2. Évad: 6. Fejezet: Exmemoriam!

Sziasztok! Sajnálom a késést, de fellépések hegyén vagyok túl! Íme itt van a következő rész! Hagyjatok nyomot! :)

- Miért eddig ki állt az utadban? - kérdi érdeklődve.
- Az apám. Marcus Hale.
- Oh - lepődik meg - Én úgy tudtam, hogy ő is meghalt az elemek elleni merényletben.
- Az érdekes lenne mivel hogy ő tette - mosolyodok el gúnyosan - Képes volt megölni az anyámat és a féltestvérem apját. A nőt akit szeretett és az öccsét! Egy gyilkos! Épp emiatt képtelenek engem elfogadni Liam szülei. Szerintük ha én nem lennék anyáék még mindig élnének!
- Te jó ég! Sajnálom nem tudtam róla!
- Nem a te hibád!
- De akkor miért vagy vele?
- Ultimátumot adott. Ha mellé állok megtanít uralni az erőmet és nem fogja megölni Liam-éket.
- Ez szánalmas!
- Az - bólintok beleegyezően - Mennem kell. Még azt hiszi megszöktem - állok fel majd az ajtó felé indulok.
- Szerzek valakit aki meg tudja neked tanítani az alakváltással kapcsolatos dolgokat. Idetalálsz holnap háromra?
- Persze - mondom, majd kilépek az ajtón - Szia!
- Szia!

Futva teszem meg az utat a főhadiszállásig. Az ajtón halkan osonok be majd megyek fel a szobámba. Belépve az említett helyiségbe azonban nem sok kell hogy sikítsak.
- Mit csinálsz te itt? - vonom kérdőre apát aki az ágyam szélén ül.
- Inkább beszéljünk arról hogy te merre voltál - mondja kimérten.
- Sétáltam - hazudom szemrebbenés nélkül. Mélyen belenéz a szemembe, majd tekintete meglágyul. Bevette.
- Rendben - áll fel - Akkor jó éjt - mondja, majd puszit nyom a fejemre és kimegy. Undorodva törlöm le homlokomról még nedves pusziját, majd miután elvégeztem dolgaimat a fürdőben, nyugovóra térek.


Reggel a nap vakító sugaraira ébredek, melyek arcomat simogatják. Nyújtózkodva állok fel, majd az aznapi szettemet kiválasztva vonulok a fürdőbe készülődni.
- Reggelt - mondom mikor belépek a konyhába. Felkapok egy almát, majd már ott sem vagyok.
Utam a tiltott rengetegben lévő kis házhoz vezet, ahol már vár rám Miranda és a titokzatos idegen.
Futva teszem meg a rövidnek nem igazán mondható utat, ám cseppet sem érzem hogy fáradt lennék. Lábaim szinte önálló életre kelnek. Megállva Miranda háza előtt kifújom magam, majd bekopogok. Alig pár másodperc múlva nyílik az ajtó és az említett személy lép ki rajta.
- Szia Roxanne!
- Szia - mondom - Készülünk valahova?
- Igen egy tisztásra. Ott fogunk találkozni a segítőnkkel és ott is fogtok majd gyakorolni - mondja, majd elindulunk. Egyre beljebb és beljebb megyünk még végül egy nagyobb tisztáshoz érünk, ahol szembe találom magamat a titokzatos segítőnkkel....

Liam Payne szemszöge:

- Beszéltél vele? - nézek rá Derekre, miközben a kviddicshez szükséges kesztyűt veszem fel. Igen, eddig úgy volt hogy nem játszom többet, de ezzel el tudom terelni a figyelmemet, még ha csak pár órára is. 
Ki sem kell ejtenem a nevét, hogy tudja kire is gondolok. Lehet ez furcsa, de testvérek. Még jó hogy tudja kiről van szó!
- Nem - rázza meg fejét - Nem volt itt. Nyilván sejtette, hogy keresni fogom őt.
- De legalább megpróbáltad - mondom, majd seprűmet felkapva megyek a pályára, hogy kezdetét vehesse a meccs. Vegyes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban, mivel épp egy meccs közepén voltam, mikor megjelent az addig "halott" Roxanne. Mi van ha most is megjelennek, ám ezúttal meg is ölnek valakit? Nyilván az egyik elemet fogják megtámadni, majd engem. Én vagyok Roxanne legfőbb gyenge pontja, és ezt Marcus is nagyon jól tudja. És pont ez a baj.
A pontokat egymás után szerezzük. Jelenleg vezetésre állunk a Mardekárral szemben, s reméljük ez így is marad. Meglátva a cikeszt egyből utána eredek, s ennek a lépésnek meg is lesz az eredménye. Pár perc kergetőzés után kezemben a ciksszel jelenek meg ismét a pályán, ezáltal pedig mi nyertünk. Mindenki egyesével gratulál a csapatból, amit mosolyogva köszönök meg. Visszavonulunk a sátrunkba, majd miután átöltöztünk talárjainkba, a kastélyba megyünk. Jó ízűen megesszük az elénk tett ételt, majd mindenki félre vonul. Én, személy szerint, Regina-t veszem célba. Kézen ragadom, s egy szó nélkül húzom magam után. Ki egyenesen a tó partjára, majd felé fordulva kezdenék bele mondandómba, ám mielőtt még megszólalhatnék, ajkait enyéimre nyomja. Vadul kezd csókolni, mintha azt hinné azért hívtam ki. Hát pont hogy nem. Undorodom magamtól, amiért ezt teszem Roxanne-el.
- Beszélhetnénk? - válok el Regina-tól, ezzel megszakítva csókunkat. Mocskosnak érzem magam emiatt, de sajna nincs mit tenni.
- Persze - mosolyog, majd kézen ragad és leülünk.
- Nézd Regina - kezdek bele - Én ezt nem tudom tovább csinálni. Egyedül amiatt voltam veled mert a szüleim kényszerítettek. Ne haragudj de én nem érzek irántad semmit - mondom - Szakítani szeretnék!
- Mi? - néz rám döbbenten - Akkor minden hazugság volt?
- Nem nem minden - próbálom menteni a menthetőt - Éleztem a veled töltött időt, de egyszerűen nem tudom elfelejteni Roxanne-t!
- Oh már értem. Már megint az a liba! Nem veszed észre hogy csak manipulálni akar téged?!
- Nem manipulál!
- Ó dehogynem! Az orrodnál fogva vezet és még csak észre sem veszed! - kiáltja.
- Engem senki nem tud vezetni!
- Neki még is sikerült - mondja gúnyos mosollyal arcán - Tudja legalább hogy mi történt közöttünk? Hogy én vettem el a szüzességedet?
- Nem - sóhajtok.
- Akkor maradj velem és megígérem hogy sohasem tudja meg! - mondja. Ajkait ismét enyéimre nyomja, majd újra csókolni kezd. Ez a liba sosem akad mér le rólam? Rögvest elszakadok tőle, mire gonosz vigyor ül ki ajkára. Ezt nem engedhetem. Roxanne nem tudta hogy szűz vagyok, épp ezért nem kerülök bajba ha nem mondom el neki. Az lesz a legjobb ha egy kicsit belepiszkálok Regina fejébe!
- Exmemoriam - kiáltom miközben pálcámat Regina felé tartom....

2.Évad: 5.Fejezet: Az utolsó

Sziasztok! Íme a legújabb rész, ami ismételten rövid lett :(

Hagyjatok nyomot!

Roxanne Hale

A napok rettentő gyorsan haladnak, s már június huszadikát írunk, vagyis elkezdődött a nyári szünet. Napjaimat a hiányosságaim pótlása tölti ki. Egész nap varázsigéket magolok, illetve gyakorlok, majd bájitalokat főzök. Másnap pedig az erőmet fejlesztem. Nem egy furcsaságot vettem észre eddig magamon, s kezdek félni. Apa szerint ha jelentkezne még egy erőm, nem bírnám irányítani, s belehalnék. Nos, nagy valószínűséggel.
- Jól vagy? - ül le mellém a mólóra Leila. Az elmúlt időben szoros barátság alakult ki kettőnk között, s úgy érzem hogy miután vége lesz ennek az egésznek, akkor is megmarad.
- Nem - sóhajtok, s vállára hajtom fejemet.
- Hidd el idővel jobb lesz! - mosolyog halványan.
- Nem hinném. Liam utál engem!
- Dehogy utál! Egyszerűen csak ki van bukva mert nem vagy vele!
- És nem is leszek!
- Ezzel nem lesz jobb Roxanne! - emeli fel a hangját - Hagyd abba az önsanyargatást és menny vissza hozzájuk! Szállj szembe Marcus-szal, hiszen erősebb vagy mint ő! Most az egyszer kérlek hallgass a szívedre!
- Nem tehetem - rázom meg fejemet, majd felpattanok és az erdőbe vetem magam.

Csak futok. Nem tudom mennyi ideig. Tüdőm levegőért kiállt, míg lábaim pihenőért, de nem érdekel. Egyre messzebb futok a mólótól be az erdő sötét belsejébe. Úgy érzem az összes gondomat magam mögött hagyom. Mintha leperegnének rólam. Az adrenalin átjárja testem minden egyes porcikáját, ám ekkor egy ismeretlen érzés kerít hatalmába, ami megállásra késztet. Térdemre esek a fekete talajon, s levegőért kapkodok. Szívem háromszor akkora sebességet diktál mint kellene. Érzem hogy ez most nem az a szokványos átváltozás lesz. Fejem hasogat, végtagjaim sajognak. Érzem kiáltanom kell hogy tompítsam fájdalmamat ám nem enyhül. Lenézek kezeimre melyek sajognak, s ekkor érdekes dolog történik. Körmeim karmokkás változnak. Fogaim sajognak, majd pár pillanat múlva agyarak jelennek meg fogaim helyén. Üvöltve emelem fejemet az ég felé. A hold vörösen ragyog. Üvöltésem egyik emberére sem hasonlít inkább.....Narina-éra. Fejem előrebukik, karmaim és agyaraim eltűnnek és pedig lihegve adom át magam az édes öntudatlanságnak.

Miranda Chen:

Üvöltést hallok. Ám ez nem a szokványos fajta. Utamat a tiltott rengeteg felé veszem. Egyre beljebb és beljebb haladok mikor is egy ájult lányt pillantok meg. Ki lehet ő? Vajon ő kiáltott?
Közelebb lépve fordítom hátára amikor is meglátom a karján a jelet. Egy avatár! Méghozzá nem is akármilyen!
Karjaim közé kapom, majd utamat szerény kis házam felé veszem, mely a tiltott rengetegben van. Pár percnyi séta után már oda is érek, majd a házba lépve lerakom őt a kanapéra. A konyhában egy bögre teát készítek, amit a kanapé előtti asztalra teszek. Pár perc és felébred. Homlokát izzadságcseppek tarkítják. Nyilván ez volt az első átalakulása. Szegény lány. Fogalma sincs arról hogy mától kezdve a világ összes vadásza az ő vérére hajt.
Mocorgására kapom fel fejemet. Ijedten ül fel és pásztázza végig a szobát, majd tekintete rajtam állapodik meg. Bőre színeződni kezd, s még épp időben szólalok meg hogy leálljon.
- Hé hé hé! - nyugtatom - Nincs semmi baj! A nevem Miranda te pedig ájultan feküdtél az erdőben miután átváltoztál. Vadász vagyok.
- Mégis mire vadászol?
- Mától kezdve rád - vonok vállat, s láthatóan megrémítettem őt - Mi a neved?
- Roxanne Hale.
- Julia Hale ükunokája?!
- Biztosan - mondja eltűnődve - De ezt honnan tudod?
- Mindenki ismerte Julia-t. Ő volt az első alakváltó a Hale családban. A vadászok megölték.
- Miféle alakváltó?
- Hát tigris. Néhány különlegesebb avatár képes felölteni őrzőjének alakját. Köztük vagy te is. Az utolsó - suttogom ámulatba esve - Nem akarlak bántani. Én csak a vérfarkasokra hajtok de azt tudnod kell hogy mától kezdve az összes valamire való vadásznak a célpontja vagy.
- Szóval az erdőben...én - kezdi ám megakad - átváltoztam tigrissé?
- Még csak félig. Karmod és agyarad volt. Idővel teljesen át tudsz majd változni - mondom.
- Így már bárkit le tudok győzni? Még a legnagyobb fekete mágust is?
- Igen - bólintok, ám nem értem kérdését.
- Csúcs - húzódik ördögi mosoly ajkaira - Most már senki nem állíthat meg abban hogy Liam-mel legyek!

2.Évad: 4. Fejezet: Meg sem érdemli!

Sziasztok!
Íme az újabb rész! Remélem akik vártak rám, azoknak tetszeni fog!
Hagyjatok nyomot!


Csókunk lágy és szeretetteljes. Egyikünk sem sieti el a dolgokat, s ettől lesz igazán jó. Mindketten igyekszünk beleadni minden egyes érzelmünket ebbe a csókba, mintha ez lenne az utolsó. S tényleg az. Attól, hogy most elgyengültem, és hagyom, hogy megcsókoljon, még nem lesz minden tökéletes és szép. Én ugyanúgy maradok a szerepemben, melyben megpróbálom magamra haragítani őket, míg ő továbbra is játssza majd a szerelmes kisfiút.
Mert én tudom, hogy engem szeret és nem Regina-t. Csak rá kell nézni. Na meg persze az előbb vallott színt nekem.
- Mond hogy az enyém vagy! - súgja, miután elválunk - Mondd hogy szeretsz még! - simít ki egy kósza tincset az arcomból, miközben szemei fogva tartják enyéimet.
- Nem lehet - mondom, s nem csak neki fájnak ezek a szavak - Nem tehetem! A te érdekedben!
- Ez kurvára nem az én érdekem! - csattan fel, s egyúttal hátrébb is lép tőlem, majd hajába túr - Ha értem tennéd azt amit teszel, itt maradnál! Velem! Érted?! Nem hagynál el engem, majd tűnnél fel az életemben, mikor kedved tartja!
- Igazad van - felelem kissé ingerülten - Kár volt idejönnöm! Továbbléptél, én is ezt fogom tenni - kiáltom, majd hátat fordítok, s meg sem állok addig a bizonyos főhadiszállásig....


Liam Payne szemszöge:

Elcsesztem. Ismét. Mi az istenért nem tudom befogni azt a nagy számat? Miért kell nekem mindig megbántanom őt? Ingerülten hajítom el a hozzám legközelebb eső követ, ami hamar célba is ér a vízben. Csobbanó hangja egy kicsit megnyugtat, majd hátat fordítva a roxfortba indulok. Gondolataim ezerrel cikáznak az úton. Szeretem őt, nagyon. Tudom, hogy ő is szeret. Akkor mi az oka annak amit tett? Miért hagyott el? Miért állt Marcus mellé? Hisz' megölte az anyját! Könyörgöm, az ilyet nem felejti el senki egyik napról a másikra! Akkor neki hogy ment? Vagy csak megjátssza magát? Talán az is hazugság volt ami kettőnk közt volt? Nem tudom mit higgyek.

- Elcsesztem - huppanok le a mardekár asztalánál helyet foglaló Zayn és Derek közé. Kíváncsian pillantanak felém, míg én csak megrázom a fejem.
- Mit csesztél el már megint - ül le mellém Niall és Ruth.
- Itt volt. Beszéltem vele. Itt volt és én elüldöztem a hülyeségeimmel - értetlenül néztek rám így folytattam - Roxanne itt volt, én pedig azt mondtam neki hogy ha szeretne akkor nem hagyna el-
 Hogy te mekkora idióta vagy! - pattan fel Niall, miközben az arcomba mondja gondolatait - Felfogtad te egyáltalán mit is mondtál neki?!
- Attól még hogy belezúgtál Liam csajába még nem tehetsz meg akármit! - kel a védelmemre Zayn, amiért most kimondottan hálás vagyok.
- De a francba is! Meg sem érdemli! - kiáltja mire a teremben lévő összes diák ránk kapja tekintetét - Mi van? - néz rájuk kicsit se kedvesen, mire azok csak folytatják tovább amit eddig csináltak.
- Elég legyen! A húgomról van szó mégsem esek neki - mutat rám Derek - Minden jogom meglenne hozzá, mégsem teszem! És tudjátok miért nem? Azért mert Roxanne nem hülye! Ha tesz valamit, azt mindig okkal teszi! Ennek is megvolt az oka, hogy idejött. Mit mondott neked pontosan? - néz rám, én pedig felidézem a történteket, majd válaszolok.
- Azt mondta nem lehet velem méghozzá az én érdekemben.
- A te érdekedben?
- igen.
- Ezek szerint nem gonosz. Tehát nem áll Marcus mellett. Sőt! - vonja le a következtetést drága nővérem.
- Akkor már csak ki kell deríteni mi oka lehet rá hogy vele legyen - néz ránk Niall immáron lehiggadva.
- Talán az ereje miatt - mondom - Hisz' Marcus is avatár volt. Nyilván tud egyesmást a dologgal kapcsolatban.
- Ez jó gondolat - bólint Derek - Ha minden nap idejön, nyilván holnap is itt lesz. Beszélni fogok vele!

Szavazás!

Halohoo...
SZAVAZZATOK A BANDÁRA!!!!
http://www.billboard.com/articles/columns/pop-shop/5893885/poll-who-should-perform-at-the-super-bowl-xlix-halftime-show
illetve:
http://popcrush.com/2015-popcrush-fan-choice-awards-vote/
és:
http://music-daily.hu/2015/01/18/rangsorold-az-eloadokat-a-szavazataiddal/

2.Évad: 3.Fejezet: Honnan tudod, hogy Liam alszik?

Sziasztok!

Íme az újabb rész! Elég rövid, de most csak ennyire tellett tőlem. Bocsi :/

- Tudom, hogy fáj mással látnod őt - huppan le mellém a mólóra Leila. A szél lágyan lobogtatja hajamat, míg alattunk a víz halkan folyik tovább. Minden olyan nyugodt most körülöttem, ám én kicsit sem vagyok nyugodt. A lelkem ordít, sír a helyzet miatt amibe keveredtem, és sajnos nem tudok mit tenni ellene. Ha tudnék már rég tettem volna valamit, de nem tudok.
Alig pár perce értem vissza a szokásos kis körutamról, mely a roxforthoz vezet, szinte mindig. Minden nap látom Őt. Minden egyes nap látom, ahogyan Regina-val csókolózik, ahogy rámosolyog. Ahogy éli az életét. Nélkülem. Rohadtul fáj, hogy nincs velem. A szívem helyén most egy hatalmas űr tátong, melyet csak ő tudna eltüntetni. De ő most nincs velem. És soha nem is lesz már velem többé.
- Akkor nem kell semmit sem mondanom, igaz? - kérdezem, ám tekintetemet még mindig a messzeségen tartom. Csak bámulok magam elé, anélkül hogy látnék valamit.
- Azt tudod, hogy ma este kezditek el gyakorolni a kapcsolat teremtést?
- Hogy is felejthetném el? - horkantok fel gúnyosan, majd felpattanok ezzel lezártnak tekintve a beszélgetést. Utam a nagy méretű "főhadiszálláshoz" vezet. Belépek a vaskos ajtón, majd felrobogok a szobámba és az ágyra vetem magam. Előveszem a pálcámat, s a már régen nem gyakorolt varázsigéket kezdem gyakorolni. Elvégre, nem hagyatkozhatok csak az elemi erőimre. Boszorkány vagyok így illene tudnom legalább az alap varázsigéket.

Órákon át haladok varázsigéről-varázsigére s a vége felé már egész jól megy a dolog. Gyakorlásomból egy kopogás szakít ki, mely az ajtóm felől hallatszik. Elkiáltom a már jól ismert "Gyere!" szócskát, mire apu lép be az ajtón.
- Zavarhatlak? - kérdi, mire csak megrázom a fejem - Kezdeni kéne! Elvégre, nem egy könnyű dolog, amit most megtanítok neked!
Bólintok, majd követem őt a nappaliba, ahol az összes csatlós összegyűlt. Egyesek lenézően, mások érdeklődve néznek rám. Egyedül Leila-tól kapok egy kedves pillantás, ám egyből visszavált a lenézőre, mikor Fergie küld felé egy szúrós pillantást.
Leülünk a kanapéra, majd apa magyarázni kezd.
- Nos - kezdi - A kapcsolatteremtés egy elem és annak végzete között nagyon nehéz dolog, sőt szinte lehetetlen, de ha Dereknek és Zayn-nek sikerült, akkor neked is fog - mi? Nekik már sikerült? - Így tehát el is mondom a fontosabb tudnivalókat. Az első, hogy csak is arra a személyre gondolhatsz, akivel kapcsolatot akarsz teremteni. Ha másra is gondolsz közben bajod eshet. Második, hogy piszok erősen kell koncentrálnod. Magad előtt kell látnod a személyt, a szokásait mindent amit tudsz vele kapcsolatban! Harmadik, minden alkalommal egyre több időt tölthetsz vele, de ha már elsőre is sok ideig kapcsolódsz rá, belehalhattok mind ketten. Oh, és nem mellesleg jobb ha akkor csinálod, mikor az illető alszik, így nem hozod őt kínos helyzetbe.
- Honnan tudod hogy Liam alszik?
- Fergie megnézte pár perccel ezelőtt - ránt egyet vállán - Korán lefeküdt, mivel holnap kviddics meccs lesz. Na kezdjük! Gondolj rá! Minden vele kapcsolatos dolog jelenjen meg előtted. Miket szeret, közös pillanatok, stb. A lényeg, hogy csak is ő járjon a fejedben!
Erősen kezdek koncentrálni, s pár pillanat múlva megjelenik előttem Liam arca. Mikor találkoztunk, az első átváltozásom, mikor összejöttünk. Az első csók, amikor Wolverhamptonban voltunk és a szülei megtudták rólam az igazat. Minden egyes emlékem vele kapcsolatban, szinte filmként pereg le előttem, s ekkor érezni kezdek valamit. A szemeimet lehunyom, majd mikor ismét kinyitom őket, egy ismeretlen helyen találom magamat. A hely ködös, s nincs itt senki más, csak én.
- Hahó! - kiáltom, majd elindulok előre - Van itt valaki? - kiáltom, s ekkor egy alak körvonala rajzolódik ki előttem.
- Roxanne? - hallom meg Liam hangját, s ekkor ismét a nappaliban találom magam. A levegőt kapkodva veszem, s le is borulnék a földre, ha Nar nem támaszt meg.
- Na? - kérdezi türelmetlenül apa - Mi volt?
- Ott voltam - hebegem - Az...az - dadogom - azt hiszem az agyában...vagy hol...olyan zavaros. Az egyik percben még az kiáltom van-e ott valaki, majd ő kiálltja, hogy Roxanne, utána pedig itt vagyok - mondom zavarosan, s még én sem értem amit mondok.
- Kapcsolatba léptél vele! - kiáltja apa boldogan - Idővel megtanulod kezelni, hogy hogyan lehet megszakítani a kapcsolatot. De ahhoz idő kell! Most pedig menj aludni, biztos fáradt vagy!

Liam Payne szemszöge:

Szemeim villámcsapásként pattannak ki, majd felülve, a levegőt hangosan és ziháltan kezdem venni. Ott volt! Vele álmodtam! De, hogyan lehetséges ez? Utoljára a temetés utáni estén álmodtam vele. Azóta nem álmodtam róla, vagy vele kapcsolatban semmit!
- Jól vagy? - ránt vissza a valóságba Niall hangja. Pillantásomat az ágya felé kapom, s látom amint rajta ül és engem kémlel. Érdeklődve figyel engem, s a válaszomat várja.
- Igen - mondom - Vele álmodtam - jelentem ki, bár nem tudom miért. Pontosan tudom, hogy szerelmes Roxanne-be, és tudni akar vele kapcsolatban mindent. 
- Mit - válik pillantása kíváncsivá.
- Semmi érdekeset, egyszerűen csak magam előtt láttam és hallottam a hangját - motyogom - Különös mert régen álmodtam már vele.
- Értem - mondja - Holnap hazamész? Kezdődik a tavaszi szünet!
- Nem - mondom - Regina szerencsére hazamegy, így nyugodtan mondhattam otthon, hogy még rengeteg tanulni valóm van, s így inkább itt maradok - vonok vállat. Niall nem hülye! Pontosan tudja, hogy gyűlölöm Regina-t és legszívesebben itt hagynám őt a francba, de anyám parancsa miatt nem tehetem.
-Oké, mert én is, Zayn is, Derek na meg Louis is itt marad - mondja egyszerűen.
- Louis?
- Aha. Született ismét két tesója, így nem férne el otthon - nevet.
- Az kemény - nevetek én is, ám hamar le is olvad arcomról a mosoly - Ha esetleg visszakapnám őt, akkor is ilyen jóban lennénk?
- Érte megtenném - vágja rá gondolkodás nélkül - Tudom, hogy téged szeret, így elfogadom a dolgot.
- Köszi - mondom, majd vissza fekszek aludni, ahogy ő is.


- Szia - csókol meg ismét, majd végre valahára felszáll a vonatra, én pedig örömmel nézem a távolodó vonatot. Elérkezett ez a nap is. Regina a vonaton, én pedig épp a roxfort felé sétálok, Niall-lel Derekkel és Zayn-nel az oldalamon, míg Louis mögöttünk ballag. 
- Tényleg sajnálom, Derek! - mondom már vagy századjára neki.
- Én pedig tényleg nem haragszom - vág egy fájdalmas grimaszt - Ezt nem te, hanem a drágalátos húgom cseszte el! Nem tehetsz arról, hogy anyud utálja őt! Sőt, erről még Roxanne sem tehet!
- Rendben - mondom.
- Mi lehet vele? - kérdezi Zayn, én pedig érzem, hogy itt az idő kitálalni.
- Minden egyes nap engem néz, pontosan egy és két óra között a hídon. Minden nap odamegyek, s érzem magamon a pillantását. Azt is látta már elégszer, ahogy Regina-val enyelgünk - fintorgok. Még a gondolat is szörnyű, hogy hagyom, hogy a mocskos szája az enyémhez érjen.
- Komolyan minden nap itt van a roxfortnál és te nem szóltál?! Még csak oda sem mentél hozzá?! - kiáltja Derek.
- Mit mondtam volna neki?! A múltkor elég durva dolgot vágtam a fejéhez. Nem hiszem, hogy kíváncsi rám - mondom fejemet rázva, majd ahhoz a bizonyos hídhoz veszem az irányt. Remélem, még itt van, mivel most beszélni fogok vele! Nem érdekel, hogy fájni fog-e, csak hallani akarom a hangját, s talán még egy csókot is csenek tőle.
Itt van. Azonnal a folyópartra megyek, amerről pillantását érzem, s még épp időben érek oda. Ott áll teljes életnagyságban előttem.
- Szia - szólalok meg halkan. Ő pedig ahelyett hogy viszonozná köszönésemet, csak néz. Szemembe mélyeszti sajátját, s nem ereszti pillantásomat. teszek felé egy tétova lépést, s mivel nem hátrál, elé lépek, s karjaimat köré fonom. Arcát mellkasomba fúrja, majd halk zokogásba kezd.
- Nem vagyok elég erős - suttogja, majd elhúzódna, de én nem eresztem.
- De az vagy - húzom magamhoz még közelebb - Sajnálom! Nem gondoltam komolyan amiket mondtam! Szeret...
- Jah persze - szakítja ki magát ölelésemből - Legalább ne hazudj nekem! - kiáltja, s ekkor már egyre jobban sír. Könnyei gyorsan peregnek le csodaszép arcán, én pedig ismét közelebb lépek hozzá.
- Nem hazudok! Az anyám kényszerített bele a Reginával való kapcsolatba, s én semmit nem érzek iránta! Csak téged szeretlek!
- Persze - nevet fel erőltetetten, majd letörli könnyeit.
- Ez az igazság, Roxanne!
- Liam...én elfogadtam, hogy boldog vagy vel...
- nem vagyok boldog - szakítom félbe, majd egészen közel megyek hozzá - Nem, amíg te nem vagy újra az enyém - súgom, majd ajkaimat övéire nyomom.

2.Évad: 2. Fejezet: "együtt vagyunk"

Sziasztook!

Íme az újabb rész! Komizni ér!!!!! 

Unalmas. Ez az egyetlen szó, mely jellemezni tudja a mindennapjaimat. Egy hét telt el a felbukkanásom óta. Május van. Hamarosan vége a tanévnek, ami egyet jelent azzal, hogy Liam-et, Zayn-t és Dereket sem láthatom egy ideig.
Az incidens óta már én is elmegyek a sulihoz Narina-val. Fáj látni őket, ahogy boldogok nélkülem. Mert azok. Zayn és Perrie tökéletesen mutatnak együtt, s eldöntötték hogy a nyári szünetet együtt töltik. Derek és Ruth az álompár. A kapcsolatuk olyan tökéletes, mely csak kevés embernek adatik meg. Derek a tenyerén hordozza Ruth-t. Amit kiejt a száján, a bátyám azonnal teljesíti, de ugyanez van fordítva is. Ruth az összes szabadidejét Derekre áldozza, és nem hagyja őt magára egy percre sem.
És ott van Liam. Liam aki miatt már két napja nem mentem el a roxforthoz. Boldog. Egy másik lánnyal. Regina. Rajtakaptam őket, amint épp a hídnál csókolóznak, és mindketten élvezték. Majd kézen fogva távoztak. Fájt látni, hogy mással boldog. Nem az a baj hogy boldog, hanem az hogy ezt a boldogságot egy másik lánynak köszönheti, és nem nekem. Pedig engem illetne meg Regina helye. Nekem kéne Liam-et ölelnem, és nem neki! Piszkosul szar érzés, az már biztos. De én akartam ezt. Hát vállalnom kell a következményeket is. Még akkor is ha fáj.

Hogy mit tennék most legszívesebben? Meghalnék! S hogy miért? Mert úgy érzem nincs értelme élnem. Liam-nek nem kellek, ott van Regina és fáj beismerni, de mellette biztonságban lesz. Derek tökéletesen meg van Ruth-tal. Minek kéne neki egy őrült féltestvér aki folyton csak bajt hoz a fejére? Zayn? Ő is jobban jár ha nem élek. Tökéletesen mutatnak Perrie-vel, s én csak belerondítanék a kapcsolatukba. Nincs rám szükségük.
Egyedül az apámnak van rám szüksége, de csupán csak az erőm miatt. Ha nem én lennék az avatár, már rég megölt volna. Azért kell élnem, hogy ő elérje a céljait, de ezt az örömöt nem adom meg neki. Mert nem tehetem. Ha meghalok, senki nem tudja őt megállítani. Senki! S akkor a testvérem, a legjobb barátom s a szerelmem is meghal. Azt pedig nem akarom. Ők nem fognak meghalni! Pláne nem miattam!


- Jól vagy, Roxanne? - huppan le mellém a folyópartra Leila. Felhúzott szemöldökkel nézek rá. Mit keres ez itt? És jól hallottam, hogy egyetlen egy nyávogás szerű hang sem hagyta el a száját?!
- Mi van veled? Beteg vagy? - kérdem, de ő csak jót nevet bugyuta kérdésemen, majd komolyan néz szemeimbe.
- Én nem vagyok olyan, mint ők! - utal a két primadonnára - Nem vagyok plázapicsa és soha nem is óhajtok az lenni! Az egész csak egy hatalmas színjáték, mivel gyűlölök itt lenni akár csak te!
- Hogy mi?
- Jól hallottad! A nővéreim eladták a lelküket Marcus-nak, s ezáltal nekem nem maradt választás. Vagy velük, vagy ellenük. Én pedig nem szeretném holtan látni őket - magyarázza miközben hevesen gesztikulál, ám úgy hogy csak én halljam - Tudom, hogy te sem önszántadból vagy itt, és azt is tudom, miért! Meg akarod menteni a szeretteidet, de arra nem gondolsz, hogy már késő! Marcus sosem tartja be az ígéretét, és kétlem hogy veled kivételezne. Meg fogja ölni őket, és neked nem lesz beleszólásod. Csak a megfelelő alkalmat várja.
- Úgy gondolod hagynám neki?
- Nem. Tudom, hogy nem! De mit tudnál tenni ellene?
- Még nem tudom - hajtom le a fejem - De tudom, hogy van bennem valami, ami benne nincs! Sőt! Senki másban sincs!
- Akkor derítsük ki mi az!

Liam Payne szemszöge:

