Oldalak

2014. szeptember 26., péntek

2.Fejezet: Horatius Lumpsluck

Haliho!
Most csak annyit,hogy komizni és feliratkozni ér!
Gigi <3






Még egyszer ellenőriztem, hogy mindent eltettem-e, majd leültem az ágyam szélére.
Minden emlékem újra lejátszódott a szemem előtt- Amikor Hannah-val bohóckodtunk, amikor beteg voltam és három hétig nem mentem suliba. Amikor egyedül nekiálltam kifesteni a szobám, aminek a végeredménye az lett, hogy leestem a létráról. Az átsírt éjszakák, mikor azt találgattam, vajon miért utálnak a szüleim ennyire. Most már tudom. Azért mert nem az Ő lányuk vagyok. Pontosan ezért.

Még magamnak is fáj beismerni, de hiányozni fog ez a hely. Hiába csak egy évet töltöttem itt, nagyon megszerettem. Főleg Hannah miatt. Hannah. Te jó ég! El kell tőle búcsúznom! De hogy, ha mindjárt indulunk? Még az sem lehet hogy üzenek neki a suliba, mivel idén egy bentlakásos iskolába megy. A nevét viszont nem árulta el. Üzenet vagy hívás szintén kilőve, mivel abba a suliba nincs áram. Fogalmam sincs milyen suli az ilyen.

- Készen vagy? - szólt Minerva, felé néztem. Az ajtóban állt.
- Igen - köszörültem meg a torkom, majd letöröltem a könnyeimet.
- Jól átgondoltad? 
- Persze. Idővel könnyebb lesz. Csak a hely és a barátnőm fog hiányozni.
- Rendben. Akkor induljunk.

Felkaptam a két bőröndöm és a kézitáskám, majd lementünk a lépcsőn. Kimentünk az előszobába, felkaptuk a cipőinket, majd távozni készültünk volna...
- Akkor tényleg elmész? - szólalt meg Dave a hátam mögött. Ránéztem, majd válaszoltam:
- Igen.
- Akkor...sok sikert és...jó utat - makogta.
- Köszi. Sziasztok - köszöntem el, majd elfordultam és kimentem. Minerva segített berakni a csomagokat a kocsiba. Ő beszállt előre a sofőr mellé, Én pedig hátra ültem.
- Jó napot - köszöntem a sofőrnek.
- Szerbusz - köszöntött miközben elindultunk, ám nem a földön gurulva, hanem a levegőben repülve! - Nyugalom, mágia - mondta mikor meglátta ijedt arcomat - Egyébként, a nevem, Horatius Lumpsluck.
- Örvendek.
- Én a Mardekár Háznak vagyok a vezetőtanára.
- Milyen ház?
- Az iskola négy házát a négy alapítóról kapta. Griffendél Godrik, Hugrabug Helga, Hollóháti Hedvig és Mardekár Malazár. A Griffendél a bátrak otthona. A Hugrabug a becsületeseké. A Hollóhát az okos elméjűeké. Míg a Mardekár a ravasz gondolkodásúaké. Minden elsős diákot a Teszlek Süveg osztja be a számára megfelelő házba. téged is Ő fog. Én a Griffendél vezetőtanára vagyok és átváltozástant tanítok. Horatius Bájitaltant tanít - foglalta össze Minerva.
- Értem... - haboztam - Igazgatónő.
Minerva jóízűen felnevetett, míg Horatius csak mosolygott.
- Kérlek, amikor nem az iskolában vagyunk nyugodtan szólíts a keresztnevemen - folytatta volna, ha Horatius nem szakítja félbe:
- Engem is!
- De az iskolában, McGalagony Professzor lesz a helyes megnevezés - mosolygott kedvesen.
Az út további része csendben telt. Nem beszélt senki, mindenki a gondolataiba mélyedt.

***

- Hol vagyunk? - kérdeztem mikor megálltunk, majd Én is kiszálltam.
- Ez a tanárok nyugalom háza. Ma éjjel itt éjszakázunk, holnap pedig megveszünk Neked minden szükséges dolgot - mosolygott Minerva, majd bementünk. Horatius behozta a csomagjainkat, majd megmutatták, hol fogok aludni.
- Reméljük megfelel - mosolygott Horatius - Jó éjt!
- Jó éjt - köszöntem el, mire Ő egy mosollyal az arcán sétált ki, maga után becsukva az ajtót. 
A szoba takaros volt. Fehér falak, egy ágy, egy szekrény és egy kisebb éjjeli szekrény az ágy mellett. A bőröndömből elővettem a pizsamám, majd elmentem fürdeni. Röpke öt perc alatt végeztem mindennel, majd lefeküdtem és hagytam, hogy az édes álmok magukkal ragadjanak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése