13. Fejezet: Azt szeretném, ha téged se zavarna!

Hi Ladies!

Elnézést a sok késedelemért, de megbetegedtem - csak én vagyok ilyen béna hogy karácsony reggelre leszek beteg - s máig nyomtam az ágyat.

Tudom, senkit nem érdekel, de gondoltam jó, ha mindenki tisztában van az okokkal.

Bocsánat, hogy ilyen rövid lett, de hamarosan évadzáró részre számíthattok, ami jó hosszú lesz :)

Nos, jó olvasást!

- Olyan gyönyörű! - ámuldoztam a Wolverhampton-i állomáson, Liam és Derek között állva. Bizony. Liam és a mi - állítólag - szülővárosunkban vagyunk. A bál végül sokkal jobban végződött, mint azt vártam. Derek hála a gondolatolvasásnak, könnyen rájött, hogy hazudtam Liam-nek. Ő is tudja mit mondott nekem Regina és Zayn is "kifülelte". Ettől eltekintve egész jó kis este volt, és nem kizárt, hogy lenne kedvem megismételni. Másnap reggel már csomagolnunk kellett, ha időben ide akartunk érni.
- Igen az - mosolyodott el Derek, míg Liam csak helyeslően bólintott.
- Látni akarom a házunkat! - jelentettem ki, mire mindketten felnevettek.
- Oda megyünk! - nevetett még mindig Liam - Vagyis inkább mellé.
Érdekes fejet vághattam, mivel megint nevetni kezdtek, s Derek megmagyarázta.
- Liam-ék a szomszédaink.
- Így már világos! - mosolyodtam el gunyorosan, majd végre elindultunk. Fogtunk egy taxit, bepakoltuk a csomagjainkat, majd elindultunk a Payne rezidencia felé.
Út közben Liam-nek szinte be nem állt a szája. Minden egyes házról eszébe jutott egy-egy gyerekkori emléke, amit feltétlenül meg kellett velünk osztania. Na meg persze letudta az idegenvezető körutunkat is.
A kocsi lelassított majd megállt egy gyönyörű nagy ház előtt. Hatalmas ablakok és gyönyörű szép kert. Kiszálltunk, kivettük a cuccainkat, majd Liam vezetésével bementünk.
- Megjöttünk! - kiáltotta Liam, majd a cuccainkat lepakolva a - gondolom - nappali felé vettük az irányt. Sejtésem beigazolódott, mivel a nappaliba lyukadtunk ki ahol a Payne családdal találtuk szembe magunkat. Ruth is itt volt mivel ő már a bál után hazajött.
- Kisfiam! - zárta karjaiba Liam-et egy idősebb hölgy, az anyukája.
- Liam! - ölelte meg utána édesapja is, amin lehetetlen lett volna nem elmosolyodni.
- Derek? - néztek bátyámra Liam szülei - Te vagy az? - bátyám büszkén bólintott, mire őt is karjaikba zárták - Milyen nagy lettél!
- És milyen jóképű - nevetett Geoff, majd pillantása rám esett - És te ki vagy?
- Apu, anyu - állt mellém Liam, és átkarolt - Ő a barátnőm, Roxanne Hale.
- Roxanne?! - nézett rám nagy szemekkel Karen - Te lennél a kis Roxanne?
- Öhm...Igen - mondtam kissé bizonytalanul. Karen felém indult, s már azt hittem megver, de nem ez történt. Átölelt s halkan szipogni kezdett amit nem értettem. Segélykérően néztem a többiekre, s Geoff segített is.
- Te nem tudhatod, de Karen és édesanyád szinte legjobb barátnők voltak és az sem utolsó dolog, hogy egyszerre szültek egy azon helyen. Nagyon hasonlítasz rá!
- Pedig én - kezdtem bele, mire Karen is elengedett s mindenki rám figyelt - Én nem vagyok...Én...Én nem vagyok Derek édes testvére...csak fél - nyögtem ki nagy nehezen, s azt kívántam bár meg sem szólaltam volna.
- Hogy mi? - sipította Karen, mire Geoff mellé állt és csitítani kezdte - Ezt mégis hogy érted?!
- Hát... - kezdtem, ám Derek félbeszakított.
- Peter-nek nem lehetett gyereke így Marcus-t kérték meg hogy segítsen - magyarázta - Roxanne Marcus lánya.
- Az lehetetlen - rázta meg a fejét Geoff.
- Nancy nem tett volna ilyet! - háborgott Karen is.
- Pedig megtette - vonta meg a vállát Derek.
- És nem...undorodsz tőle? - hallottunk meg egy lány hangot a kanapé felől. Arra fordultam és Nicola-val találtam szembe magam.
- Már miért undorodnék? - nézett rá értetlenül szeretett bátyám.
- Hát...mert az apja megölte az anyukádat és a mostohaapádat.
- Erről nem ő tehet! Nem az ő hibája hogy Marcus egy elmebeteg! - felelte Derek ingerülten, majd kiviharzott.
- Öhm..-kezdtem - Utána megyek.
Liam bólintott egyet, s én elindultam. Ki azon az ajtón amelyen Derek, s így a kertbe jutottam. Drága bátyám a hintaágyon ült lehajtott fejjel. Odamentem, majd leültem mellé és átkaroltam.
- Derek - kezdtem - mi a baj?
- Téged kicsit sem zavar amit mondott? - emelte rám pillantását - Hogy téged tart felelősnek?
- Nem, mert tudom hogy nem így van! Ahogy azt is tudom, hogy kb minden második ember szerint felelős vagyok azért amit ő tett.
- De hisz' nem is éltél! Nem tehetnek felelőssé azért amit ő tett!
- Derek! Nyugi! Engem nem zavar, ha valaki ezt gondolja. Azt szeretném, ha téged se zavarna!
- De..
- Nincs de! - vágtam szavába. 
- Oké - sóhajtotta, majd átölelt - Úgy szeretlek!
- Én is téged - mormoltam vállába.
- Na gyere, menjünk be!