Érzem hogy néz. Pillantása perzseli bőrömet, miközben Regina ajkait falom. Ám ez a fajta csók meg sem közelíti azokat, amiket Roxanne-nek adtam. Az ő csókjai szenvedélyesek vagy épp szeretetteljesek voltak, míg ez egy semmit mondó puszi. Egyszerűen nem vagyok képes csóknak nevezni ezt az ocsmányságot. Mert ez az. Nincs benne semmilyen érzelem. Bezzeg ha Roxanne-t csókolhatnám! Azt imádnám! Nem bírnék elszakadni mézédes ajkaitól. 
Még mindig engem néz, s tudom hogy óriási fájdalom ez neki, de nem tehetek mást! Anyám úgy döntött kezébe veszi a dolgaimat, s hála neki Regina azt hiszi halálosan szerelmes vagyok belé, s már végleg kitöröltem az életemből Őt. Pedig ez közel sincs így. Anya nem bírta elviselni, hogy pont Roxanne miatt szenvedek, ezért kezdett a nevemben üzeneteket küldeni Reginának, s hála neki, most "együtt vagyunk". Két randira zavart el, s a második előtt kikötötte, hogy ha amikor hazaérek nem azt hallja, hogy együtt vagyunk, nagy bajok lesznek. Én pedig jó kisfiú módjára szót is fogadtam. Csak az a baj, hogy ő azt hiszi boldog vagyok. Pedig nem. És nem is leszek, amíg vissza nem kapom az én kicsi Roxy-mat! Mert nekem csak ő kell!
Már nem néz. Elment. Ha tehetném, most utána futnék, s addig csókolnám, amíg a tüdőnk levegőért nem kiállt, de nem tehetem. Ha anyám megtudja...valószínűleg szétválasztana minket előbb vagy utóbb.
s hogy kinek a pillantása perzselte eddig a bőrömet? Az övé. Roxanne-é. Csak az ő pillantása tud ennyire égető, mégis gyönyörű lenni.
- Mi a baj? - szakad el tőlem Reg és kérdően néz szemeimbe - Valami gond van? - ráncolja szemöldökeit.
- Nem semmi gond nincs - hazudom kapásból - Minden rendben - virítok egy gyenge vigyort, ám meggyőzöm vele.
- Talán Roxanne látogatása aggaszt még mindig? - nevét olyan gúnnyal ejti ki, hogy ha nem lány lenne, már nekiestem volna. Hogy mer így beszélni róla?!
- Nem - felelem kissé talán tól gorombán, mire szemöldökeit még magasabbra húzza.
- Akkor? - néz rám kihívóan. Tudta hogy innentől már nyert ügye van. S hogy miért?
Nem egyszer történt már meg az, hogy felhergelt, majd békülésképp a tiltott rengetegben elhelyezkedő kis ház egyik ágyában kötöttünk ki. Igen. Én vettem el a szüzességét és ő az enyémet. Azt vette el ami Roxanne-t illette volna. Én vele akartam az elsőt! Tudom most egy nyálas kis buzinak gondoltok, de ha hiszitek ha nem, egy srácnak is épp oly fontos az, hogy a megfelelő lánnyal veszítse el, mint a csajoknak. Ez van. Épp ezért fáj ez. Hogy gyenge vagyok. Gyenge vagyok, mert hagytam magam elcsábítani. Mondhattam volna nemet, de nem tettem. Hogy miért nem? Na ezt én sem tudom. Fogalmam sincs miért hagytam megtörténni. De már megtörtént, szóval nem tudok ellene mit tenni. Ám most muszáj erősnek lennem, mivel Derek-ék már így is haragszanak rám, hát még ha megtudják mit tettem. Na az lenne az utolsó tettem, az tuti!
- Nem Regina - rázom meg a fejem, mire nagy szemeket mereszt rám - Nincs kedvem - vonom meg a vállam.
- Mi az hogy nincs?! - sipítja - Talán már nem kívánsz?! - kiáltja, majd épp elrohanna, ám elkapom a karját.
- Dehogyis! Persze hogy kívánlak - a francokat, előbb dugnék egy dementorral - De most tényleg nincs hozzá hangulatom! Meg amúgy is! Megígértem Derek-nek, hogy ma velük lógok. Lemegyünk a városba - mondom meggyőzően, s tervem sikerül is, ám nem épp úgy ahogy terveztem.
- Oké - ránt egyet a vállán - Veled megyek!

Regina szemszöge:

Most egy érzéketlen ribancnak gondoltok, ugye? Hát, nem vagyok az! Én is lehetek szerelmes, nem? Arról nem tehetek, hogy pont Liam-be szerettem bele. Tudom, hogy ő mindig is Roxanne-t fogja szeretni, engem sosem. Ahogy azt is hogy csak az anyja miatt van velem. De kit izgat? Így legalább megtudom, milyen lenne vele lenni. Nem mellesleg a szex is elég jó vele, szóval... És kicsit sem izgat, hogy kinek töröm össze az érzéseit! Tudom, hogy a fél suli Liam-et bálványozza, s legszívesebben kikaparnák a szemem, ahogy Roxanne-nel is ezt tették volna. Azt is tudom, hogy Liam megbánta, hogy velem vesztette el a szüzességét, amit Roxikának tartogatott. És úgy ahogy sok minden más, ez sem izgat. Sőt! Még örülök is, mivel ha ez kiderül, hatalmas fájdalmat okozok majd Miss tökélynek! S nekem ez a célom. Neki fogalma sincs milyen érzés volt látni, ahogy mindenkit az ujja köré csavart. Amikor Liam-mel bejelentették, hogy együtt vannak! Amikor, megláttam őket csókolózni a bálon! Hát most majd megtudja! De ebből neki nem lesz köszönet, az biztos! 
- Min töröd a fejed? - pillant fel Harry a könyvéből, amit elmélyülten olvasott.
- Csupán azon, hogy Liam miért Roxanne-t szereti - vonok vállat. Hazz leteszi a könyvet, majd érdeklődve néz rám.
- Talán mert egymás végzetei? - teszi fel a költői kérdést.
- De ez még nem jelenti azt, hogy nem tud beleszeretni másba. Itt vagyok én! - mutatok magamra - Sokkal többet tudnék neki adni, mint amit az a liba valaha is tudna!
- Honnan tudod olyan biztosan ezt? Ő mondta? Ne hiszem. Egyébként meg Roxanne boldoggá teszi őt, pusztán azzal hogy létezik. Hogy él! - mondja, majd ismét a könyvére szenteli figyelmét.
- Én ezt akkor sem értem.
- Mit nem értesz ezen? Liam őt szereti, pont. Nem téged! Fogd már fel végre, Regina, hogy most az egyszer nem kapod meg amit akarsz! Nagyon sokáig így volt, de ez Roxanne megjelenésével megváltozott. Liam őt szereti, és mindig is őt fogja! Hiába parancsolta neki az anyja, hogy legyen veled, nem fog beléd szeretni! Soha! És nem is akar beléd szeretni! - mondja hevesen gesztikulálva, majd a könyvét becsapva pattan fel és hagyja el a könyvtárat.
Leforrázva ülök a széken, miközben az üres széket vizslatom, melyen pár másodperce még Harry terpeszkedett. Az ő pártján áll? De hisz' ő az ÉN legjobb barátom! Kikérem magamnak, hogy mellettük áll!
Mérgesen pattanok fel, majd iramodok Harry után. Ezt nagyon megemlegeti, az biztos!

2.Évad: 1. Fejezet: Meg kell védenem őt is úgy ahogy téged.

Sziasztoook!

Íme, ismét itt vagyok! Ezúttal kipróbálok egy új írásmódot. Mint észrevettétek mindig múlt időben írom a részeket, ám most megpróbálkozok a jelen idővel. Remélem nem lesz annyira szörnyű mint ahogy érzem...

Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett komit illetve a feliratkozóknak is hálás vagyok!

Na nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!
Oh, és boldog szülcsinapcsit Harry!!

- Gyere királylány! - nyit be a szobámba Fergie - Meló van! Ma meglátogatjuk a volt iskoládat!
- Hogy mi? - nézek rá értetlenül, mire csak ördögien elmosolyodik.
- Egy év után végre mindenki megtudja hogy élsz - azzal fogja magát és távozik a szobámból.
Azonnal felpattanok, majd már rohanok is ki. Mi az hogy végre mindenki megtudja hogy élek?! És egyáltalán miért pont most?! Na meg, mi a francért hív királylánynak?! Ez kész röhej!
- Hova megyünk?! - állok apa elé, miközben szikrázó szemekkel nézek rá. Sóhajt egyet, majd rám emeli tekintetét. Semmit mondó. Ez az egy jut eszembe, mikor pillantása találkozik az enyémmel.
- A roxfortba - jelenti ki nyugodtan, majd feláll, pálcáját magához veszi és egy várakozó pillantást küld felém.
- Mégis minek?! - sipítom. Érzem, ahogy a testem remegni kezd, ám most nem engedek utat az átváltozásnak.
- Roxanne...
- Én azt hittem megegyeztünk - horkantok fel gúnyosan - Nem bántjuk Liam-éket és cserébe veletek leszek.
- Nem is fogjuk bántani őket, csupán csak...megfélemlítjük az egész bagázst - vigyorodik el, ám ezzel nem hat meg - Roxanne. Rossznak lenni annyit tesz, hogy időnként megfélemlíted az ellenséget. És mi most pont ezt fogjuk tenni! - vigyorodik el sokat sejtően.
- Nekem kell rájuk ijesztenem, igaz? - nézek rá gúnyosan. Ez alatt az egy év alatt megtudtam, hogy jobban szereti, ha más végzi el helyette a munkát.
- Pontosan - kacsint, majd kinyitja az ajtót - Várj meg kint. Én addig szólok a többieknek.
A többiek szó alatt a követőit érti. A jobb keze lenne Fergie. Rühellem őt. Azt hiszi attól, mert apám embere azt tehet amit csak akar. Próbáltam nyitni felé, hogy jobb legyen a kapcsolatunk, ám nem jártam sikerrel. Fergie hallani sem akar rólam, és én elfogadtam.
Aztán ott van Fergie két palotapincsije, Mira és Leila. Na ők aztán tényleg idegesítőek. Egyfolytában nyávognak, de ha valami gonoszságot kell csinálni egyből tökéletesen végrehajtják a feladatot. Utálom őket egytől-egyig. Nem is értem, apa hogy az istenbe tudja őket elviselni.
Na meg ott vannak a fiúk. Kb húszan lehetnek és mindegyikük egy tapló. De komolyan. Akár hányszor a közelükbe kerülök nem tudják megállni hogy ne szóljanak be nekem. Én persze nem hagyom magam és a vége mindig az lesz a dolognak, hogy átváltozom és megtámadom őket. Apa szerint ez jó, mivel így gyakorlom az átváltozást. Persze az akin gyakorlom már nem örül ennek ennyire. Sőt! A legutóbbi srác eltörte a karját, hála nekem, tehát most az ágyat nyomja. Ez van.
Én pedig megváltoztam, ám nem a jó értelembe, irányba. Bevallom kezdek átesni azon a bizonyos határon, ami elválasztja a jót a gonosztól. Én pedig kezdek gonosszá válni. Fáj bevallani, de így van. Hiányzik Liam. Felemészt a tudat, hogy most éppen egy másik lány csókolhatja, ölelheti és mondhatja neki, hogy szereti. Fáj. Nagyon.
- Hova megyünk Roxi? - ül le a lábam mellé Narina én pedig mellé telepedek. Az utóbbi egy évben csak egymásra számíthattunk. Hiába volt itt apa. Barátaim nem voltak, csak Nar. Ő megértett, habár neki is fáj a döntésem. Mikor még Liam-mel együtt voltunk, annyira ráhangolódott, hogy érzi az érzelmeit illetve fájdalmait. Ami Liam-nek fáj, azt Nar is érzi.
- A roxfortba - nyelek egy nagyot. Nar szemei kitágulnak és meglepetten né rám. Gyönyörű szemei most kétségbeesést tükröznek.
- Mégis miért? - kérdi.
- Hogy megfélemlítsük az ellenségeinket és hogy mindenki megtudja hogy élek - mondom érzelemmentesen. Muszáj. Muszáj hidegvérrel állnom a dolgokhoz, különben megőrülnék!
- Ne, csak ezt ne! Roxanne ha Derek-ék meglátnak...
- Tudom - szakítom félbe - Gyűlölni fognak, amiért hazudtam nekik, de nem érdekel! Ha ez kell ahhoz hogy megvédjem őket akkor elviselem!
- Még mindig úgy vélem hogy ezzel csak még nagyobb bajba kevered őket! Ha velük maradtunk volna megvédhettük volna őket, de így...
- Nem mert szart se tudnak ők az avatárokról! Apa viszont igen! Ha velük maradunk még most sem tudnék uralkodni az erőm felett!
- Szerinted így jó nekik?! Roxanne! Liam kilépett a kviddics csapatból és minden nap a tóparton ül és sír! Derek igazi rossz fiú lett! Nem érdeklik a szabályok. Tanul majd csinál valami őrültséget. A múlt héten Friccs-csel járta a tiltott rengeteget mert megkergette a macskáját! Egyedül Zayn az aki még normális!
Mi?! Honnan tudja mindezt?! És mi az hogy Liam kilépett a csapatból?! Hisz' él-hal a kviddicsért!
- Ezeket meg honnan tudod?! - nézek rá elképedve.
- A mindennapos sétám a roxforthoz vezet. Folyamatosan szemmel tartom őket. Különösen Liam-et. Meg kell védenem őt is úgy ahogy téged.
- Értem - motyogom, majd az ujjaimmal kezdek babrálni. Szóval még nem lépett túl rajtam. Pedig annyival könnyebb lenne. Csak én szenvednék ő pedig boldog lenne!
- Roxanne! - hallom meg apu hangját. Épp most lépnek ki a házból, ő és a fiúk na meg a három boszorkány - Indulunk!
- Oké - mondom majd mind a zsupsz kulcs felé vesszük az irányt, hogy egy szempillantás alatt a roxfortban lehessünk.

