2. Évad: 10. Fejezet: Szerinted kell ennél több?

Sziasztok! Íme ismét egy pinduri rész, de a kövi izgalmasabb és hosszabb lesz! Szerdán hozom, és már csak öt rész+az epilógus van hátra! Jó olvasást!

- Egy kis figyelmet kérnék! - csendül fel Minerva hangja az ajtó mögül - Ma visszatér hozzánk egy diák, aki magánügyi okokból kifolyólag kihagyott egy fél évet. Ma visszatér ugyanabba a házba melybe beosztottuk már őt. Kérek mindenkit, hogy ne bántsa őt múltja miatt! Roxanne! Kérlek gyere be! - kiált, s az ajtó kitárul előttem.
kissé félve, apró léptekkel indulok meg a mardekár asztala felé, ahol már vadul integet Zayn, Harry és Louis. Érzem magamon az egész terem tekintetét. Mi a frászt bámulnak? Na jó, ez hülye kérdés, hiszen úgy tudták meghaltam! De akkor se kellene így megbámulniuk!
- Sziasztok - ülök le Zayn és Louis közé és egy-egy ölelésbe vonom őket. Harry velem szembe ül, mellette pedig vajon ki? Naná hogy Regina!
- Mizu csajszi? - kérdi Harry, miközben egy hatalma csirkecombot kezd el nyammogni. Én is magamhoz veszek egyet, majd beleharapva válaszolok. Ha ő így akkor én is!
- Semmi. Veled? - kérdem, majd egy újabb falatot kezdek el rágni. Harry is követi példámat, majd leöblítve egy pohár vízzel megszólal.
- Hiányoztál ám! - vigyorog - Amúgy meg....Te most kifigurázol engem? - kapja kezét szívéhez, mire akaratlanul is felnevetek - Ez szörnyen fáj - kezd bele a röhejes műsírásba, én pedig még jobban kezdek nevetni. -könnyeim kicsordulnak, s ha Zayn nem tartana meg, tuti leesék.
- Elég - nyögöm ki nehezen a nevetéssel küszködve, ami sajna újra rám tör. Ám, abba is marad amint meghallom a legirritálóbb hangot a világon. Ez nem tudja befogni a száját?!
- Befejeznéd?! Kurvára undorító vagy! - csattan fel nyávogós hangján. A nevetésem megszakad, a többiek pedig feszülten várják, mit is fogok tenni.
Vajon megéri őt itt és most megölni, kockáztatva ezzel a kirúgásomat? Egyértelműen nem! Nem hagyhatom eluralkodni magamban a vadállatot! Érzem Narina jelenlétét, ami valahogy kezd megnyugtatni. Felpattanok, és már rohanok is az én imádott tigrisem felé.

Liam Payne szemszöge:

Elcsesztem. Megint. Mostanában mindent elcseszek. Ha így folytatom tényleg elvesztem őt, és azt nem szeretném. Ő életem szerelme! Érte képes lennék meghalni, ha azzal megmenthetem őt.
Felpattanok amint kirohan, s a nyomába eredek. Lábaim sebesen visznek utána, ám túl gyors tempót diktál. A tiltott rengeteg felé fut, s ekkor meglátom Narina-t. Hát ezért jött ki. Ráborul Narina-ra, s vállai rázkódni kezdenek. Sír?
Gyorsítva tempómon, immár futok fel, majd mellé érve kezemet vállára teszem.
- Hé! - emelem fel fejét - Jól vagy?
Választ nem adva borul karjaimba, s tovább zokog. Narina rádől a lábamra, fejét Roxi lábán támasztja meg. Nyugtatólag kezdem simogatni hátát. Fogalmam sincs mi a baja, de tudom, bármi is az kiborította őt.
- Mi történt? - kérdem tőle miután zokogása alább maradt. Fejét felemeli, míg könnyektől csillogó szemeit rám emeli.
- Majdnem átváltoztam - hanga megremeg - Én ezt nem tudom kezelni Liam! Ez túl sok! Gyenge vagyok!
- Nem vagy gyenge - vágok közbe - Te vagy a legerősebb nő akit valaha ismertem!
- Dehogy vagyok! - vágja rá, majd ismét keserves zokogásba kezd. Ismét magamhoz ölelem, majd fülébe kezdek suttogni.
- Erős vagy, dögös, kedves, okos és iszonyatosan tudsz szeretni. Szerinted kell ennél több? Nem. Akkor meg? Légy magabiztos és fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy!
Már nem zokog. Erősen ölel, majd pár perc múlva csak egyenletes szuszogását hallom. Elaludt. Karjaimba kapom, majd a kastély felé lépkedek vele. Felviszem a griffendél klubházába, majd az ágyamba lefektetve hagyom magára. Hadd pihenje ki magát, hiszen rá fér.