4.Fejezet: A Durmstrang-ba jár

Sziasztok!
Szomorúan látom, hogy nem komiztok. Miért? Rosszul csinálok valamit? Vagy nem tetszik valami? Ha ez az oka akkor nyugodtan írjatok! Építő kritikát is szívesen fogadom!
Ha továbbra sem kapok komikat, sajnos megszabom a komik számát és úgy lesz új rész. Sajnálom de nem a legjobb érzés mikor nem tudod hogy egyáltalán tetszik-e valakinek az amit csinálsz. Szóval kérlek húzzatok bele!
Puszil: Gigi

- Roxanne?! - kérdezett vissza, mire felálltam, kikerültem az asztalt és a nyakába vetettem magam. Úgy öleltem, mintha ezer éve nem láttam volna.
- Hogy kerülsz Te ide? - mormoltam a vállába.
- Ez az az iskola amiről beszéltem. Anyuék nemrég mondták el hogy boszorkány vagyok, és engedték meg hogy ide járjak - mondta, majd elengedett - És Te? Mi az hogy Roxanne Hale? Úgy tudtam Moon a vezetékneved.
- Örökbe fogadtak - mondtam.
- Oh. Sajnálom - kezdett mentegetőzni, de nem hagytam hogy folytassa.
- Nem igazán bántott a dolog - vontam vállat.
- Hannah! - szakított minket félbe egy mélyebb hang. A szőke fiú volt a tulajdonosa a griffendélből - Tudod a szabályt - szólt erélyesen barátnőmre, ki csak egy bocsánatkérő pillantást vetett felém, majd visszaült a szöszi mellé. Én is visszaültem a helyemre.
- Ő Niall Horan - suttogott Regina - Ő a "vezetője" a griffendélnek. Tulajdonképpen miatta utálja egymást a két ház. Ő gyűlöl minket, és aki nem ért vele egyet, azt kiutálja - magyarázta. Úristen! Komolyan képes ilyenre? Pedig látszatra kedvesnek tűnt.
- Értem - suttogtam vissza, majd befejeztem a vacsorám.
- Gyere - húzott fel Reg - Menyünk aludni.

Ismét végigmentünk egy rakat folyosón, mígnem egy lépcsősoron mentünk le, ahol egy nagyobbacska ajtó állt.
- Aranyvér - mondta Regi, mire az ajtó kinyílt - Jegyezd meg mert csak erre nyílik ki az ajtó.
- Rendben.
Egy nagyobb helyre lyukadtunk ki ahol kanapék, asztalok és mindenféle tankönyvek voltak.
- Ez a klubhelység - mondta Regina, majd egy lépcsőn mentünk fel, s a vége felé balra fordultunk. reg kinyitott egy ajtót, majd a hálószobában találtuk magunkat.
- Ez a a hatodikos lányok hálója. Jobbra a fiúké van - mondta, majd beljebb vezetett - Lányok, Ő itt Roxanne - mutatott be a négy másik lánynak, akik jól végig mértek, majd bemutatkoztak.
- A nevem Elena Weegh - nyújtotta a kezét a fekete hajú lány, azaz Elena.
- Rose Lindenberg - mutatkozott be a vörös hajú.
- Mia May - a barna hajú lány is kezet nyújtott, amit készségesen elfogadtam.
- Alexia Pork - az utolsónak szőke haja volt, akárcsak Reg-nek.
- Ez a te ágyad, mutatott az ablak melletti ágyra Elena.
- Köszi - mondtam, majd a bőrőndjeimből kezdtem el kipakolni a szekrényembe. Szépen sorban pakoltam a ruháimat, illetve cipőimet. Fél óra alatt kész voltam, s ez idő alatt a lányok mind elaludtak. Letusoltam, felvettem a pizsamámat, majd az álmok tengerére eveztem.


Egy házban voltam. Egy ismerős házban. Épp - azt hiszem - a nappaliban álltam, mikor lépteket hallottam. Egy nő, kinek karjában egy gyerek pihent, egy férfi és egy - nagyjából - három éves fiú lépett be. Mindegyikük mosolygott. Leültek a kanapéra, anélkül, hogy engem észrevettek volna. Jobb ötlet híján Én is leültem, majd közelebbről is megnéztem a kis csöppséget. Hatalmas barna szemei és kissé göndör, rövid barna haja volt. Az arcvonásai olyan ismerősek voltak.
- Nézd csak Roxanne! - szólt a nő - Ez az otthonod.
- Milyen pici - szólalt meg vékonyka hangján a fiú. Hol vagyok?
- Mert még kicsi - mosolygott a férfi - Majd ha megnő, vérbeli Hale lesz belőle is mint belőled - Hale?! Roxanne Hale?! Akkor az ott Én vagyok a szüleimmel. De ki az a fiú?
- És akkor Én leszek az Ő nagy és bátor bátyja? - Bátyja?! Nekem nincs bátyám!
- Igen Derek - mosolygott a nő, vagyis anya - Számítani fog majd rá, és neked meg kell majd védened...
- Nancy! - szólt a kelleténél erősebben apa - Még nincs itt az ideje!
- De tudnia kell - erősködött anya - Itt az idő!
- Mit kell tudnom? - érdeklődött a fiú, azaz Derek...
- Nézd kicsim - adott át engem apunak anyu, majd leguggolt Derek elé - Hamarosan Én és apu meg fogunk...megfogunk - nyelt egy nagyot - halni...Utána majd neked kell Roxyra vigyáznod - Mi?! Tudták hogy meg fognak halni?!
- De miért haltok meg? - lábadt könnybe a szeme.
- Ez az élet rendje, és vannak aki nem szeretnek minket - itt már Ő is sírni kezdett. Apu is leült melléjük és immár együtt sírtak....

 - Derek! - kiáltottam, mikor felriadtam. Csak egy álom volt - nyugtattam magam. Hangosan ziháltam és folyt rólam a víz.
- Roxanne? - ült mellém Reg - Mi a baj?
- Azt hiszem....azt hiszem - nyeltem - Elő jött egy emlékem a szüleimről - néztem rá. Láthatóan megdöbbentette amit mondtam.
- Mi volt az?
- Amikor hazavittek anyuék...Volt ott egy Derek nevű fiú...azt mondták Ő a...bátyám. Majd anyu elmondta neki hogy hamarosan meg fognak halni, és utána neki kell majd vigyáznia rám. Majd sírva fakadtak Én pedig felébredtem - meséltem. Reg egy pillanatra elfehéredett de gyorsan rendezte vonásait - Te tudsz erről valamit?
- Nem semmit - felelte nyersen és gyorsan. Túl gyorsan - Aludj - majd azzal a lendülettel vissza ment a saját helyére és lefeküdt. Én is visszafeküdtem, de álom nem jött a szememre. Tuti tud valamit. És Én ki fogom deríteni! Bármi áron.

Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt újra elaludtam, s a múltba utaztam...


Ismét abban a házban voltam, ám most egy gyerekszobában álltam. Középen egy bölcső volt, melyben Én feküdtem. A bölcső mellett Derek állt. Közelebb léptem Derekhez és az arcát kezdtem kémlelni. A hasonlóság szemmel látható volt. Barna szemek, fekete haj - mint anyunak - és kisfiús mosoly. hiába három éves, így is látszik, hogy Hale.
- Vajon olyan leszel, mint Én - szólt csöndesen, s a bölcsőt kémlelte - Ha igen, akkor nyilván Te is elem leszel - oké...magyarázatot várok! - Azt sem tudod mi az igaz? Majd Narina megtanít mindenre.
S végszóra megjelent két fehér tigris. Állj. TIGRIS?! Az egyik kicsit nagyobb volt mint a másik. Olyan három éves lehetett. A másik pár hónaposnak tűnt.
- Mi az Navo? - guggolt le Derek a nagyobbikhoz, azaz Navo-hoz - Ugye figyelsz Narinára?
Navo csak sután bólintott, majd visszaszaladtak, ahonnan jöttek.
- Négy elem van a világban, melyet négy varázslócsalád képvisel. A mi családunk a víz. Ezt tudjuk irányítani. Egy nap, majd Te is megtanulod...

- Roxanne! - ébresztett fel Elena hangja. Rögtön felültem és ziláltan néztem a többiekre, akik már felöltözve kémleltek engem - öltözz! Mindjárt reggeli - Ezzel a lendülettel elhagyták a szobát. Pár percig még egy helyben ültem, majd a fürdőbe vonultam készülődni.

***

- Mizu Roxy? - dobta át egyik karját a vállamon, Harry.
- Semmi - próbáltam őszinte mosolyt varázsolni az arcomra, de nem igazán jött össze.
- Történt valami? - puhatolódzott Zayn, mire bólintottam - Gyere - húzott fel, majd eltátogott valamit Minervának és már húzott is kifelé. Pár perc múlva már a domb oldalán ücsörögtünk.
- szóval? Mi történt?
- Volt egy álmom...vagyis kettő. - kezdtem - Olyan volt, mintha a múltba utaztam volna vissza. Az első az volt...amikor a szüleim hazavittek. Volt velük egy másik fiú, nagyjából három éves, Derek. Azt mondták Ő a bátyám, majd elmondták neki, hogy hamarosan meghalnak és akkor neki kell rám vigyáznia. Majd felébredtem. Aztán mikor újból elaludtam, ismét ott voltam csak épp a gyerekszobámban Derekkel. Elkezdett beszélni valami elemekről, meg hogy mi a vizet uraljuk....aztán megjelent két tigris. Az egyiket Navo-nak a másikat Narinának nevezte. Majd ismét felébredtem - fejeztem be, s éreztem, hogy arcomat könnyek áztatják - Igaz, hogy van egy bátyám? - emeltem Zayn-re a tekintetem. 
Pár percig csendben meredt maga elé, majd megszólalt:
- Igen, igaz. A Durmstrang-ba jár....