2. Évad: 9. Fejezet: Saját magad miatt veszítesz el!

Sziasztok! Ez egy nagyon pinduri rész, de hamarosan vége a történetnek, így pénteken jön a kövi! :D

Hagyjatok nyomot! :D 

Augusztus harmincadika. Holnap Liam-ék már a vonaton lesznek úton a roxfort felé. Hogy én hol leszek? Fogalmam sincs. Valószínűleg itt a régi házunkban. Apámmal minden kapcsolatot megszakítottam. Hiába fenyegetett, miszerint megöl körülöttem mindenkit. Ő még nem tudja hogy már át tudok változni. Bizony. Louis-szal egyre jobban haladunk és már bármikor át illetve vissza tudok változni. Klassz mi?
- Gyere velem - szólal meg Liam. Épp a hátsókertünkben fekszünk élvezve a napsütést. Rákapom tekintetemet.
- Nem lehet.
- Miért?
- Minden rossz ott kezdődött. A többiek pedig utálni fognak. Regina pedig..
- Minden jó is ott kezdődött. A többiekkel, legfőképp Regina-val, ne törődj! Mi tudjuk az igazat és csak is ez számít!
Végül is...van benne valami. Elvégre...biztosan itt akarok én maradi? Hagyni hogy ők egyedül legyenek? Az kizárt. Marcus bármikor rájuk támadhat, és innen nem tudom őket megvédeni. Nem azt mondom, hogy kételkedek Derek és Zayn képességeiben, de nyugodtabb lennék ha én is velük lennék. Noha Liam jól ért a mágiához, Marcus ellen nincs esélye. Ismerem őt és minden egyes kis rezdüléséből tudom, mire gondol! Az idő alatt míg vele voltam, mindent jól megfigyeltem. És ez nem hátrány.
- Nem hagysz békén míg nem mondok igent, igaz? - nézek rá legyőzötten. Hatalmasat bólint, mire sóhajtok, majd a fűre visszadőlve kimondom a már oly régóta várt igent. Liam örömében csókot nyom ajkaimra, majd fejét hasamra téve pihen tovább.
Ismét feltört bennem az az érzés, hogy minden olyan nyugodt. Túl nyugodt. Fogalmam sincs Marcus mire készülhet. Lehet rossz ötlet volt így ott hagyni? Hiszen lehettem volna amolyan "kettős ügynök" is. És emellett még Leila-val is beszélhetnék még. Őt sem láttam azóta. Fogalmam sincs mi lehet vele. Muszáj bevallanom, hogy hiányzik. Jókat beszélgettem vele, és neki köszönhetem hogy még az vagyok aki. Ha ő nincs, én már rég megőrültem volna. Hisz' annyi mindenen mentem keresztül már. Megtudom, hogy árva vagyok, boszorkány. Majd kiderül hogy egy elem is, hogy van testvérem. Majd megtudom, hogy az apám él, és ő az elemek gyilkosa. Aztán megtudom hogy avatár vagyok. Elhagyom Liam-et aki összejön Regina-val, majd mikor megtudod hogy alakváltó vagyok, akárcsak Louis, visszamegyek hozzá és most itt vagyok. Szép mi? Vajon mi derül majd ki? Én már rég elvesztettem azt a bizonyos fonalat. Fogalmam sincs, hogyan fogom legyőzni Marcus-t. Vagy hogy egyáltalán le fogom-e. Hiszen ez nem kis melónak ígérkezik. Megölni a saját apádat, aki meg téged akar megölni. Érdekes az biztos. Mint egy rossz szappanopera.
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdi. Fejemet felé fordítom, majd szemeibe nézve válaszolok.
- Csak az eddig történteken - mondom - Annyi mindenen mentünk már keresztül. Csoda, hogy még nem őrültünk meg.
- Bizony - nevet fel, majd egy szelíd csókban részesít - Hogy álltok Louis-szal?
Na, témánál vagyunk! Az utóbbi időben Louis-szal egyre szorosabb lett a kapcsolatunk, amit Liam nem néz ó szemmel. Szerinte Louis-nak nagyon is tetszek, mint nő, éppen ezért meg akar szerezni magának. Hülyeség. Többször is hangoztattam már neki, hogy csak arátok vagyunk, ám szavaim süket fülekre találtak.
- Egész jól - mondom - A telihold még mindig gondot okoz, de szerinte még egy két hónap és semmi baj nem lesz - folytatom félve. nehezen viseli hogy egy másik pasi tanít engem, ráadásul néha muszáj intim dolgokat tennie. Mint például megfogni egyes testrészeimet, hogy le tudjon nyugtatni. Vagy magához ölelnie és a többi. Jó engem is idegesítene, ha mondjuk Liam-mel tenné ezt valaki, de ugyanakkor meg is érteném hogy ez sajnos szükségszerű. De Liam ezt nem képes megérteni, és félek, idővel ez majd a kapcsolatunk végét jelenti majd.
- Remek - horkant egyet gúnyosan, majd már fel is állna, ám én megállítom. Ráülök a csípőjére s immár vértigrisként nézek szemeibe.
- Fejezd már be! - fogom le mellkasánál fogva, s úgy kiáltok rá - Mikor érted már meg, hogy csak téged szeretlek?!
Liam ijedten néz rám. Megértem, hogy fél. Én is félnék, ám muszáj valahogy meggyőznöm őt afelől, hogy számomra Louis csak egy barát! Ha a szép szó nem hat, akkor talán ez segíteni fog!
- Nem tehetek róla, hogy féltékeny vagyok! - vág vissza erőteljesen - nem akarlak újra elveszíteni - halkul el a hangja. Felhorkantok, majd leszállva róla visszaváltozok. Elindulok a ház felé, ám még visszanézek.
- Ha így folytatod - kezdem - Saját magad miatt veszítesz el! - ezzel bemegyek, egyenesen fel a régi gyerekszobámba...


Leila szemszöge:


- Mi az hogy nem tudod hol van?! - kiáltja magából kikelve Marcus. szemei szinte égnek a dühtől, mely felém és Roxanne felé irányul. Egy percre sem mutatom ki félelmemet, pedig lábaim remegnek. Légzésem szapora, szívem pedig vadul kalapál.
- Fogalmam sincs hova tűnhetett - motyogom még mindig tartva a szemkontaktust. Roxanne már két hónapja eltűnt, s noha pontosan tudom hová mehetett, semmiféleképpen sem fogom ezt megosztani magával a sátánnal.
- Fergie? - néz az egyik talpnyalójára - Te sem láttad?
- Nem uram - mondja kimérten. Elfintorodok azon, hogy mennyire isteníti ezt a férfit. Tény, hogy jóképű, és azt is tudom hogy Fergie-nek pont az ilyen férfiak jönnek be, de azért figyelembe vehetné, hogy ez a férfi maga a megtestesült gonoszság!
Kíváncsiak vagytok, hogyan kerültem ide, ha gyűlölöm őt? Nos, fiatal és hiszékeny voltam. Marcus elhitette velem, hogy segít boszorkánnyá válnom, miután a roxfort-ból kidobtak. Azt mondták a szüleimnek, hogy fekete mágiát észlelnek bennem, ezáltal kirúgtak. A szüleim megijedtek s kidobtak engem otthonról. Marcus talált rám az egyik sikátorba bolyongva. Felajánlotta a segítségét, én pedig belementem. Így kerültem...egyenesen a pokolba, ahonnan sajnos nincs kiút....