2.Évad: 2. Fejezet: "együtt vagyunk"

Sziasztook!

Íme az újabb rész! Komizni ér!!!!! 

Unalmas. Ez az egyetlen szó, mely jellemezni tudja a mindennapjaimat. Egy hét telt el a felbukkanásom óta. Május van. Hamarosan vége a tanévnek, ami egyet jelent azzal, hogy Liam-et, Zayn-t és Dereket sem láthatom egy ideig.
Az incidens óta már én is elmegyek a sulihoz Narina-val. Fáj látni őket, ahogy boldogok nélkülem. Mert azok. Zayn és Perrie tökéletesen mutatnak együtt, s eldöntötték hogy a nyári szünetet együtt töltik. Derek és Ruth az álompár. A kapcsolatuk olyan tökéletes, mely csak kevés embernek adatik meg. Derek a tenyerén hordozza Ruth-t. Amit kiejt a száján, a bátyám azonnal teljesíti, de ugyanez van fordítva is. Ruth az összes szabadidejét Derekre áldozza, és nem hagyja őt magára egy percre sem.
És ott van Liam. Liam aki miatt már két napja nem mentem el a roxforthoz. Boldog. Egy másik lánnyal. Regina. Rajtakaptam őket, amint épp a hídnál csókolóznak, és mindketten élvezték. Majd kézen fogva távoztak. Fájt látni, hogy mással boldog. Nem az a baj hogy boldog, hanem az hogy ezt a boldogságot egy másik lánynak köszönheti, és nem nekem. Pedig engem illetne meg Regina helye. Nekem kéne Liam-et ölelnem, és nem neki! Piszkosul szar érzés, az már biztos. De én akartam ezt. Hát vállalnom kell a következményeket is. Még akkor is ha fáj.

Hogy mit tennék most legszívesebben? Meghalnék! S hogy miért? Mert úgy érzem nincs értelme élnem. Liam-nek nem kellek, ott van Regina és fáj beismerni, de mellette biztonságban lesz. Derek tökéletesen meg van Ruth-tal. Minek kéne neki egy őrült féltestvér aki folyton csak bajt hoz a fejére? Zayn? Ő is jobban jár ha nem élek. Tökéletesen mutatnak Perrie-vel, s én csak belerondítanék a kapcsolatukba. Nincs rám szükségük.
Egyedül az apámnak van rám szüksége, de csupán csak az erőm miatt. Ha nem én lennék az avatár, már rég megölt volna. Azért kell élnem, hogy ő elérje a céljait, de ezt az örömöt nem adom meg neki. Mert nem tehetem. Ha meghalok, senki nem tudja őt megállítani. Senki! S akkor a testvérem, a legjobb barátom s a szerelmem is meghal. Azt pedig nem akarom. Ők nem fognak meghalni! Pláne nem miattam!


- Jól vagy, Roxanne? - huppan le mellém a folyópartra Leila. Felhúzott szemöldökkel nézek rá. Mit keres ez itt? És jól hallottam, hogy egyetlen egy nyávogás szerű hang sem hagyta el a száját?!
- Mi van veled? Beteg vagy? - kérdem, de ő csak jót nevet bugyuta kérdésemen, majd komolyan néz szemeimbe.
- Én nem vagyok olyan, mint ők! - utal a két primadonnára - Nem vagyok plázapicsa és soha nem is óhajtok az lenni! Az egész csak egy hatalmas színjáték, mivel gyűlölök itt lenni akár csak te!
- Hogy mi?
- Jól hallottad! A nővéreim eladták a lelküket Marcus-nak, s ezáltal nekem nem maradt választás. Vagy velük, vagy ellenük. Én pedig nem szeretném holtan látni őket - magyarázza miközben hevesen gesztikulál, ám úgy hogy csak én halljam - Tudom, hogy te sem önszántadból vagy itt, és azt is tudom, miért! Meg akarod menteni a szeretteidet, de arra nem gondolsz, hogy már késő! Marcus sosem tartja be az ígéretét, és kétlem hogy veled kivételezne. Meg fogja ölni őket, és neked nem lesz beleszólásod. Csak a megfelelő alkalmat várja.
- Úgy gondolod hagynám neki?
- Nem. Tudom, hogy nem! De mit tudnál tenni ellene?
- Még nem tudom - hajtom le a fejem - De tudom, hogy van bennem valami, ami benne nincs! Sőt! Senki másban sincs!
- Akkor derítsük ki mi az!

