Sziasztok!
Ez ismét egy pinduri rész, de a kövit igyekszem hosszabbra írni! Sajnálom a rengeteg késést, csak kicsit sok minden történt az elmúlt időben!
Jó olvasást kívánok minden kistigrisnek! :D
- Engedd őt el! - oh hála az égnek!
- Ugyan miért tenném? - kérdezi Marcus felé fordulva. Itt van mindenki. Roxanne, Derek, Zayn, Niall, Harry, Louis, Regina(?!), A családom(?!), A roxfort tanárai, néhány diák, és...egy ismeretlen kardos csaj. Egy sorban állnak, ám Roxanne előrébb van mint ők. Szemei szikrákat szórnak, kezei ökölbe szorulva lógnak mellette.
- Ez nem róla szól - feleli - Ez a kettőnk harca úgyhogy engedd őt el!
- Jó - feleli unottan Marcus - Engedjétek el!
A karok elengednek, én pedig Roxanne-hez futok. Átölelem, de ő ellök. Értetlenül nézek rá.
- Majd utána - leheli és egy finom puszit nyom számra - Menj!
- Nem! - rázom meg a fejemet - Nem hagylak egyedül!
- Azt mondtam tűnés! - kiáltja. Kezét felém tartja, s máris a roxfortban vagyok. Az ajtót bezárja egyetlen pillantásával. Tehetetlenül ütök egyet a nagy fára, ám az nem nyílik. Franc!
Roxanne Hale szemszöge:
- Csak mi ketten - nézek rá az emberre, akit apámnak hívtam - Ez nem róluk szól!
- Nem - bólint beleegyezően - De úgy élvezetesebb - mondja, s elszabadul a pokol.
A csatlósai támadásba kezdenek, s mi is. Egymás után változunk át. Derek, Zayn majd én. Egyenlőre nem eresztem ki a tigrist.
- Vigyázz! - hallom meg Narina-t a fejemben, majd a nekem támadó alakot ledönti és széttépi. Hálásan bólintok, majd folytatom utamat. Egyenkét végzek mindenkivel aki szembe kerül velem. Senki nem tud megállítani.
- Na mi van kicsi Roxanne? - lép elém gúnyos mosollyal Fergie. Összeszűkítem a szemeimet, majd támadok. Egyik vízgolyó a másik után. Pálcájával alig tudja kivédeni, s ekkor váltok. Az összes elemet felhasználom, így eltalálom. A földre esik, én pedig megadom neki a kegyelemdöfést. Pontosan a szívébe döföm bele a jégcsapot. Kegyetlen dolog, de megérdemelte a halált.
Tovább haladok előre, ám ismét megakadályoznak tervemben.
- Roxanne! - hátra fordulok, de bár ne tettem volna! Zayn-t épp leteperi vagy hat ember, és tehetetlen. Felé futok, s közben kiengedem a tigrisemet. Agyaraim előtűnnek, szemem vérpiros. Karmaim és hegyes füleim társulnak kinézetemhez. Egy pillanat alatt vagyok melette, s egyesével vágom át támadói torkát.
- Kösz - sóhajt, majd szemembe néz - Jézusom!
- Ne félj! - mondom, s már ott sem vagyok. Haladok Marcus felé, aki épp Derekkel csatázik.
- Elég! - kiáltom. Mindenki megáll, s rám néz - Egye egy ellen Marcus! Itt a lehetőség hogy megölj! - kiáltom. Rám néz, és megdermed.
- Te... - kezdi, ám közbe vágok.
- Vértigris vagyok! - mondom fölényesen - Esélyed sincs ellenem!
Nekilendülök, és támadok. Mind az elemeket mind a karmaimat bevetem, ám nem találom őt el. Kitér az ütéseim elől, és támad. Én sajna kapok néhány gyomrost, de komolyabb bajom nem esik. A körülöttünk lévők, befejezik a harcot, s a mi csapatunk nyer. Már csak őt kell megölnöm és vége. Mi győzünk, és ismét béke lesz. Újra Liam-mel leszek, és boldogok leszünk, amíg csak élünk.
Ütések sokasága következik, de még mindketten talpon vagyunk. Egyikünk sem adja fel, s pont ez az izgalmas benne. Bármelyikünk is nyer, Marcus meghal. Hisz' ha én nyerek, én is ölöm meg. Ha pedig ő nyer, Derek és Zayn tesznek róla, hogy a fólddel legyen egyenlő. Ígyis-úgyis mi nyerünk. A kérdés csak az, hogy kit kell feláldozni ehhez. Talán engem?
- Meddig bírod még, kicsi Roxanne? - liheg, miközben térdén támaszkodik meg.
- Akármeddig - morgom, s kihasználva fáradságát támadok. Ütéseim sorra találnak be, de mielőtt átvágnám a torkát, megszólal egy hang.
- Én nem tenném! - baszki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése