2. Évad: 15. Fejezet: Eressz el!

Hi!

El sem hiszem hogy ez az utolsó rész! Még egy epilógus és vége....Ne utáljatok meg nagyon, ha elolvastátok, jó?

Komizzatok!

/Én sírtam a rész írása közben! /

- Én nem tenném! - baszki!
A földre lököm Marcus-t és megfordulok. Mira áll velem szemben, kezében pálcája, melyet Liam nyakához szorít. Liam szemébe nézek, majd kapcsolatot teremtek.
- Hogy kapott el?!
- Betörte az ajtót, és kiráncigált - ijedt, és meg is értem. Én is félek, akárcsak ő.
- Minden rendben lesz!
- Bízom benned! -  a kapcsolatot bontom, én csak is Mira-ra koncentrálok. Arcán gúnyos mosol, és az őrület jelei fedezhetők fel. Klassz.
- Engedd el! - mondom komolyan. Derek-ék lefogják a menekülni készülő Marcus-t, s mellém hozzák - Marcus Liam-ért. Egyszerű csere - vázolom fel az alkut, mire felnevet.
- Most komolyan? - Azt hiszed szükségem van rá? Csak annyi kell, hogy átadja az erejét, de ahhoz élnie kell! 
Átadja az erejét? Lehetséges ez egyáltalán? Vajon, mennyi mindent nem tudok még erről az egész elemesdiről? Sok mindent, azt hiszem. Kezd elegem lenni ebből. Még egy meglepetés, és a diliházban fogok kikötni. Komolyan!
- Rendben - bólintok - Vedd el az erejét, de előbb engedd el őt!
- A francokat! Előbb az erő, utána a fiú!
- Rendben - bólintok ismét.
- De Roxanne! - kiált fel Derek és Zayn. Leintem őket, és várok.
Mira Marcus elé lép, Liam-el együtt, lenéz rá, és megszólal.
- Csináld! - kiáltja a félholt férfinak, mire az bágyadt szemeivel rá néz.
- Én Marcus Hale - kezdi. Hangja gyenge, erőtlen - Ezennel lemondok az erőmről, és Mira Summer-re bízom!
Ekkor az ereje, egy gömb formájában elhagyja testét, ő pedig holtan esik össze. A gömb Mira testébe száll, és át is változik. Felénk fordul, elmosolyodik, majd Liam nyakát, immár kezével szorítja.
- Mi betartottuk a szavunkat - mondom - Most te jössz!
Felnevet, majd megrázza a fejét, lemondóan. Szabad kezével jégcsapot formált, és Liam szíve fölé helyezi. Arcom lesápad, s közel vagyok az ájuláshoz. 
- Ne! - kiáltom, s könnyeim folyni kezdenek. Kétségbeesetten nézek Mira szemébe, s térdre esek - Könyörgöm ne tedd! Könyörgöm! - sírom, s remélem, megesik rajtam a szíve...már ha van neki egyáltalán. 
- Legyen - sóhajt, Liam-et pedig a földre löki - Küzdj meg velem!
Kérnie sem kell, felállok, és ordítva rontok neki. Karmaimmal mély sebeket ejtek rajta, amik miatt felkiált. Lelök magáról, s ezúttal ő támad. Képtelen vagyok kivédeni egy jégcsapot sem, így azok megsebzik bőrömet. Felkiáltok, s ezúttal a szelet kezdem használni. Tornádót formálok kezeimmel, s felé küldöm. Vízzel szétoszlatja, s egy újabb jégcsap száll felém. Ekkor már kivédem, s egy kicsit megégetem Mira-t. Felkiáltva zúdítja rám a vizet, én pedig ugyanezt teszem.
A két erő összekapcsolódik, nekünk meg eszünkben sincs elengedni sajátunkat. A kapcsolat hirtelen szakad meg, mi pedig összeesünk. Nagy nehezen feltápászkodok, s egy utolsó jéggömböt dobok az ájult Mira-ra, aki ezennel meghalt. 
Lihegve terülök el a földön, s lehunyom szemeimet. Kizárok mindent és koncentrálok. Érzem, amint karmaim visszahúzódnak, agyaraim eltűnnek, és ismét a saját, emberi bőrömben tündöklök. Kinyitom a szememet, felállok, és Liam kitárt karjaiba vetem magamat. Arcomat mellkasába fúrom, s halkan pityeregni kezdek. Kezei nyugtatóan simogatják hátamat, amitől bizsergés fut végig testemen. Kezeimet tarkójára teszem, és egy szenvedélyes csókba invitálom. Nyelvünk küzd egymással, és sajna ő nyer. Kezeivel derekamat markolja, amitől belenyögök a csókba. Ajkaink hevesen, szinkronban mozognak, s szeretném, ha ez a pillanat sosem érne véget.
- Szeretlek - válik el tőlem. Homlokát enyémnek dönti, és mosolyog.
- Én is téged - motyogom, s ismét megcsókolnám, ám ekkor egy jégcsap döfi át a szívét, mely hátulról érkezett. Nyekken, szemei lecsukódnak, és összeesik. Dermedten nézem az előttem fekvő Liam-et, majd a támadóra pillantok. Mira gúnyosan vigyorog rám a földről, alig pár méterre tőlünk. A düh elönti elmémet, átváltozok, s ordítva vetem rá magamat. Karmaimmal, minimum hússzor vágom át torkát. Miután végzek, sírva borulok rá élettelen testére, majd valahogy elvánszorgok Liam-hez.
- Szerelmem - simítom meg arcát, mely jéghideg - Kelj fel! Kérlek - motyogom, ám Liam nem mozdul - Liam! - kiáltom sírva - Könyörgöm ne hagyj itt!! - üvöltöm, s mellkasára borulok. Könnyeim megállíthatatlanul folynak, ezzel pólóját összevizezve. 
Üvöltök, kiabálok, sírok. Perceken, vagy talán órákon át ezt teszem. Nem halhatott meg! Nem! Nem lehet hogy itt hagyott!
Két pár kéz szed le holttestéről, ám nem hagyom magam.
- Eressz el! - kiáltom, s kapálózni kezdek Derek kezei között - Nem hagyom itt! Ne! Könyörgöm ne!
- Nyugodj meg! - súgja. Megrázom fejemet, s még jobban sírni kezdek. Üvöltök, teli torokból, s érzem, amint szemeim leragadnak, hangom elhal, én pedig elájulok.....