2. Évad: 13. Fejezet: Engedd őt el!

Sziasztok! Íme az új rész! Már csak kettő+epilógus és vége :( El sem hiszem! Kétségkívül eddig ez volt a legsikeresebb blogom, és az is marad!

Imádás van! :D <3

- Megment? - nevet fel halkan - Ehhez még neki sincs elég ereje, hiába avatár! - mondja komoran. Kezem megáll a hátán, s leesik. Hiszen ő nem is tudja hogy Roxanne egy vértigris!
- Ő már nem csak egy avatár - mondom. Szemeit rám emeli, s értetlenséget vélek felfedezni bennük.
- Mi?
- Alakváltó - mondom - Át tud változni tigrissé - Szemei elkerekednek, s a levegő megakad a tüdejében. Arca felragyog, s tudom mire gondol most. Így Roxanne sokkal erősebb, mint Marcus. Ergo, meg tudja ölni. Csak az a kérdés hogy milyen áron.
- Ez azt jelenti, hogy Marcus sem tudja! - kiált fel - Kijuthatunk innét!
- Hogyan? - kérdem - Roxanne nem biztos hogy ki tud minket vinni. Az sem biztos hogy tudja hogy eltűntem .
- Hidd el hogy tudja - mondja - Keresnünk kell valami kiutat innen - Elkezdi kopogtatni a falat. Minden kis zugot átnéz, ám hiába. Semmi. Innen nincs kiút. 
- Jön valaki - suttogja. Valóban. Léptek zaja hallatszik, majd nyílik az ajtó. Egy lány áll ott, akit még eddig soha nem láttam, s van egy olyan érzésem, hogy nem is baj.
- Gyertek - mondja kicsit sem kedvesen - Megyünk Roxanne-hez!
- Miért? - kérdem egyből.
- Hogy megöljük - nevet fel gonoszan. Arcom lesápad, szívem hevesen kezd verni. Megölik! Miattam ölik meg! Biztosan megfenyegette valamivel Marcus-t, vagy...vagy...fogalmam sincs!
- Fergie kérlek - néz könyörögve Leila a lányra - Nem kell ezt tenned!
- Te rontottad el ezt azzal, hogy falaztál annak a ribancnak! Viseld a következményeket - mondja fagyosa, majd megragad mindkettőnket. Gyakorlatilag kirángat minket a szobából. Végigmegyünk kb három folyosón, majd le egy lépcsőn. Egy nappali szerűségben találjuk magunkat, egy csomó emberrel és persze Marcus-szal körülvéve.
- Jól vagytok? - kérdi nyájasan Marcus. Morgok egyet, Leila fintorog, így máris komolyra vált - Induljunk!
Kilökdösnek minket az ajtón, s ekkor jövök rá hogy a tiltott rengeteg egyik részében vagyunk. Tehát nem vittek messze. Ez jó jel.
Gyalog indulunk meg egészen egy ösvényig, melyet ezer közül is megismernék. Ez a roxforthoz vezet!
Emlékszem, a fiúkkal mindig erre csavarogtunk. Ellógtunk órákról, néha még dolgozatokról is, csak hogy kijöhessünk ide. Ez a hely volt a mi törzshelyünk, hiába volt tilos ide jönni. Milyen jó is volt akkor. Nem utáltuk egymást. De sajna mint minden történetben, ebben is vannak szomorú részek. Eltávolodtunk egymástól, és most itt vagyunk. Niall és Louis is szerelmes a barátnőmbe, engem elraboltak, Harry-t hidegen hagyják a dolgok, míg Zayn a legjobb haverja a barátnőmnek. Klassz. 

Ez Hagrid háza! Mi a fenét keresünk mi itt?! Ha Roxanne-nek vagy a testvéremnek bármi baja esik, én esküszöm, hogy...
- Nyugi! - hallok meg egy hangot a fejemben. Körbe nézek, de a csatlósokon kívül senkit sem látok.
- Mi a fene? - gondolom, s ismét meghallom a hangot.
- Roxanne vagyok te szerencsétlen! - csattan fel - Most vagytok olyan közel, hogy kapcsolatot tudtam teremteni! Nyugodj meg kérlek! Nem lesz baj!
- Mit tervezel?
- Megmentelek!
- Mégis hogyan - értetlenkedek - Sokan vannak!
- Ahogy mi is - mondja sejtelmesen.
- Kiket hívtál ide?
- Titok - kuncog - Mennem kell. Szeretlek!
- Én is kincsem! - gondolom, majd felnézek. Elértük a kastélyt. Remek. Most kinyírunk mindenkit, vagy mi lesz?!
- Nos - kezdi Marcus - A lányom itt van valahol a kis hadseregével. Ne merjetek kárt tenni benne! Nekem kell megölnöm, ha az erejét akarom!
Az erejét? Mégis hogyan? Hiszen azt a legközelebbi rokon kapja....Marcus! Ő a legközelebbi és vér szerinti rokon! A picsába!
- Akkor kit ölhetek meg? - kérdi, mint kiderült, Fergie fancsali arccal. Hülye picsa!
- Dereket!
- Nem! - kiáltom, s már neki mennék, de lefognak.
- Ejnye Liam - nevet fel Marcus - Nem azt mondta Roxanne, hogy nyugi?
- Honnan...
- Engedd őt el! - oh hála az égnek!