorolni - mondja, majd elindulunk. Egyre beljebb és beljebb megyünk még végül egy nagyobb tisztáshoz érünk, ahol szembe találom magamat a titokzatos segítőnkkel....

Liam Payne szemszöge:

- Beszéltél vele? - nézek rá Derekre, miközben a kviddicshez szükséges kesztyűt veszem fel. Igen, eddig úgy volt hogy nem játszom többet, de ezzel el tudom terelni a figyelmemet, még ha csak pár órára is. 
Ki sem kell ejtenem a nevét, hogy tudja kire is gondolok. Lehet ez furcsa, de testvérek. Még jó hogy tudja kiről van szó!
- Nem - rázza meg fejét - Nem volt itt. Nyilván sejtette, hogy keresni fogom őt.
- De legalább megpróbáltad - mondom, majd seprűmet felkapva megyek a pályára, hogy kezdetét vehesse a meccs. Vegyes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban, mivel épp egy meccs közepén voltam, mikor megjelent az addig "halott" Roxanne. Mi van ha most is megjelennek, ám ezúttal meg is ölnek valakit? Nyilván az egyik elemet fogják megtámadni, majd engem. Én vagyok Roxanne legfőbb gyenge pontja, és ezt Marcus is nagyon jól tudja. És pont ez a baj.
A pontokat egymás után szerezzük. Jelenleg vezetésre állunk a Mardekárral szemben, s reméljük ez így is marad. Meglátva a cikeszt egyből utána eredek, s ennek a lépésnek meg is lesz az eredménye. Pár perc kergetőzés után kezemben a ciksszel jelenek meg ismét a pályán, ezáltal pedig mi nyertünk. Mindenki egyesével gratulál a csapatból, amit mosolyogva köszönök meg. Visszavonulunk a sátrunkba, majd miután átöltöztünk talárjainkba, a kastélyba megyünk. Jó ízűen megesszük az elénk tett ételt, majd mindenki félre vonul. Én, személy szerint, Regina-t veszem célba. Kézen ragadom, s egy szó nélkül húzom magam után. Ki egyenesen a tó partjára, majd felé fordulva kezdenék bele mondandómba, ám mielőtt még megszólalhatnék, ajkait enyéimre nyomja. Vadul kezd csókolni, mintha azt hinné azért hívtam ki. Hát pont hogy nem. Undorodom magamtól, amiért ezt teszem Roxanne-el.
- Beszélhetnénk? - válok el Regina-tól, ezzel megszakítva csókunkat. Mocskosnak érzem magam emiatt, de sajna nincs mit tenni.
- Persze - mosolyog, majd kézen ragad és leülünk.
- Nézd Regina - kezdek bele - Én ezt nem tudom tovább csinálni. Egyedül amiatt voltam veled mert a szüleim kényszerítettek. Ne haragudj de én nem érzek irántad semmit - mondom - Szakítani szeretnék!
- Mi? - néz rám döbbenten - Akkor minden hazugság volt?
- Nem nem minden - próbálom menteni a menthetőt - Éleztem a veled töltött időt, de egyszerűen nem tudom elfelejteni Roxanne-t!
- Oh már értem. Már megint az a liba! Nem veszed észre hogy csak manipulálni akar téged?!
- Nem manipulál!
- Ó dehogynem! Az orrodnál fogva vezet és még csak észre sem veszed! - kiáltja.
- Engem senki nem tud vezetni!
- Neki még is sikerült - mondja gúnyos mosollyal arcán - Tudja legalább hogy mi történt közöttünk? Hogy én vettem el a szüzességedet?
- Nem - sóhajtok.
- Akkor maradj velem és megígérem hogy sohasem tudja meg! - mondja. Ajkait ismét enyéimre nyomja, majd újra csókolni kezd. Ez a liba sosem akad mér le rólam? Rögvest elszakadok tőle, mire gonosz vigyor ül ki ajkára. Ezt nem engedhetem. Roxanne nem tudta hogy szűz vagyok, épp ezért nem kerülök bajba ha nem mondom el neki. Az lesz a legjobb ha egy kicsit belepiszkálok Regina fejébe!
- Exmemoriam - kiáltom miközben pálcámat Regina felé tartom....

2.Évad: 5.Fejezet: Az utolsó

Sziasztok! Íme a legújabb rész, ami ismételten rövid lett :(

Hagyjatok nyomot!

Roxanne Hale

A napok rettentő gyorsan haladnak, s már június huszadikát írunk, vagyis elkezdődött a nyári szünet. Napjaimat a hiányosságaim pótlása tölti ki. Egész nap varázsigéket magolok, illetve gyakorlok, majd bájitalokat főzök. Másnap pedig az erőmet fejlesztem. Nem egy furcsaságot vettem észre eddig magamon, s kezdek félni. Apa szerint ha jelentkezne még egy erőm, nem bírnám irányítani, s belehalnék. Nos, nagy valószínűséggel.
- Jól vagy? - ül le mellém a mólóra Leila. Az elmúlt időben szoros barátság alakult ki kettőnk között, s úgy érzem hogy miután vége lesz ennek az egésznek, akkor is megmarad.
- Nem - sóhajtok, s vállára hajtom fejemet.
- Hidd el idővel jobb lesz! - mosolyog halványan.
- Nem hinném. Liam utál engem!
- Dehogy utál! Egyszerűen csak ki van bukva mert nem vagy vele!
- És nem is leszek!
- Ezzel nem lesz jobb Roxanne! - emeli fel a hangját - Hagyd abba az önsanyargatást és menny vissza hozzájuk! Szállj szembe Marcus-szal, hiszen erősebb vagy mint ő! Most az egyszer kérlek hallgass a szívedre!
- Nem tehetem - rázom meg fejemet, majd felpattanok és az erdőbe vetem magam.

Csak futok. Nem tudom mennyi ideig. Tüdőm levegőért kiállt, míg lábaim pihenőért, de nem érdekel. Egyre messzebb futok a mólótól be az erdő sötét belsejébe. Úgy érzem az összes gondomat magam mögött hagyom. Mintha leperegnének rólam. Az adrenalin átjárja testem minden egyes porcikáját, ám ekkor egy ismeretlen érzés kerít hatalmába, ami megállásra késztet. Térdemre esek a fekete talajon, s levegőért kapkodok. Szívem háromszor akkora sebességet diktál mint kellene. Érzem hogy ez most nem az a szokványos átváltozás lesz. Fejem hasogat, végtagjaim sajognak. Érzem kiáltanom kell hogy tompítsam fájdalmamat ám nem enyhül. Lenézek kezeimre melyek sajognak, s ekkor érdekes dolog történik. Körmeim karmokkás változnak. Fogaim sajognak, majd pár pillanat múlva agyarak jelennek meg fogaim helyén. Üvöltve emelem fejemet az ég felé. A hold vörösen ragyog. Üvöltésem egyik emberére sem hasonlít inkább.....Narina-éra. Fejem előrebukik, karmaim és agyaraim eltűnnek és pedig lihegve adom át magam az édes öntudatlanságnak.

Miranda Chen:

Üvöltést hallok. Ám ez nem a szokványos fajta. Utamat a tiltott rengeteg felé veszem. Egyre beljebb és beljebb haladok mikor is egy ájult lányt pillantok meg. Ki lehet ő? Vajon ő kiáltott?
Közelebb lépve fordítom hátára amikor is meglátom a karján a jelet. Egy avatár! Méghozzá nem is akármilyen!
Karjaim közé kapom, majd utamat szerény kis házam felé veszem, mely a tiltott rengetegben van. Pár percnyi séta után már oda is érek, majd a házba lépve lerakom őt a kanapéra. A konyhában egy bögre teát készítek, amit a kanapé előtti asztalra teszek. Pár perc és felébred. Homlokát izzadságcseppek tarkítják. Nyilván ez volt az első átalakulása. Szegény lány. Fogalma sincs arról hogy mától kezdve a világ összes vadásza az ő vérére hajt.
Mocorgására kapom fel fejemet. Ijedten ül fel és pásztázza végig a szobát, majd tekintete rajtam állapodik meg. Bőre színeződni kezd, s még épp időben szólalok meg hogy leálljon.
- Hé hé hé! - nyugtatom - Nincs semmi baj! A nevem Miranda te pedig ájultan feküdtél az erdőben miután átváltoztál. Vadász vagyok.
- Mégis mire vadászol?
- Mától kezdve rád - vonok vállat, s láthatóan megrémítettem őt - Mi a neved?
- Roxanne Hale.
- Julia Hale ükunokája?!
- Biztosan - mondja eltűnődve - De ezt honnan tudod?
- Mindenki ismerte Julia-t. Ő volt az első alakváltó a Hale családban. A vadászok megölték.
- Miféle alakváltó?
- Hát tigris. Néhány különlegesebb avatár képes felölteni őrzőjének alakját. Köztük vagy te is. Az utolsó - suttogom ámulatba esve - Nem akarlak bántani. Én csak a vérfarkasokra hajtok de azt tudnod kell hogy mától kezdve az összes valamire való vadásznak a célpontja vagy.
- Szóval az erdőben...én - kezdi ám megakad - átváltoztam tigrissé?
- Még csak félig. Karmod és agyarad volt. Idővel teljesen át tudsz majd változni - mondom.
- Így már bárkit le tudok győzni? Még a legnagyobb fekete mágust is?
- Igen - bólintok, ám nem értem kérdését.
- Csúcs - húzódik ördögi mosoly ajkaira - Most már senki nem állíthat meg abban hogy Liam-mel legyek!

2.Évad: 4. Fejezet: Meg sem érdemli!

Sziasztok!
Íme az újabb rész! Remélem akik vártak rám, azoknak tetszeni fog!
Hagyjatok nyomot!


Csókunk lágy és szeretetteljes. Egyikünk sem sieti el a dolgokat, s ettől lesz igazán jó. Mindketten igyekszünk beleadni minden egyes érzelmünket ebbe a csókba, mintha ez lenne az utolsó. S tényleg az. Attól, hogy most elgyengültem, és hagyom, hogy megcsókoljon, még nem lesz minden tökéletes és szép. Én ugyanúgy maradok a szerepemben, melyben megpróbálom magamra haragítani őket, míg ő továbbra is játssza majd a szerelmes kisfiút.
Mert én tudom, hogy engem szeret és nem Regina-t. Csak rá kell nézni. Na meg persze az előbb vallott színt nekem.
- Mond hogy az enyém vagy! - súgja, miután elválunk - Mondd hogy szeretsz még! - simít ki egy kósza tincset az arcomból, miközben szemei fogva tartják enyéimet.
- Nem lehet - mondom, s nem csak neki fájnak ezek a szavak - Nem tehetem! A te érdekedben!
- Ez kurvára nem az én érdekem! - csattan fel, s egyúttal hátrébb is lép tőlem, majd hajába túr - Ha értem tennéd azt amit teszel, itt maradnál! Velem! Érted?! Nem hagynál el engem, majd tűnnél fel az életemben, mikor kedved tartja!
- Igazad van - felelem kissé ingerülten - Kár volt idejönnöm! Továbbléptél, én is ezt fogom tenni - kiáltom, majd hátat fordítok, s meg sem állok addig a bizonyos főhadiszállásig....


Liam Payne szemszöge:

Elcsesztem. Ismét. Mi az istenért nem tudom befogni azt a nagy számat? Miért kell nekem mindig megbántanom őt? Ingerülten hajítom el a hozzám legközelebb eső követ, ami hamar célba is ér a vízben. Csobbanó hangja egy kicsit megnyugtat, majd hátat fordítva a roxfortba indulok. Gondolataim ezerrel cikáznak az úton. Szeretem őt, nagyon. Tudom, hogy ő is szeret. Akkor mi az oka annak amit tett? Miért hagyott el? Miért állt Marcus mellé? Hisz' megölte az anyját! Könyörgöm, az ilyet nem felejti el senki egyik napról a másikra! Akkor neki hogy ment? Vagy csak megjátssza magát? Talán az is hazugság volt ami kettőnk közt volt? Nem tudom mit higgyek.

- Elcsesztem - huppanok le a mardekár asztalánál helyet foglaló Zayn és Derek közé. Kíváncsian pillantanak felém, míg én csak megrázom a fejem.
- Mit csesztél el már megint - ül le mellém Niall és Ruth.
- Itt volt. Beszéltem vele. Itt volt és én elüldöztem a hülyeségeimmel - értetlenül néztek rám így folytattam - Roxanne itt volt, én pedig azt mondtam neki hogy ha szeretne akkor nem hagyna el-
 Hogy te mekkora idióta vagy! - pattan fel Niall, miközben az arcomba mondja gondolatait - Felfogtad te egyáltalán mit is mondtál neki?!
- Attól még hogy belezúgtál Liam csajába még nem tehetsz meg akármit! - kel a védelmemre Zayn, amiért most kimondottan hálás vagyok.
- De a francba is! Meg sem érdemli! - kiáltja mire a teremben lévő összes diák ránk kapja tekintetét - Mi van? - néz rájuk kicsit se kedvesen, mire azok csak folytatják tovább amit eddig csináltak.
- Elég legyen! A húgomról van szó mégsem esek neki - mutat rám Derek - Minden jogom meglenne hozzá, mégsem teszem! És tudjátok miért nem? Azért mert Roxanne nem hülye! Ha tesz valamit, azt mindig okkal teszi! Ennek is megvolt az oka, hogy idejött. Mit mondott neked pontosan? - néz rám, én pedig felidézem a történteket, majd válaszolok.
- Azt mondta nem lehet velem méghozzá az én érdekemben.
- A te érdekedben?
- igen.
- Ezek szerint nem gonosz. Tehát nem áll Marcus mellett. Sőt! - vonja le a következtetést drága nővérem.
- Akkor már csak ki kell deríteni mi oka lehet rá hogy vele legyen - néz ránk Niall immáron lehiggadva.
- Talán az ereje miatt - mondom - Hisz' Marcus is avatár volt. Nyilván tud egyesmást a dologgal kapcsolatban.
- Ez jó gondolat - bólint Derek - Ha minden nap idejön, nyilván holnap is itt lesz. Beszélni fogok vele!