***

- Épp kviddics meccs van - jelenti ki Mira, mire én csak a szemeimet forgatom, Most komolyan! Szerinte mi vakok vagyunk?! Csak mert szerintem mindenki látja hogy épp a mardekárosoknál van a kvaff.
- Nagyon okos megállapítás - motyogom, mire kapok egy gyilkos pillantást. Épp a mardekár vezet, mikor is meglátok a pályán egy griffendélest, méghozzá....Liam-et. Mi a francot keres ő a pályán?!
- Roxanne miért szorult ökölbe a kezed? - hallom meg Narina hangját a fejemben. Ja igen halljuk egymás gondolatait. Klassz mi?
- Mit keres Liam a pályán?! Nem azt mondtad hogy...
- Én úgy tudtam már nem játszik de ezek szerint mégis - hallom, majd a beszélgetés megszakad, én pedig ismét Liam-et figyelem.
Milyen jól néz ki! A haját rövidebbre vágatta és most felállítva hordja. Még így távolról is látom ahogy a talárja megmutatja milyen izmos is lett egy év alatt. És azok a barna szemek! Istenem! Bárcsak az enyém lenne még! De sajna nem az. Már nem. És ezt csak magamnak köszönhetem.
- Nos - szólal meg apa, mire rákapom a tekintetem - A terv a következő. Mira, Leila! Ti és a fiúk berepültök és kisebb zavart keltetek, míg Fergie felírja az égre Roxanne nevét - pillant rájuk, majd rám néz - Roxanne! Mi ezután szép lassan felsétálunk a pályára aztán pedig kezdődhet a móka - dörzsöli össze kezeit, én pedig rájövök mi is fog történni.
- Nekem kell rájuk támadnom, igaz? - pillantok rá, mire elvigyorodik - Én nem bántom őket. Hisz' tudod...
- Tudom kicsim, tudom. Nem is kell bántanod őket, csupán egy picit rájuk kell ijeszteni. Egy aprócska párbajt kell vívnod egyikükkel hogy lássák, már nem vagy olyan gyenge! Oh, és ne feledd - néz rám jelentőségteljesen - Légy kegyetlen és kitartó!
Sután bólintok, s a terv kezdetét veszi. Mira-ék megindulnak s a pálya felől már csak sikítozást hallok. Mira-ék a pályán randalíroznak s nevem pár másodperc múlva már az égen virít. Itt az idő!
Apa megindul balra én és Narina pedig jobbra. Klassz mert erre senki nem figyel, pláne mikor Derek kiszúrja aput. Derek. Milyen más. Sokkal izmosabb és borostája van. Mellette Ruth áll és a bátyám kezét szorongatja. Zayn is ott van és ő is sokkal izmosabb, mint volt. Aztán a pillantásom kicsit tovább megy és meglátom Nicola, Karen és Geoff Payne-t. Na ne! Mit keresnek ezek itt?!
- Őszintén szólva kedvesebb fogadtatást vártam, Derek - kezdi apa mi pedig Nar-ral tovább sétálunk - Elvégre, a nagybátyád vagyok!
- Te nem vagy senkim - sziszegi a fogai közt - Legfőképp nem a nagybátyám! Megölted a húgomat! A saját véredet! Mi a francnak adtad oda neki azt a rohadt képet?! Ha nem adtad volna oda most még mindig élne!
- Ejnye Derek - vigyorog gúnyosan apu - Hát nem nézted meg rendesen azt a szerencsétlen lányt, akinek a testét felhasználtuk? Nem láttad a szőke tincset a hajában? Sajnos azt még a varázslat sem volt képes elfedni. Azt hittem neked fog először feltűnni, de..úgy tűnik tévedtem - mondja, mire Derek elsápad.
- Nem - rázza a fejlét - Nem versz át. Roxanne halott - hajtja le a fejét. Itt az én időm. Fergie-re pillantok, s így az összes fiú megáll.
- Pedig jobban tennéd ha elhinnéd amit mond bátyus - mondom, miközben Nar-ral feléjük lépdelünk, majd tisztes távolságban megállunk. Azok az arcok. Derek, Ruth és Liam kikerekedett szemekkel vizslat engem, de szerintem leginkább a ruhám zavarja őket. Igen. Mikor apuékhoz kerültem Fergie azonnal kezelésbe vett. Szerinte egy gonosz lánynak szexin kell öltözködnie és a sminket sem hanyagolhatja. Már hozzászoktam, hogy ha kinyitom a szekrény ilyen ruhákkal találom szembe magam.
Zayn az aki csak áll és néz. Mintha meg sem lepné, hogy élek.
- Hát tényleg igaz amit Aaron mondott - szólal meg mire rákapom a tekintetem - Aaron meglátta Narina-t a tiltott rengetegnél miközben Liam-et figyelte. Ebből azt szűrte le hogy élsz. És igaza volt.
Arcomra gúnyos mosoly ült ki, míg szemeim elismerően csillogtak Zayn-re. Okosabb mint hittem. Bevallom, hiányzott. Mindegyikőjük hiányzott, de Zayn...Szabályosan beleőrültem hogy nincs velem a legjobb barátom. Elveszítettem őt.
- Ügyes - bólintok - Meséljetek! Mi történt veletek egy évig?
- Inkább veled mi történt? - kérdezi Derek, s nem értem miért. Tény hogy megváltoztam, de...ennyire látszódna? Biztosan.
- Semmi különös - vonok vállat - Megtanultam irányítani az erőmet - vigyorgok mint a vadalma, majd egy szempillantás alatt átváltozok. Na igen. A sok átváltozás miatt már nem tart percekig a dolog. 
Emlékszem, egy év alatt hányszor gondoltam arra, hogy inkább felvállalom a harcot apuval, de a szeretteimmel legyek. Rengetegszer. De mindig meggondoltam magam. Hisz' mi van ha bosszúból apu megöli őket? Abba belehalnék ha miattam végezne velük. Inkább szenvedek, mintsem bajba keverjem őket. Igen. Ez a legjobb megoldás.
- Szóval - kezdem, miközben Derek-ék felé lépkedek - Ki szeretne párbajozni velem? - húzom fel kérdően az egyik szemöldökömet. Csönd. Csak Minerva veszi a bátorságot, hogy felém lépkedjen.
- Mi történt veled Roxanne? Miért vagy vele - mutat az apámra - Hisz' megölte az édesanyádat és a másik három elemet! Zayn családjával is ő végzett!
 - Régen volt - vonok vállat és tudom, Zayn-nek ez már csak a kegyelemdöfés volt - Meg amúgy is. Csak ő tud segíteni az avatár dologgal, szóval nincs sok választásom. Egyébként pedig...nekem tetszik ez az életmód. Tetszik, hogy az emberek félnek tőlem.
- Ez nem az a Roxanne, aki év elején megjelent itt - hallok meg egy ismerős hangot. Balra kapom a fejem és megpillantom Niall-t. Jéé! Ez most akkor nem utál engem?
- Micsoda öröm Niall - mondom - De most hagyj mert épp szét akarom rúgni valaki seggét!
- Akkor rajta - szól Derek, majd átváltozik - Mutasd! Mit tanított Marcus - ejti ki undorodva a nevet, én pedig támadok.

***Órák múlva, Roxanne szobája***

Legyőztem a saját testvérem! Most miattam fekszik a gyengélkedőn. Igen, miattam megsérült, pedig én esküszöm nem akartam! Nem akartam bántani. De ez sajna senkit nem érdekel. És erre még Liam is rátett egy lapáttal. Ugyanis, miután Dereket elvitték, ő odajött hozzám és ezt mondta: "Te már nem Roxanne Hale vagy, hanem egyike azoknak a lotyóknak akik bedőltek Marcus-nak!" Fájt ezt pont tőle hallani. De sajna igaza van. Egy vagyok Marcus talpnyalói közül...