2.Évad: 3.Fejezet: Honnan tudod, hogy Liam alszik?

Sziasztok!

Íme az újabb rész! Elég rövid, de most csak ennyire tellett tőlem. Bocsi :/

- Tudom, hogy fáj mással látnod őt - huppan le mellém a mólóra Leila. A szél lágyan lobogtatja hajamat, míg alattunk a víz halkan folyik tovább. Minden olyan nyugodt most körülöttem, ám én kicsit sem vagyok nyugodt. A lelkem ordít, sír a helyzet miatt amibe keveredtem, és sajnos nem tudok mit tenni ellene. Ha tudnék már rég tettem volna valamit, de nem tudok.
Alig pár perce értem vissza a szokásos kis körutamról, mely a roxforthoz vezet, szinte mindig. Minden nap látom Őt. Minden egyes nap látom, ahogyan Regina-val csókolózik, ahogy rámosolyog. Ahogy éli az életét. Nélkülem. Rohadtul fáj, hogy nincs velem. A szívem helyén most egy hatalmas űr tátong, melyet csak ő tudna eltüntetni. De ő most nincs velem. És soha nem is lesz már velem többé.
- Akkor nem kell semmit sem mondanom, igaz? - kérdezem, ám tekintetemet még mindig a messzeségen tartom. Csak bámulok magam elé, anélkül hogy látnék valamit.
- Azt tudod, hogy ma este kezditek el gyakorolni a kapcsolat teremtést?
- Hogy is felejthetném el? - horkantok fel gúnyosan, majd felpattanok ezzel lezártnak tekintve a beszélgetést. Utam a nagy méretű "főhadiszálláshoz" vezet. Belépek a vaskos ajtón, majd felrobogok a szobámba és az ágyra vetem magam. Előveszem a pálcámat, s a már régen nem gyakorolt varázsigéket kezdem gyakorolni. Elvégre, nem hagyatkozhatok csak az elemi erőimre. Boszorkány vagyok így illene tudnom legalább az alap varázsigéket.

Órákon át haladok varázsigéről-varázsigére s a vége felé már egész jól megy a dolog. Gyakorlásomból egy kopogás szakít ki, mely az ajtóm felől hallatszik. Elkiáltom a már jól ismert "Gyere!" szócskát, mire apu lép be az ajtón.
- Zavarhatlak? - kérdi, mire csak megrázom a fejem - Kezdeni kéne! Elvégre, nem egy könnyű dolog, amit most megtanítok neked!
Bólintok, majd követem őt a nappaliba, ahol az összes csatlós összegyűlt. Egyesek lenézően, mások érdeklődve néznek rám. Egyedül Leila-tól kapok egy kedves pillantás, ám egyből visszavált a lenézőre, mikor Fergie küld felé egy szúrós pillantást.
Leülünk a kanapéra, majd apa magyarázni kezd.
- Nos - kezdi - A kapcsolatteremtés egy elem és annak végzete között nagyon nehéz dolog, sőt szinte lehetetlen, de ha Dereknek és Zayn-nek sikerült, akkor neked is fog - mi? Nekik már sikerült? - Így tehát el is mondom a fontosabb tudnivalókat. Az első, hogy csak is arra a személyre gondolhatsz, akivel kapcsolatot akarsz teremteni. Ha másra is gondolsz közben bajod eshet. Második, hogy piszok erősen kell koncentrálnod. Magad előtt kell látnod a személyt, a szokásait mindent amit tudsz vele kapcsolatban! Harmadik, minden alkalommal egyre több időt tölthetsz vele, de ha már elsőre is sok ideig kapcsolódsz rá, belehalhattok mind ketten. Oh, és nem mellesleg jobb ha akkor csinálod, mikor az illető alszik, így nem hozod őt kínos helyzetbe.
- Honnan tudod hogy Liam alszik?
- Fergie megnézte pár perccel ezelőtt - ránt egyet vállán - Korán lefeküdt, mivel holnap kviddics meccs lesz. Na kezdjük! Gondolj rá! Minden vele kapcsolatos dolog jelenjen meg előtted. Miket szeret, közös pillanatok, stb. A lényeg, hogy csak is ő járjon a fejedben!
Erősen kezdek koncentrálni, s pár pillanat múlva megjelenik előttem Liam arca. Mikor találkoztunk, az első átváltozásom, mikor összejöttünk. Az első csók, amikor Wolverhamptonban voltunk és a szülei megtudták rólam az igazat. Minden egyes emlékem vele kapcsolatban, szinte filmként pereg le előttem, s ekkor érezni kezdek valamit. A szemeimet lehunyom, majd mikor ismét kinyitom őket, egy ismeretlen helyen találom magamat. A hely ködös, s nincs itt senki más, csak én.
- Hahó! - kiáltom, majd elindulok előre - Van itt valaki? - kiáltom, s ekkor egy alak körvonala rajzolódik ki előttem.
- Roxanne? - hallom meg Liam hangját, s ekkor ismét a nappaliban találom magam. A levegőt kapkodva veszem, s le is borulnék a földre, ha Nar nem támaszt meg.
- Na? - kérdezi türelmetlenül apa - Mi volt?
- Ott voltam - hebegem - Az...az - dadogom - azt hiszem az agyában...vagy hol...olyan zavaros. Az egyik percben még az kiáltom van-e ott valaki, majd ő kiálltja, hogy Roxanne, utána pedig itt vagyok - mondom zavarosan, s még én sem értem amit mondok.
- Kapcsolatba léptél vele! - kiáltja apa boldogan - Idővel megtanulod kezelni, hogy hogyan lehet megszakítani a kapcsolatot. De ahhoz idő kell! Most pedig menj aludni, biztos fáradt vagy!

Liam Payne szemszöge:

Szemeim villámcsapásként pattannak ki, majd felülve, a levegőt hangosan és ziháltan kezdem venni. Ott volt! Vele álmodtam! De, hogyan lehetséges ez? Utoljára a temetés utáni estén álmodtam vele. Azóta nem álmodtam róla, vagy vele kapcsolatban semmit!
- Jól vagy? - ránt vissza a valóságba Niall hangja. Pillantásomat az ágya felé kapom, s látom amint rajta ül és engem kémlel. Érdeklődve figyel engem, s a válaszomat várja.
- Igen - mondom - Vele álmodtam - jelentem ki, bár nem tudom miért. Pontosan tudom, hogy szerelmes Roxanne-be, és tudni akar vele kapcsolatban mindent. 
- Mit - válik pillantása kíváncsivá.
- Semmi érdekeset, egyszerűen csak magam előtt láttam és hallottam a hangját - motyogom - Különös mert régen álmodtam már vele.
- Értem - mondja - Holnap hazamész? Kezdődik a tavaszi szünet!
- Nem - mondom - Regina szerencsére hazamegy, így nyugodtan mondhattam otthon, hogy még rengeteg tanulni valóm van, s így inkább itt maradok - vonok vállat. Niall nem hülye! Pontosan tudja, hogy gyűlölöm Regina-t és legszívesebben itt hagynám őt a francba, de anyám parancsa miatt nem tehetem.
-Oké, mert én is, Zayn is, Derek na meg Louis is itt marad - mondja egyszerűen.
- Louis?
- Aha. Született ismét két tesója, így nem férne el otthon - nevet.
- Az kemény - nevetek én is, ám hamar le is olvad arcomról a mosoly - Ha esetleg visszakapnám őt, akkor is ilyen jóban lennénk?
- Érte megtenném - vágja rá gondolkodás nélkül - Tudom, hogy téged szeret, így elfogadom a dolgot.
- Köszi - mondom, majd vissza fekszek aludni, ahogy ő is.


- Szia - csókol meg ismét, majd végre valahára felszáll a vonatra, én pedig örömmel nézem a távolodó vonatot. Elérkezett ez a nap is. Regina a vonaton, én pedig épp a roxfort felé sétálok, Niall-lel Derekkel és Zayn-nel az oldalamon, míg Louis mögöttünk ballag. 
- Tényleg sajnálom, Derek! - mondom már vagy századjára neki.
- Én pedig tényleg nem haragszom - vág egy fájdalmas grimaszt - Ezt nem te, hanem a drágalátos húgom cseszte el! Nem tehetsz arról, hogy anyud utálja őt! Sőt, erről még Roxanne sem tehet!
- Rendben - mondom.
- Mi lehet vele? - kérdezi Zayn, én pedig érzem, hogy itt az idő kitálalni.
- Minden egyes nap engem néz, pontosan egy és két óra között a hídon. Minden nap odamegyek, s érzem magamon a pillantását. Azt is látta már elégszer, ahogy Regina-val enyelgünk - fintorgok. Még a gondolat is szörnyű, hogy hagyom, hogy a mocskos szája az enyémhez érjen.
- Komolyan minden nap itt van a roxfortnál és te nem szóltál?! Még csak oda sem mentél hozzá?! - kiáltja Derek.
- Mit mondtam volna neki?! A múltkor elég durva dolgot vágtam a fejéhez. Nem hiszem, hogy kíváncsi rám - mondom fejemet rázva, majd ahhoz a bizonyos hídhoz veszem az irányt. Remélem, még itt van, mivel most beszélni fogok vele! Nem érdekel, hogy fájni fog-e, csak hallani akarom a hangját, s talán még egy csókot is csenek tőle.
Itt van. Azonnal a folyópartra megyek, amerről pillantását érzem, s még épp időben érek oda. Ott áll teljes életnagyságban előttem.
- Szia - szólalok meg halkan. Ő pedig ahelyett hogy viszonozná köszönésemet, csak néz. Szemembe mélyeszti sajátját, s nem ereszti pillantásomat. teszek felé egy tétova lépést, s mivel nem hátrál, elé lépek, s karjaimat köré fonom. Arcát mellkasomba fúrja, majd halk zokogásba kezd.
- Nem vagyok elég erős - suttogja, majd elhúzódna, de én nem eresztem.
- De az vagy - húzom magamhoz még közelebb - Sajnálom! Nem gondoltam komolyan amiket mondtam! Szeret...
- Jah persze - szakítja ki magát ölelésemből - Legalább ne hazudj nekem! - kiáltja, s ekkor már egyre jobban sír. Könnyei gyorsan peregnek le csodaszép arcán, én pedig ismét közelebb lépek hozzá.
- Nem hazudok! Az anyám kényszerített bele a Reginával való kapcsolatba, s én semmit nem érzek iránta! Csak téged szeretlek!
- Persze - nevet fel erőltetetten, majd letörli könnyeit.
- Ez az igazság, Roxanne!
- Liam...én elfogadtam, hogy boldog vagy vel...
- nem vagyok boldog - szakítom félbe, majd egészen közel megyek hozzá - Nem, amíg te nem vagy újra az enyém - súgom, majd ajkaimat övéire nyomom.