2. Évad: 6. Fejezet: Exmemoriam!

Sziasztok! Sajnálom a késést, de fellépések hegyén vagyok túl! Íme itt van a következő rész! Hagyjatok nyomot! :)

- Miért eddig ki állt az utadban? - kérdi érdeklődve.
- Az apám. Marcus Hale.
- Oh - lepődik meg - Én úgy tudtam, hogy ő is meghalt az elemek elleni merényletben.
- Az érdekes lenne mivel hogy ő tette - mosolyodok el gúnyosan - Képes volt megölni az anyámat és a féltestvérem apját. A nőt akit szeretett és az öccsét! Egy gyilkos! Épp emiatt képtelenek engem elfogadni Liam szülei. Szerintük ha én nem lennék anyáék még mindig élnének!
- Te jó ég! Sajnálom nem tudtam róla!
- Nem a te hibád!
- De akkor miért vagy vele?
- Ultimátumot adott. Ha mellé állok megtanít uralni az erőmet és nem fogja megölni Liam-éket.
- Ez szánalmas!
- Az - bólintok beleegyezően - Mennem kell. Még azt hiszi megszöktem - állok fel majd az ajtó felé indulok.
- Szerzek valakit aki meg tudja neked tanítani az alakváltással kapcsolatos dolgokat. Idetalálsz holnap háromra?
- Persze - mondom, majd kilépek az ajtón - Szia!
- Szia!

Futva teszem meg az utat a főhadiszállásig. Az ajtón halkan osonok be majd megyek fel a szobámba. Belépve az említett helyiségbe azonban nem sok kell hogy sikítsak.
- Mit csinálsz te itt? - vonom kérdőre apát aki az ágyam szélén ül.
- Inkább beszéljünk arról hogy te merre voltál - mondja kimérten.
- Sétáltam - hazudom szemrebbenés nélkül. Mélyen belenéz a szemembe, majd tekintete meglágyul. Bevette.
- Rendben - áll fel - Akkor jó éjt - mondja, majd puszit nyom a fejemre és kimegy. Undorodva törlöm le homlokomról még nedves pusziját, majd miután elvégeztem dolgaimat a fürdőben, nyugovóra térek.


Reggel a nap vakító sugaraira ébredek, melyek arcomat simogatják. Nyújtózkodva állok fel, majd az aznapi szettemet kiválasztva vonulok a fürdőbe készülődni.
- Reggelt - mondom mikor belépek a konyhába. Felkapok egy almát, majd már ott sem vagyok.
Utam a tiltott rengetegben lévő kis házhoz vezet, ahol már vár rám Miranda és a titokzatos idegen.
Futva teszem meg a rövidnek nem igazán mondható utat, ám cseppet sem érzem hogy fáradt lennék. Lábaim szinte önálló életre kelnek. Megállva Miranda háza előtt kifújom magam, majd bekopogok. Alig pár másodperc múlva nyílik az ajtó és az említett személy lép ki rajta.
- Szia Roxanne!
- Szia - mondom - Készülünk valahova?
- Igen egy tisztásra. Ott fogunk találkozni a segítőnkkel és ott is fogtok majd gyakorolni - mondja, majd elindulunk. Egyre beljebb és beljebb megyünk még végül egy nagyobb tisztáshoz érünk, ahol szembe találom magamat a titokzatos segítőnkkel....

Liam Payne szemszöge:

- Beszéltél vele? - nézek rá Derekre, miközben a kviddicshez szükséges kesztyűt veszem fel. Igen, eddig úgy volt hogy nem játszom többet, de ezzel el tudom terelni a figyelmemet, még ha csak pár órára is. 
Ki sem kell ejtenem a nevét, hogy tudja kire is gondolok. Lehet ez furcsa, de testvérek. Még jó hogy tudja kiről van szó!
- Nem - rázza meg fejét - Nem volt itt. Nyilván sejtette, hogy keresni fogom őt.
- De legalább megpróbáltad - mondom, majd seprűmet felkapva megyek a pályára, hogy kezdetét vehesse a meccs. Vegyes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban, mivel épp egy meccs közepén voltam, mikor megjelent az addig "halott" Roxanne. Mi van ha most is megjelennek, ám ezúttal meg is ölnek valakit? Nyilván az egyik elemet fogják megtámadni, majd engem. Én vagyok Roxanne legfőbb gyenge pontja, és ezt Marcus is nagyon jól tudja. És pont ez a baj.
A pontokat egymás után szerezzük. Jelenleg vezetésre állunk a Mardekárral szemben, s reméljük ez így is marad. Meglátva a cikeszt egyből utána eredek, s ennek a lépésnek meg is lesz az eredménye. Pár perc kergetőzés után kezemben a ciksszel jelenek meg ismét a pályán, ezáltal pedig mi nyertünk. Mindenki egyesével gratulál a csapatból, amit mosolyogva köszönök meg. Visszavonulunk a sátrunkba, majd miután átöltöztünk talárjainkba, a kastélyba megyünk. Jó ízűen megesszük az elénk tett ételt, majd mindenki félre vonul. Én, személy szerint, Regina-t veszem célba. Kézen ragadom, s egy szó nélkül húzom magam után. Ki egyenesen a tó partjára, majd felé fordulva kezdenék bele mondandómba, ám mielőtt még megszólalhatnék, ajkait enyéimre nyomja. Vadul kezd csókolni, mintha azt hinné azért hívtam ki. Hát pont hogy nem. Undorodom magamtól, amiért ezt teszem Roxanne-el.
- Beszélhetnénk? - válok el Regina-tól, ezzel megszakítva csókunkat. Mocskosnak érzem magam emiatt, de sajna nincs mit tenni.
- Persze - mosolyog, majd kézen ragad és leülünk.
- Nézd Regina - kezdek bele - Én ezt nem tudom tovább csinálni. Egyedül amiatt voltam veled mert a szüleim kényszerítettek. Ne haragudj de én nem érzek irántad semmit - mondom - Szakítani szeretnék!
- Mi? - néz rám döbbenten - Akkor minden hazugság volt?
- Nem nem minden - próbálom menteni a menthetőt - Éleztem a veled töltött időt, de egyszerűen nem tudom elfelejteni Roxanne-t!
- Oh már értem. Már megint az a liba! Nem veszed észre hogy csak manipulálni akar téged?!
- Nem manipulál!
- Ó dehogynem! Az orrodnál fogva vezet és még csak észre sem veszed! - kiáltja.
- Engem senki nem tud vezetni!
- Neki még is sikerült - mondja gúnyos mosollyal arcán - Tudja legalább hogy mi történt közöttünk? Hogy én vettem el a szüzességedet?
- Nem - sóhajtok.
- Akkor maradj velem és megígérem hogy sohasem tudja meg! - mondja. Ajkait ismét enyéimre nyomja, majd újra csókolni kezd. Ez a liba sosem akad mér le rólam? Rögvest elszakadok tőle, mire gonosz vigyor ül ki ajkára. Ezt nem engedhetem. Roxanne nem tudta hogy szűz vagyok, épp ezért nem kerülök bajba ha nem mondom el neki. Az lesz a legjobb ha egy kicsit belepiszkálok Regina fejébe!
- Exmemoriam - kiáltom miközben pálcámat Regina felé tartom....