2.Évad: 4. Fejezet: Meg sem érdemli!

Sziasztok!
Íme az újabb rész! Remélem akik vártak rám, azoknak tetszeni fog!
Hagyjatok nyomot!


Csókunk lágy és szeretetteljes. Egyikünk sem sieti el a dolgokat, s ettől lesz igazán jó. Mindketten igyekszünk beleadni minden egyes érzelmünket ebbe a csókba, mintha ez lenne az utolsó. S tényleg az. Attól, hogy most elgyengültem, és hagyom, hogy megcsókoljon, még nem lesz minden tökéletes és szép. Én ugyanúgy maradok a szerepemben, melyben megpróbálom magamra haragítani őket, míg ő továbbra is játssza majd a szerelmes kisfiút.
Mert én tudom, hogy engem szeret és nem Regina-t. Csak rá kell nézni. Na meg persze az előbb vallott színt nekem.
- Mond hogy az enyém vagy! - súgja, miután elválunk - Mondd hogy szeretsz még! - simít ki egy kósza tincset az arcomból, miközben szemei fogva tartják enyéimet.
- Nem lehet - mondom, s nem csak neki fájnak ezek a szavak - Nem tehetem! A te érdekedben!
- Ez kurvára nem az én érdekem! - csattan fel, s egyúttal hátrébb is lép tőlem, majd hajába túr - Ha értem tennéd azt amit teszel, itt maradnál! Velem! Érted?! Nem hagynál el engem, majd tűnnél fel az életemben, mikor kedved tartja!
- Igazad van - felelem kissé ingerülten - Kár volt idejönnöm! Továbbléptél, én is ezt fogom tenni - kiáltom, majd hátat fordítok, s meg sem állok addig a bizonyos főhadiszállásig....


Liam Payne szemszöge:

Elcsesztem. Ismét. Mi az istenért nem tudom befogni azt a nagy számat? Miért kell nekem mindig megbántanom őt? Ingerülten hajítom el a hozzám legközelebb eső követ, ami hamar célba is ér a vízben. Csobbanó hangja egy kicsit megnyugtat, majd hátat fordítva a roxfortba indulok. Gondolataim ezerrel cikáznak az úton. Szeretem őt, nagyon. Tudom, hogy ő is szeret. Akkor mi az oka annak amit tett? Miért hagyott el? Miért állt Marcus mellé? Hisz' megölte az anyját! Könyörgöm, az ilyet nem felejti el senki egyik napról a másikra! Akkor neki hogy ment? Vagy csak megjátssza magát? Talán az is hazugság volt ami kettőnk közt volt? Nem tudom mit higgyek.

- Elcsesztem - huppanok le a mardekár asztalánál helyet foglaló Zayn és Derek közé. Kíváncsian pillantanak felém, míg én csak megrázom a fejem.
- Mit csesztél el már megint - ül le mellém Niall és Ruth.
- Itt volt. Beszéltem vele. Itt volt és én elüldöztem a hülyeségeimmel - értetlenül néztek rám így folytattam - Roxanne itt volt, én pedig azt mondtam neki hogy ha szeretne akkor nem hagyna el-
 Hogy te mekkora idióta vagy! - pattan fel Niall, miközben az arcomba mondja gondolatait - Felfogtad te egyáltalán mit is mondtál neki?!
- Attól még hogy belezúgtál Liam csajába még nem tehetsz meg akármit! - kel a védelmemre Zayn, amiért most kimondottan hálás vagyok.
- De a francba is! Meg sem érdemli! - kiáltja mire a teremben lévő összes diák ránk kapja tekintetét - Mi van? - néz rájuk kicsit se kedvesen, mire azok csak folytatják tovább amit eddig csináltak.
- Elég legyen! A húgomról van szó mégsem esek neki - mutat rám Derek - Minden jogom meglenne hozzá, mégsem teszem! És tudjátok miért nem? Azért mert Roxanne nem hülye! Ha tesz valamit, azt mindig okkal teszi! Ennek is megvolt az oka, hogy idejött. Mit mondott neked pontosan? - néz rám, én pedig felidézem a történteket, majd válaszolok.
- Azt mondta nem lehet velem méghozzá az én érdekemben.
- A te érdekedben?
- igen.
- Ezek szerint nem gonosz. Tehát nem áll Marcus mellett. Sőt! - vonja le a következtetést drága nővérem.
- Akkor már csak ki kell deríteni mi oka lehet rá hogy vele legyen - néz ránk Niall immáron lehiggadva.
- Talán az ereje miatt - mondom - Hisz' Marcus is avatár volt. Nyilván tud egyesmást a dologgal kapcsolatban.
- Ez jó gondolat - bólint Derek - Ha minden nap idejön, nyilván holnap is itt lesz. Beszélni fogok vele!