Liam Payne szemszöge:

Érzem hogy néz. Pillantása perzseli bőrömet, miközben Regina ajkait falom. Ám ez a fajta csók meg sem közelíti azokat, amiket Roxanne-nek adtam. Az ő csókjai szenvedélyesek vagy épp szeretetteljesek voltak, míg ez egy semmit mondó puszi. Egyszerűen nem vagyok képes csóknak nevezni ezt az ocsmányságot. Mert ez az. Nincs benne semmilyen érzelem. Bezzeg ha Roxanne-t csókolhatnám! Azt imádnám! Nem bírnék elszakadni mézédes ajkaitól. 
Még mindig engem néz, s tudom hogy óriási fájdalom ez neki, de nem tehetek mást! Anyám úgy döntött kezébe veszi a dolgaimat, s hála neki Regina azt hiszi halálosan szerelmes vagyok belé, s már végleg kitöröltem az életemből Őt. Pedig ez közel sincs így. Anya nem bírta elviselni, hogy pont Roxanne miatt szenvedek, ezért kezdett a nevemben üzeneteket küldeni Reginának, s hála neki, most "együtt vagyunk". Két randira zavart el, s a második előtt kikötötte, hogy ha amikor hazaérek nem azt hallja, hogy együtt vagyunk, nagy bajok lesznek. Én pedig jó kisfiú módjára szót is fogadtam. Csak az a baj, hogy ő azt hiszi boldog vagyok. Pedig nem. És nem is leszek, amíg vissza nem kapom az én kicsi Roxy-mat! Mert nekem csak ő kell!
Már nem néz. Elment. Ha tehetném, most utána futnék, s addig csókolnám, amíg a tüdőnk levegőért nem kiállt, de nem tehetem. Ha anyám megtudja...valószínűleg szétválasztana minket előbb vagy utóbb.
s hogy kinek a pillantása perzselte eddig a bőrömet? Az övé. Roxanne-é. Csak az ő pillantása tud ennyire égető, mégis gyönyörű lenni.
- Mi a baj? - szakad el tőlem Reg és kérdően néz szemeimbe - Valami gond van? - ráncolja szemöldökeit.
- Nem semmi gond nincs - hazudom kapásból - Minden rendben - virítok egy gyenge vigyort, ám meggyőzöm vele.
- Talán Roxanne látogatása aggaszt még mindig? - nevét olyan gúnnyal ejti ki, hogy ha nem lány lenne, már nekiestem volna. Hogy mer így beszélni róla?!
- Nem - felelem kissé talán tól gorombán, mire szemöldökeit még magasabbra húzza.
- Akkor? - néz rám kihívóan. Tudta hogy innentől már nyert ügye van. S hogy miért?
Nem egyszer történt már meg az, hogy felhergelt, majd békülésképp a tiltott rengetegben elhelyezkedő kis ház egyik ágyában kötöttünk ki. Igen. Én vettem el a szüzességét és ő az enyémet. Azt vette el ami Roxanne-t illette volna. Én vele akartam az elsőt! Tudom most egy nyálas kis buzinak gondoltok, de ha hiszitek ha nem, egy srácnak is épp oly fontos az, hogy a megfelelő lánnyal veszítse el, mint a csajoknak. Ez van. Épp ezért fáj ez. Hogy gyenge vagyok. Gyenge vagyok, mert hagytam magam elcsábítani. Mondhattam volna nemet, de nem tettem. Hogy miért nem? Na ezt én sem tudom. Fogalmam sincs miért hagytam megtörténni. De már megtörtént, szóval nem tudok ellene mit tenni. Ám most muszáj erősnek lennem, mivel Derek-ék már így is haragszanak rám, hát még ha megtudják mit tettem. Na az lenne az utolsó tettem, az tuti!
- Nem Regina - rázom meg a fejem, mire nagy szemeket mereszt rám - Nincs kedvem - vonom meg a vállam.
- Mi az hogy nincs?! - sipítja - Talán már nem kívánsz?! - kiáltja, majd épp elrohanna, ám elkapom a karját.
- Dehogyis! Persze hogy kívánlak - a francokat, előbb dugnék egy dementorral - De most tényleg nincs hozzá hangulatom! Meg amúgy is! Megígértem Derek-nek, hogy ma velük lógok. Lemegyünk a városba - mondom meggyőzően, s tervem sikerül is, ám nem épp úgy ahogy terveztem.
- Oké - ránt egyet a vállán - Veled megyek!

Regina szemszöge:

Most egy érzéketlen ribancnak gondoltok, ugye? Hát, nem vagyok az! Én is lehetek szerelmes, nem? Arról nem tehetek, hogy pont Liam-be szerettem bele. Tudom, hogy ő mindig is Roxanne-t fogja szeretni, engem sosem. Ahogy azt is hogy csak az anyja miatt van velem. De kit izgat? Így legalább megtudom, milyen lenne vele lenni. Nem mellesleg a szex is elég jó vele, szóval... És kicsit sem izgat, hogy kinek töröm össze az érzéseit! Tudom, hogy a fél suli Liam-et bálványozza, s legszívesebben kikaparnák a szemem, ahogy Roxanne-nel is ezt tették volna. Azt is tudom, hogy Liam megbánta, hogy velem vesztette el a szüzességét, amit Roxikának tartogatott. És úgy ahogy sok minden más, ez sem izgat. Sőt! Még örülök is, mivel ha ez kiderül, hatalmas fájdalmat okozok majd Miss tökélynek! S nekem ez a célom. Neki fogalma sincs milyen érzés volt látni, ahogy mindenkit az ujja köré csavart. Amikor Liam-mel bejelentették, hogy együtt vannak! Amikor, megláttam őket csókolózni a bálon! Hát most majd megtudja! De ebből neki nem lesz köszönet, az biztos! 
- Min töröd a fejed? - pillant fel Harry a könyvéből, amit elmélyülten olvasott.
- Csupán azon, hogy Liam miért Roxanne-t szereti - vonok vállat. Hazz leteszi a könyvet, majd érdeklődve néz rám.
- Talán mert egymás végzetei? - teszi fel a költői kérdést.
- De ez még nem jelenti azt, hogy nem tud beleszeretni másba. Itt vagyok én! - mutatok magamra - Sokkal többet tudnék neki adni, mint amit az a liba valaha is tudna!
- Honnan tudod olyan biztosan ezt? Ő mondta? Ne hiszem. Egyébként meg Roxanne boldoggá teszi őt, pusztán azzal hogy létezik. Hogy él! - mondja, majd ismét a könyvére szenteli figyelmét.
- Én ezt akkor sem értem.
- Mit nem értesz ezen? Liam őt szereti, pont. Nem téged! Fogd már fel végre, Regina, hogy most az egyszer nem kapod meg amit akarsz! Nagyon sokáig így volt, de ez Roxanne megjelenésével megváltozott. Liam őt szereti, és mindig is őt fogja! Hiába parancsolta neki az anyja, hogy legyen veled, nem fog beléd szeretni! Soha! És nem is akar beléd szeretni! - mondja hevesen gesztikulálva, majd a könyvét becsapva pattan fel és hagyja el a könyvtárat.
Leforrázva ülök a széken, miközben az üres széket vizslatom, melyen pár másodperce még Harry terpeszkedett. Az ő pártján áll? De hisz' ő az ÉN legjobb barátom! Kikérem magamnak, hogy mellettük áll!
Mérgesen pattanok fel, majd iramodok Harry után. Ezt nagyon megemlegeti, az biztos!