2.Évad: 1. Fejezet: Meg kell védenem őt is úgy ahogy téged.

Sziasztoook!

Íme, ismét itt vagyok! Ezúttal kipróbálok egy új írásmódot. Mint észrevettétek mindig múlt időben írom a részeket, ám most megpróbálkozok a jelen idővel. Remélem nem lesz annyira szörnyű mint ahogy érzem...

Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett komit illetve a feliratkozóknak is hálás vagyok!

Na nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!
Oh, és boldog szülcsinapcsit Harry!!

- Gyere királylány! - nyit be a szobámba Fergie - Meló van! Ma meglátogatjuk a volt iskoládat!
- Hogy mi? - nézek rá értetlenül, mire csak ördögien elmosolyodik.
- Egy év után végre mindenki megtudja hogy élsz - azzal fogja magát és távozik a szobámból.
Azonnal felpattanok, majd már rohanok is ki. Mi az hogy végre mindenki megtudja hogy élek?! És egyáltalán miért pont most?! Na meg, mi a francért hív királylánynak?! Ez kész röhej!
- Hova megyünk?! - állok apa elé, miközben szikrázó szemekkel nézek rá. Sóhajt egyet, majd rám emeli tekintetét. Semmit mondó. Ez az egy jut eszembe, mikor pillantása találkozik az enyémmel.
- A roxfortba - jelenti ki nyugodtan, majd feláll, pálcáját magához veszi és egy várakozó pillantást küld felém.
- Mégis minek?! - sipítom. Érzem, ahogy a testem remegni kezd, ám most nem engedek utat az átváltozásnak.
- Roxanne...
- Én azt hittem megegyeztünk - horkantok fel gúnyosan - Nem bántjuk Liam-éket és cserébe veletek leszek.
- Nem is fogjuk bántani őket, csupán csak...megfélemlítjük az egész bagázst - vigyorodik el, ám ezzel nem hat meg - Roxanne. Rossznak lenni annyit tesz, hogy időnként megfélemlíted az ellenséget. És mi most pont ezt fogjuk tenni! - vigyorodik el sokat sejtően.
- Nekem kell rájuk ijesztenem, igaz? - nézek rá gúnyosan. Ez alatt az egy év alatt megtudtam, hogy jobban szereti, ha más végzi el helyette a munkát.
- Pontosan - kacsint, majd kinyitja az ajtót - Várj meg kint. Én addig szólok a többieknek.
A többiek szó alatt a követőit érti. A jobb keze lenne Fergie. Rühellem őt. Azt hiszi attól, mert apám embere azt tehet amit csak akar. Próbáltam nyitni felé, hogy jobb legyen a kapcsolatunk, ám nem jártam sikerrel. Fergie hallani sem akar rólam, és én elfogadtam.
Aztán ott van Fergie két palotapincsije, Mira és Leila. Na ők aztán tényleg idegesítőek. Egyfolytában nyávognak, de ha valami gonoszságot kell csinálni egyből tökéletesen végrehajtják a feladatot. Utálom őket egytől-egyig. Nem is értem, apa hogy az istenbe tudja őket elviselni.
Na meg ott vannak a fiúk. Kb húszan lehetnek és mindegyikük egy tapló. De komolyan. Akár hányszor a közelükbe kerülök nem tudják megállni hogy ne szóljanak be nekem. Én persze nem hagyom magam és a vége mindig az lesz a dolognak, hogy átváltozom és megtámadom őket. Apa szerint ez jó, mivel így gyakorlom az átváltozást. Persze az akin gyakorlom már nem örül ennek ennyire. Sőt! A legutóbbi srác eltörte a karját, hála nekem, tehát most az ágyat nyomja. Ez van.
Én pedig megváltoztam, ám nem a jó értelembe, irányba. Bevallom kezdek átesni azon a bizonyos határon, ami elválasztja a jót a gonosztól. Én pedig kezdek gonosszá válni. Fáj bevallani, de így van. Hiányzik Liam. Felemészt a tudat, hogy most éppen egy másik lány csókolhatja, ölelheti és mondhatja neki, hogy szereti. Fáj. Nagyon.
- Hova megyünk Roxi? - ül le a lábam mellé Narina én pedig mellé telepedek. Az utóbbi egy évben csak egymásra számíthattunk. Hiába volt itt apa. Barátaim nem voltak, csak Nar. Ő megértett, habár neki is fáj a döntésem. Mikor még Liam-mel együtt voltunk, annyira ráhangolódott, hogy érzi az érzelmeit illetve fájdalmait. Ami Liam-nek fáj, azt Nar is érzi.
- A roxfortba - nyelek egy nagyot. Nar szemei kitágulnak és meglepetten né rám. Gyönyörű szemei most kétségbeesést tükröznek.
- Mégis miért? - kérdi.
- Hogy megfélemlítsük az ellenségeinket és hogy mindenki megtudja hogy élek - mondom érzelemmentesen. Muszáj. Muszáj hidegvérrel állnom a dolgokhoz, különben megőrülnék!
- Ne, csak ezt ne! Roxanne ha Derek-ék meglátnak...
- Tudom - szakítom félbe - Gyűlölni fognak, amiért hazudtam nekik, de nem érdekel! Ha ez kell ahhoz hogy megvédjem őket akkor elviselem!
- Még mindig úgy vélem hogy ezzel csak még nagyobb bajba kevered őket! Ha velük maradtunk volna megvédhettük volna őket, de így...
- Nem mert szart se tudnak ők az avatárokról! Apa viszont igen! Ha velük maradunk még most sem tudnék uralkodni az erőm felett!
- Szerinted így jó nekik?! Roxanne! Liam kilépett a kviddics csapatból és minden nap a tóparton ül és sír! Derek igazi rossz fiú lett! Nem érdeklik a szabályok. Tanul majd csinál valami őrültséget. A múlt héten Friccs-csel járta a tiltott rengeteget mert megkergette a macskáját! Egyedül Zayn az aki még normális!
Mi?! Honnan tudja mindezt?! És mi az hogy Liam kilépett a csapatból?! Hisz' él-hal a kviddicsért!
- Ezeket meg honnan tudod?! - nézek rá elképedve.
- A mindennapos sétám a roxforthoz vezet. Folyamatosan szemmel tartom őket. Különösen Liam-et. Meg kell védenem őt is úgy ahogy téged.
- Értem - motyogom, majd az ujjaimmal kezdek babrálni. Szóval még nem lépett túl rajtam. Pedig annyival könnyebb lenne. Csak én szenvednék ő pedig boldog lenne!
- Roxanne! - hallom meg apu hangját. Épp most lépnek ki a házból, ő és a fiúk na meg a három boszorkány - Indulunk!
- Oké - mondom majd mind a zsupsz kulcs felé vesszük az irányt, hogy egy szempillantás alatt a roxfortban lehessünk.

***

- Épp kviddics meccs van - jelenti ki Mira, mire én csak a szemeimet forgatom, Most komolyan! Szerinte mi vakok vagyunk?! Csak mert szerintem mindenki látja hogy épp a mardekárosoknál van a kvaff.
- Nagyon okos megállapítás - motyogom, mire kapok egy gyilkos pillantást. Épp a mardekár vezet, mikor is meglátok a pályán egy griffendélest, méghozzá....Liam-et. Mi a francot keres ő a pályán?!
- Roxanne miért szorult ökölbe a kezed? - hallom meg Narina hangját a fejemben. Ja igen halljuk egymás gondolatait. Klassz mi?
- Mit keres Liam a pályán?! Nem azt mondtad hogy...
- Én úgy tudtam már nem játszik de ezek szerint mégis - hallom, majd a beszélgetés megszakad, én pedig ismét Liam-et figyelem.
Milyen jól néz ki! A haját rövidebbre vágatta és most felállítva hordja. Még így távolról is látom ahogy a talárja megmutatja milyen izmos is lett egy év alatt. És azok a barna szemek! Istenem! Bárcsak az enyém lenne még! De sajna nem az. Már nem. És ezt csak magamnak köszönhetem.
- Nos - szólal meg apa, mire rákapom a tekintetem - A terv a következő. Mira, Leila! Ti és a fiúk berepültök és kisebb zavart keltetek, míg Fergie felírja az égre Roxanne nevét - pillant rájuk, majd rám néz - Roxanne! Mi ezután szép lassan felsétálunk a pályára aztán pedig kezdődhet a móka - dörzsöli össze kezeit, én pedig rájövök mi is fog történni.
- Nekem kell rájuk támadnom, igaz? - pillantok rá, mire elvigyorodik - Én nem bántom őket. Hisz' tudod...
- Tudom kicsim, tudom. Nem is kell bántanod őket, csupán egy picit rájuk kell ijeszteni. Egy aprócska párbajt kell vívnod egyikükkel hogy lássák, már nem vagy olyan gyenge! Oh, és ne feledd - néz rám jelentőségteljesen - Légy kegyetlen és kitartó!
Sután bólintok, s a terv kezdetét veszi. Mira-ék megindulnak s a pálya felől már csak sikítozást hallok. Mira-ék a pályán randalíroznak s nevem pár másodperc múlva már az égen virít. Itt az idő!
Apa megindul balra én és Narina pedig jobbra. Klassz mert erre senki nem figyel, pláne mikor Derek kiszúrja aput. Derek. Milyen más. Sokkal izmosabb és borostája van. Mellette Ruth áll és a bátyám kezét szorongatja. Zayn is ott van és ő is sokkal izmosabb, mint volt. Aztán a pillantásom kicsit tovább megy és meglátom Nicola, Karen és Geoff Payne-t. Na ne! Mit keresnek ezek itt?!
- Őszintén szólva kedvesebb fogadtatást vártam, Derek - kezdi apa mi pedig Nar-ral tovább sétálunk - Elvégre, a nagybátyád vagyok!
- Te nem vagy senkim - sziszegi a fogai közt - Legfőképp nem a nagybátyám! Megölted a húgomat! A saját véredet! Mi a francnak adtad oda neki azt a rohadt képet?! Ha nem adtad volna oda most még mindig élne!
- Ejnye Derek - vigyorog gúnyosan apu - Hát nem nézted meg rendesen azt a szerencsétlen lányt, akinek a testét felhasználtuk? Nem láttad a szőke tincset a hajában? Sajnos azt még a varázslat sem volt képes elfedni. Azt hittem neked fog először feltűnni, de..úgy tűnik tévedtem - mondja, mire Derek elsápad.
- Nem - rázza a fejlét - Nem versz át. Roxanne halott - hajtja le a fejét. Itt az én időm. Fergie-re pillantok, s így az összes fiú megáll.
