2.Évad: 5.Fejezet: Az utolsó

Sziasztok! Íme a legújabb rész, ami ismételten rövid lett :(

Hagyjatok nyomot!

Roxanne Hale

A napok rettentő gyorsan haladnak, s már június huszadikát írunk, vagyis elkezdődött a nyári szünet. Napjaimat a hiányosságaim pótlása tölti ki. Egész nap varázsigéket magolok, illetve gyakorlok, majd bájitalokat főzök. Másnap pedig az erőmet fejlesztem. Nem egy furcsaságot vettem észre eddig magamon, s kezdek félni. Apa szerint ha jelentkezne még egy erőm, nem bírnám irányítani, s belehalnék. Nos, nagy valószínűséggel.
- Jól vagy? - ül le mellém a mólóra Leila. Az elmúlt időben szoros barátság alakult ki kettőnk között, s úgy érzem hogy miután vége lesz ennek az egésznek, akkor is megmarad.
- Nem - sóhajtok, s vállára hajtom fejemet.
- Hidd el idővel jobb lesz! - mosolyog halványan.
- Nem hinném. Liam utál engem!
- Dehogy utál! Egyszerűen csak ki van bukva mert nem vagy vele!
- És nem is leszek!
- Ezzel nem lesz jobb Roxanne! - emeli fel a hangját - Hagyd abba az önsanyargatást és menny vissza hozzájuk! Szállj szembe Marcus-szal, hiszen erősebb vagy mint ő! Most az egyszer kérlek hallgass a szívedre!
- Nem tehetem - rázom meg fejemet, majd felpattanok és az erdőbe vetem magam.

Csak futok. Nem tudom mennyi ideig. Tüdőm levegőért kiállt, míg lábaim pihenőért, de nem érdekel. Egyre messzebb futok a mólótól be az erdő sötét belsejébe. Úgy érzem az összes gondomat magam mögött hagyom. Mintha leperegnének rólam. Az adrenalin átjárja testem minden egyes porcikáját, ám ekkor egy ismeretlen érzés kerít hatalmába, ami megállásra késztet. Térdemre esek a fekete talajon, s levegőért kapkodok. Szívem háromszor akkora sebességet diktál mint kellene. Érzem hogy ez most nem az a szokványos átváltozás lesz. Fejem hasogat, végtagjaim sajognak. Érzem kiáltanom kell hogy tompítsam fájdalmamat ám nem enyhül. Lenézek kezeimre melyek sajognak, s ekkor érdekes dolog történik. Körmeim karmokkás változnak. Fogaim sajognak, majd pár pillanat múlva agyarak jelennek meg fogaim helyén. Üvöltve emelem fejemet az ég felé. A hold vörösen ragyog. Üvöltésem egyik emberére sem hasonlít inkább.....Narina-éra. Fejem előrebukik, karmaim és agyaraim eltűnnek és pedig lihegve adom át magam az édes öntudatlanságnak.

Miranda Chen:

Üvöltést hallok. Ám ez nem a szokványos fajta. Utamat a tiltott rengeteg felé veszem. Egyre beljebb és beljebb haladok mikor is egy ájult lányt pillantok meg. Ki lehet ő? Vajon ő kiáltott?
Közelebb lépve fordítom hátára amikor is meglátom a karján a jelet. Egy avatár! Méghozzá nem is akármilyen!
Karjaim közé kapom, majd utamat szerény kis házam felé veszem, mely a tiltott rengetegben van. Pár percnyi séta után már oda is érek, majd a házba lépve lerakom őt a kanapéra. A konyhában egy bögre teát készítek, amit a kanapé előtti asztalra teszek. Pár perc és felébred. Homlokát izzadságcseppek tarkítják. Nyilván ez volt az első átalakulása. Szegény lány. Fogalma sincs arról hogy mától kezdve a világ összes vadásza az ő vérére hajt.
Mocorgására kapom fel fejemet. Ijedten ül fel és pásztázza végig a szobát, majd tekintete rajtam állapodik meg. Bőre színeződni kezd, s még épp időben szólalok meg hogy leálljon.
- Hé hé hé! - nyugtatom - Nincs semmi baj! A nevem Miranda te pedig ájultan feküdtél az erdőben miután átváltoztál. Vadász vagyok.
- Mégis mire vadászol?
- Mától kezdve rád - vonok vállat, s láthatóan megrémítettem őt - Mi a neved?
- Roxanne Hale.
- Julia Hale ükunokája?!
- Biztosan - mondja eltűnődve - De ezt honnan tudod?
- Mindenki ismerte Julia-t. Ő volt az első alakváltó a Hale családban. A vadászok megölték.
- Miféle alakváltó?
- Hát tigris. Néhány különlegesebb avatár képes felölteni őrzőjének alakját. Köztük vagy te is. Az utolsó - suttogom ámulatba esve - Nem akarlak bántani. Én csak a vérfarkasokra hajtok de azt tudnod kell hogy mától kezdve az összes valamire való vadásznak a célpontja vagy.
- Szóval az erdőben...én - kezdi ám megakad - átváltoztam tigrissé?
- Még csak félig. Karmod és agyarad volt. Idővel teljesen át tudsz majd változni - mondom.
- Így már bárkit le tudok győzni? Még a legnagyobb fekete mágust is?
- Igen - bólintok, ám nem értem kérdését.
- Csúcs - húzódik ördögi mosoly ajkaira - Most már senki nem állíthat meg abban hogy Liam-mel legyek!