- Pedig jobban tennéd ha elhinnéd amit mond bátyus - mondom, miközben Nar-ral feléjük lépdelünk, majd tisztes távolságban megállunk. Azok az arcok. Derek, Ruth és Liam kikerekedett szemekkel vizslat engem, de szerintem leginkább a ruhám zavarja őket. Igen. Mikor apuékhoz kerültem Fergie azonnal kezelésbe vett. Szerinte egy gonosz lánynak szexin kell öltözködnie és a sminket sem hanyagolhatja. Már hozzászoktam, hogy ha kinyitom a szekrény ilyen ruhákkal találom szembe magam.
Zayn az aki csak áll és néz. Mintha meg sem lepné, hogy élek.
- Hát tényleg igaz amit Aaron mondott - szólal meg mire rákapom a tekintetem - Aaron meglátta Narina-t a tiltott rengetegnél miközben Liam-et figyelte. Ebből azt szűrte le hogy élsz. És igaza volt.
Arcomra gúnyos mosoly ült ki, míg szemeim elismerően csillogtak Zayn-re. Okosabb mint hittem. Bevallom, hiányzott. Mindegyikőjük hiányzott, de Zayn...Szabályosan beleőrültem hogy nincs velem a legjobb barátom. Elveszítettem őt.
- Ügyes - bólintok - Meséljetek! Mi történt veletek egy évig?
- Inkább veled mi történt? - kérdezi Derek, s nem értem miért. Tény hogy megváltoztam, de...ennyire látszódna? Biztosan.
- Semmi különös - vonok vállat - Megtanultam irányítani az erőmet - vigyorgok mint a vadalma, majd egy szempillantás alatt átváltozok. Na igen. A sok átváltozás miatt már nem tart percekig a dolog. 
Emlékszem, egy év alatt hányszor gondoltam arra, hogy inkább felvállalom a harcot apuval, de a szeretteimmel legyek. Rengetegszer. De mindig meggondoltam magam. Hisz' mi van ha bosszúból apu megöli őket? Abba belehalnék ha miattam végezne velük. Inkább szenvedek, mintsem bajba keverjem őket. Igen. Ez a legjobb megoldás.
- Szóval - kezdem, miközben Derek-ék felé lépkedek - Ki szeretne párbajozni velem? - húzom fel kérdően az egyik szemöldökömet. Csönd. Csak Minerva veszi a bátorságot, hogy felém lépkedjen.
- Mi történt veled Roxanne? Miért vagy vele - mutat az apámra - Hisz' megölte az édesanyádat és a másik három elemet! Zayn családjával is ő végzett!
 - Régen volt - vonok vállat és tudom, Zayn-nek ez már csak a kegyelemdöfés volt - Meg amúgy is. Csak ő tud segíteni az avatár dologgal, szóval nincs sok választásom. Egyébként pedig...nekem tetszik ez az életmód. Tetszik, hogy az emberek félnek tőlem.
- Ez nem az a Roxanne, aki év elején megjelent itt - hallok meg egy ismerős hangot. Balra kapom a fejem és megpillantom Niall-t. Jéé! Ez most akkor nem utál engem?
- Micsoda öröm Niall - mondom - De most hagyj mert épp szét akarom rúgni valaki seggét!
- Akkor rajta - szól Derek, majd átváltozik - Mutasd! Mit tanított Marcus - ejti ki undorodva a nevet, én pedig támadok.

***Órák múlva, Roxanne szobája***

Legyőztem a saját testvérem! Most miattam fekszik a gyengélkedőn. Igen, miattam megsérült, pedig én esküszöm nem akartam! Nem akartam bántani. De ez sajna senkit nem érdekel. És erre még Liam is rátett egy lapáttal. Ugyanis, miután Dereket elvitték, ő odajött hozzám és ezt mondta: "Te már nem Roxanne Hale vagy, hanem egyike azoknak a lotyóknak akik bedőltek Marcus-nak!" Fájt ezt pont tőle hallani. De sajna igaza van. Egy vagyok Marcus talpnyalói közül...